Meghatározó másságban

2016. 07. 25. 18:19

Rítuselőadás, amely a rítusokat is megkérdőjelezi; felkavaró, pontos, kegyetlen a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház közös produkciója Urbán András rendezésében, a Magyar. Simon Judit értékelése.

 

Utálja, ha színházi fenegyereknek nevezik, Urbán András rendező azt mondja, ő csupán kérdéseket tesz fel. Sajátos színházi nyelven fogalmaz, előadásait lehet szeretni, vagy nem szeretni, de lehetetlen közömbös maradni irántuk. Produkciói hatásosak, érzelmeket mozgatnak meg, hogy ne mondjam, korbácsolnak fel.

A Temesváron, majd Szabadkán bemutatott, Magyar címet viselő előadás – a jövő évadban mindkét társulat műsoron tartja – kényes kérdéseket tesz fel. Harsányan, néhol trágárul fogalmaz, megdöbbentő képeket használ, de végső soron nem tesz mást, mint boncolgatja napjaink problémaköreit. Fogalmakra kérdez rá, tárgyakra, mint a nyelv, a hit, arra, miként élünk a hagyományainkkal. Mivé váltunk és válhatunk, mi vezethet az értékvesztés érzületére és konkrétumaira.

Két részre osztanám az előadást, a szerint, hogy mit tárgyal. Az első rész a nyelvet, mint az identitás meghatározóját, kisebbségben és többségben. Urbán úgy beszél a nyelvről, az ezzel kifejezhető dolgokról, hogy néhány angol szótól eltekintve, az előadásban nincs szöveg. Képek vannak, mozgás, zene, színek és fények. A rendező bevallása szerint a nyelv nem szlogenek elmondására, állandó bizonyításra, hanem „egyetemes tartalmak megszólaltatására való”. Amennyiben a nyelv csupán alárendelt eszköz, akkor, ami megszólal, hiteltelenné, nevetségessé válik. Magyar – ismételgeti a kórus, különböző nyelven és szó egyre súlytalanabbá válik, szinte elvesződik az identitása. Amint a hagyományok állandó előrángatása, a mítoszok folyamatos szajkózása napi semmiségek alátámasztására, előbbieket teszi kisszerűvé. Nyelvünk nélkül nemtelenné válhatunk, de ha elkoptatjuk érdemtelen szavakkal, azt identitásunk, múltunk és jelenünk bánja. A nyelvünket, identitásunk meghatározóját, hagyományainkat elsősorban mi rombolhatjuk, és tudtunk nélkül elsekélyesítjük.

A második rész az én értelmezésemben a hitet, a kereszténységet boncolgatja. Tegyük hozzá: hittel. A kórus ezúttal a kereszt, Krisztus szavakat ismételgeti, üvölti idegen nyelveken. A hitet, ha úgy tetszik vallást, melyet elfeledkezve a lényegéről, aprópénzre váltunk. Akár az identitásunkat, a nyelvüket, a hitünket, az értékeinket felaprózzuk, elcsépeljük, lerángatjuk a mindennapi, értelmetlen csatáinkba. Miközben azt hangoztatjuk, hogy küzdünk az értékeinkért, az identitásunkért, észrevétlenül is besorolunk a mindettől távol álló szekértáborokba, hogy észrevétlenül, mint békés szürkemarhák tekintsünk a szögesdrótból alkotott glóbusz felé.

Urbán előadása hangos, harsány, kíméletlen. Arcunkba vágja mindazt, amit nem látunk, vagy nem akarunk látni a társadalomban és önmagunkban. Elénk tolja a csúnyábbik énünket, amelyik nem mert, vagy nem tud kérdéseket feltenni, amelyik szívesebben fogadja el a tabukat, minthogy bármit is megkérdőjelezzen.

Az alkotók teszik meg helyettünk. Felkavaróan. Pontosan fogalmazva színházilag és gondolatiságában. Kegyetlen, de tiszta jelképrendszerrel, milliméterig kidolgozott játékkal és koreográfiával. Szuggesztív díszlettel, jelmezekkel, maszkokkal. Nagyszerű színészi játékkal. Rítuselőadás, amely a rítusokat is megkérdőjelezi.

Az előadást lehet politikai, társadalmi szempontok szerint is értelmezni, de nem érdemes, mert sokkal többről, fontosabb kérdésekről szól: arról, hogy a kisebbségi létben, a többséggel együtt az identitásunk változik. Mások vagyunk, és ez a másság határoz meg minket. Rajtunk múlik, mit kezdünk sajátos önmagunkkal. Képesek vagyunk az egyetemességre, vagy megmaradunk a karámban.

 

Temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház – Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház

MAGYAR

Rendező: Urbán András

Dramaturg: Góli Kornélia

Zeneszerző: Irena Popović

Koreográfus: Kiss Anikó

Jelmeztervező: Marina Sremac

Pszichodrámás szakmunkatárs: Boris Telečki

Játsszák: Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Lőrincz Rita, Simó Emese, Czumbil Orsolya, Kiss Anikó, Kucsov Boris, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!