Megrázó színházi élmény a buszon

2010. 10. 14. 09:46
Állok sokadmagammal a parkolóban, várom, hogy felszállhassak a buszra. Megkérnek, hogy az egyik elöl lévő széket hagyjam szabadon, oda egy férfiembernek kell ülnie. Annyi rutinom már van, hogy rájöjjek: interaktív előadás készül. Azt viszont nem tudtam, hogy az interaktivitás közös játékká válik, amelynek során a közönség is főszereplő lesz.
Előre ülök én is, már csak azért is, mert hátul melegebb van. A sofőrülésről kinyúl egy női kéz, megszorítja a fiatalember kezét, és kezdődik a varázslatos játék életről, halálról, szeretetről, reményről is kétségbeesésről.

Gianina Cãrbunariu a hírekben gyakorta szereplő történetet dolgozott fel Mady-baby című darabjában. A háromszereplős drámát B. Fülöp Erzsébet monodrámának rendezte. Vélhetően tudta, hogy Borbély B. Emília egymagában is hitelesen tudja megjeleníteni Mãdãlinát, Voicut, a barátját és az új ismerőst, Bogdant.
Mady-babyt ugyanis Mãdãlinának hívják, és éppen az Írországba tartó repülőn ül, hogy karriert csináljon nyugaton. Mert a barátja megígérte neki a karriert, és ő szereti Voicut, s hisz neki. Ezt meséli Bogdannak a gépen a reményekkel teli fiatal nő. Arról álmodik, amiről a romániai lányok sokasága: külföldön sztár lesz belőle.
S amint az életben is annyiszor előfordul, prostitúcióra kényszeríti a barátja, és tragédiájához hozzájárul az amúgy nem teljesen érzéketlen Bogdan is. A fiú Voicunak készít pornográf honlapot, de miután állást kap a reklámszakmában, csak a lány élete árán kap lehetőséget kikerülni az alvilágból. A lány ugyanis terhes marad, a fiúk nem tudnak mit kezdeni vele, megölik. Közösen.
Mãdãlina, „művésznevén” Mady-baby meséli el nekem a történetet. Én és nézőtársaim részesévé válunk az életének, apró örömeinek, hatalmas csalódásának, szenvedéseinek. Borbély B. Emília játéka olyannyira természetes, annyira pátoszmentes és könnyed, hogy elfelejtem, színésznő játszik egy szerepet. Ez a könnyedség teszi torokszorítóvá a produkciót. A színésznő nemcsak művészi tehetségről tesz tanúbizonyságot, hanem hihetetlen rögtönzési képességről is. Pillanatig sem esik ki a szerepéből, akárhogy reagálnak is a nézők. Úgy tűnik, mintha helyben találná ki a szöveget, pedig betanult színdarabot ad elő.
Úgy tud váltani komédia és dráma között, hogy egyik pillanatban harsányan nevetek, másikban a könnyeimmel küszködöm.
Megy a busz, mint az élet, halad valamerre. Néha megáll, hogy aztán tovább száguldjon vagy araszoljon, velünk vagy nélkülünk. Borbély B.-Mady kiszáll a buszból, a téren énekel, hogy pénzt gyűjtsön. Nekem, nekünk nézőknek is hoz ennivalót és vizet. S mesél, vidáman, mintha nem poklok legmélyebb bugyrairól szólna a meséje. S aztán készülődni kezd, hogy leszálljon, azaz felszálljon a buszról a másik dimenzióba, ahonnan eljött, hogy elmondja a történetét. S a busz megy tovább. Nélküle. Integet az utcáról, lám, ő is a buszon volt, de már kiszállt.
Akár giccses is lehetne az előadás, de a rendező tudása és a színművész fergeteges játéka megrázóvá, valódi színházi élménnyé teszi. Váltsanak rá jegyet, ha módjukban áll!

Temevári Csiky Gergely Színház
Gianina Cãrbunariu: Mady-baby
Fordította: Csűrös Réka
Rendező: B. Fülöp Erzsébet
Előadja: Borbély B. Emília



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!