M, mint műfajteremtő

2015. 08. 18. 13:16

A Sepsiszentgyörgyi M Studio Mozgásszínház művészeti vezetőjével, Márton Imolával az idei színházi évadról, tapasztalatokról, tervekről, a mozgásszínház mibenlétéről beszélgetett Fám Erika.

 

Nagyon fiatal vezető vagy. Egy éve vállaltad fel az M Studio vezetését, irányítását. Milyen tapasztalat volt ez az évad?

Hihetetlenül hamar eltelt. Az elején persze féltem, és még most is félek egy kicsit ettől a feladattól. De valószínűleg ez természetes, mert nagyon nehéz feladat rengeteg kihívással, új helyzettel. Ugyanakkor hatalmas felelősség is. De az évad végén önkéntelenül is mérlegeltem, hogy mi is történt, és azt éreztem, sok tekintetben előre haladtunk. Nézők szempontjából például érezhetően javult a helyzet. Az M Studio struktúrája is megváltozott, van pályázatírónk, sajtóreferensünk és közönségszervezőnk is fél-állásban. Volt három sikeres, izgalmas bemutatónk, amelyekre a közönségtől nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Ezen kívül a fesztiválmeghívások száma is gyarapodott. Többek között ősszel volt egy nagyobb lélegzetvételű, két hétig tartó turnénk, amely alatt jártunk Bukarestben, Temesváron, Debrecenben, Budapesten és Jászberényben. A következő évadot is fesztiválszereplésekkel fogjuk kezdeni – október elejére meghívást kaptunk Szebenbe és Macedóniába is. Persze volt néhány terv, amelyet egyelőre nem sikerült megvalósítanunk, de alapvetően elégedett vagyok az elmúlt évvel. Igazán nagy lélegzetet most kell venni, hiszen ősszel lesz tíz esztendős a társulatunk. Olyan évadot próbáltunk tervezni, amelyben a három bemutató mellett számos egyéb esemény teszi majd színesebbé a programunkat. Mozgalmas szezon lesz, nem csak számunkra, hanem a nézők számára is, akik remélhetőleg velünk együtt fognak ünnepelni.

 

Mesélnél egy kicsit az M Studio történetéről?

 

Az M Studio 2005-ben alakult az akkori kolozsvári végzős színészosztály tagjaiból. Az az évfolyam már az egyetemi évek alatt sokat dolgozott együtt Uray Péterrel, több közös projektjük is volt, és így mindannyiukban megfogalmazódott az az igény, hogy az egyetem ideje alatt elkezdett közös munkát folytatni kellene. Ezzel egyidőben a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes is kezdett egy kicsit a táncszínház irányába elmozdulni. E két dolog összecsengéséből született meg az ötlet, hogy az M Studio a Háromszék Táncegyüttes szárnyai alatt jöjjön létre. Aztán néhány év után a társulat a Megyei Tanácstól átkerült a városi önkormányzathoz, és így a Tamási Áron Színház részévé váltunk.

Nagyon nagy szerencsénk van, hogy a város biztosítja a működésünkhöz szükséges anyagi hátteret. Emellett természetesen rengeteget pályázunk, mert a turnékra és beruházásokra szükséges pénzt csak így lehet előteremteni. A polgármesteri hivatal fedezi a társulat tagjainak és bedolgozóinak a fizetését, illetve a produkciós költségek nagy részét. Viszont ahhoz, hogy a társulat tudjon utazni, legyen saját fény- és hangtechnikája, ki kell aknázni a pályázati lehetőségeket.

 

Hogyan indult a te pályád, mikor fordultál a színház felé?

 

Már egészen kicsi koromban kezdtem járni előadásokra, így a minőségi és igazán izgalmas színházra történő nevelésem korán elkezdődött. Maga a döntés viszont, hogy színházzal szeretnék foglalkozni, konkrétan egy előadáshoz kötődik, a Bocsárdi László rendezte Othello-hoz. Talán tizenegyedikes diák lehettem, amikor bemutatták. Ez volt életem első olyan előadásélménye, aminek következtében azt éreztem, hogy egy kicsit más ember lettem, érzékenyebbé váltam bizonyos dolgokra, történésekre. Ez volt az első olyan előadás, amely egyszerre képes volt gondolkodtatni és megmozgatni a lelkem. Igazi költészet volt az, ami a színpadon történt. Rengetegszer megnéztem, és egyszercsak azt éreztem, hogy ha a színház ilyen mértékben képes rám hatni, el tudja azt érni, hogy sírjak és kacagjak és napok múltán is rágódjak azon, amit láttam, akkor ez az, amivel én a jövőben szeretnék foglalkozni.

 

Dramaturgként kezdted, vezetőként van-e alkalmad, lehetőséged, időd arra, hogy szakmai munkát is végezz?

 

Szerencsére a dramaturgi munka nem maradt ki az életemből. Sőt, azért végképp szerencsésnek érzem magam, hogy a dramaturgi munkának két, egymástól nagyon különböző válfaját is van lehetőségem gyakorolni. Az M Studionál évente általában egy, néha két mozgásszínházi előadásban veszek részt dramaturgként, emellett a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban is rendszeresen dolgozom, ott viszont prózai előadásokban. Nagyon sok mindenben különbözik egymástól a mozgásszínházi és a klasszikus értelemben vett dramaturgi munka, egész más dramaturgiai szempontok működtetik egyik színházi nyelvet és a másikat.

 

A mozgásszínház egy különleges formája a műfajnak. Nem táncszínház, nem a klasszikus értelemben vett színház. Egyértelműen a vizualitásra épít, amely a mozgás, az emberi test által valósul meg. Az emberi test és mozgás lehetőségeit és határait feszegetitek. Nem balett. Hogyan definiálnád a mozgásszínház küldetését?

 

Az a színházi nyelv, amit az M Studio művel, alapvetően nem kategorizálható. A társulat megalakulásakor sokan ráhúzták a kontakt tánc bélyegét, miközben annál sokkal összetettebbek az előadások, mint hogy egy adott mozgásszínházi nyelvezetbe be lehetne skatulyázni. Az első években Uray Péter mozgásvilága határozta meg az M Studio nyelvezetét, hiszen legtöbbet vele dolgozott a társulat. Az évek során viszont sok különböző nyelvezetet gyakorló alkotó, rendező dolgozott nálunk, így a színészeinknek volt alkalmuk találkozni a cirkusz műfajával, bábjátékkal, fizikai színházzal, kortárs tánccal, balettel és prózai színházzal is. Nagyon sok impulzus érte őket, és rengeteg tudást fel tudtak halmozni a különböző rendezők révén. Az előadásaink a fizikai színház, a tánc, a költői színház, a vizualitás és néha a próza határán mozognak. Sajátos nyelven próbálunk beszélni a világról, amelyről a prózai színház főként a szavak által beszél, és amelyet a táncszínház a tánc segítségével próbál megragadni. Az M Studio színészeiben az a különleges és nagyon jó, hogy egyszerre táncosok és színészek. És ez ritkaságszámba megy.

 

Hogyan alakul ki az éves program, a repertoár?

 

Egy évad összeállításakor elsősorban rendezőkben és koreográfusokban gondolkodunk, kevésbé darabokban vagy színpadon feldolgozandó témákban. A legfontosabb szempont mindig az, hogy olyan alkotókat hívjunk, akik munkáját minőséginek, inspirálónak tartjuk, és akik olyan színházi nyelvet képviselnek, amely összecseng az M Studio által képviselt nyelvvel, és amely ugyanakkor új színt hoz a társulat repertoárjába és új kihívások elé állítja a színészeket. Szerencsés társulat vagyunk, mivel a műsorpolitikát illetően nincsenek kötöttségek. Ezért fordulhat elő gyakran az, hogy a rendezők olyan saját ötlettel, előadástervvel érkeznek hozzánk, ami már régóta foglalkoztatja őket. Ha egy ötlet, egy téma a rendező szívügye, nagyobb a valószínűsége, hogy igaz előadás szülessen belőle.

A következő évad esetében is az említett szempontokhoz ragaszkodtunk, és úgy tűnik, sikerült izgalmasan összeállítani az évadtervet. Az első bemutatónk egy koprodukció lesz a Tamási Áron Színházzal, amelyet Nagy Botond rendez Julie kisasszony Tarkovszkij jelenetekkel címmel. Ezt követően Horatiu Mihaiu rendező és Mălina Andrei koreográfus közösen egy erőteljesen vizualitásra épülő előadáson fog dolgozni, melynek a címe A tenger, a bemutató tervezett időpontja 2016 február közepe. A harmadik bemutatónk március végén Sztravinszkij Tavaszi áldozata lesz Andrea Gavriliu koreográfus rendezésében.

 

Nemcsak témaválasztásban, hanem meghívott rendezők tekintetében is nemzetközi az irányultságotok. Miért fontos ez?

 

Azért fontosnak, hogy ne csak romániai, hanem külföldi koreográfusokkal, rendezőkkel is dolgozzunk, mert az a tapasztalatom, hogy ha két különböző színházi kultúra találkozik a próbateremben, abból mindig friss, inspiratív és szokatlan előadás születik. Így történt ez, amikor például a franciaországi Yves Marc-kal dolgoztunk, vagy amikor az elmúlt évadban az Amerikai Egyesült Államokból érkezett hozzánk Tom Dugdale. Ilyenkor mindenki, a rendező és a színészek is talán egy fokkal még kíváncsibban fognak neki a munkának. Az ismeretlen, új helyzetek jobban inspirálják az embert, mint amikor biztos talajon mozog.

 

Milyen közeli s távlati terveitek vannak?

 

Ami a közeljövőt illeti, most egy nagyon mozgalmas születésnapi évadot szeretnénk összehozni értékes bemutatókkal, vendégelőadásokkal, turnékkal és fesztiválszereplésekkel. A hosszabb távú terveket illetően pedig a legfontosabb célok az előadás- és a nézőszám emelése, a színészek továbbképzése, a létfontosságú technikai beruházások megvalósítása . Ugyanakkor egyik leglényegesebb törekvésünk, hogy az M Studio lassan épüljön be ne csak a romániai és magyarországi, hanem a nemzetközi színházi köztudatba is.

 

(Fotó: csokonaiszinhaz.hu)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!