Kötelező férfiasság

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház május 20-án mutatta be Andrzej Saramonowicz Tesztoszteron című darabját, Zakariás Zalán rendezésében. Hét férfiszereplő… és dübörgő hormonok. Rock and roll és – ördögök. Korhatáros darab, 14 éven felülieknek ajánlják. A produkciót Miklóssi Szabó István értékelte.

A történés nagy része egy vendéglőben zajlik, hová a felsült esküvő után jönnek a vendégek. A hoppon maradt vőlegény (Erdei Gábor) világhírű ornitológus, kissé későn és karjában infúzióval érkezik. Szerelme, volt mennyasszonya híres énekesnő, akinek Dió a producere (Diószegi Attila). Az énekesnő tüstént a bulvárhoz igyekszik a hírrel (publicitás mindenáron). Tretén (Nagy Alfréd) tudósítana a fennkölt eseményről, de abba a szerencsétlen csapdába esik, hogy a menyasszony szeretőjének hiszik, ezért kissé ellátják a baját.
Hat fiatalember, egy korosabb férfi, aki akár apja is lehetne bármelyiknek. Itt bontakozik ki a történés: evés-ivás közben mintegy felszínre lökődnek az emlékek, a világlátás módozatai, tanácsok a férfias élethez, nemiséghez, házassághoz, szórakozáshoz. És mindent beföd a tesztoszteron, átitatja, bizonyos értelemben fel is emeli. A darab folyamán végig adatokat hallunk arról, hogy miként és hogyan befolyásolja a férfiakat ez a bizonyos hormon.
Némileg agresszívvá teszi azt, ki többlettel rendelkezik (ugyanakkor kopasszá is…), vágyakozóvá, költőibbé azt, akiben kissé pang.Szándékos a két véglet említése, hiszen az előadás alatt mindkettő megjelenik. A parancsoló, agresszív apával (Szakács László) szemben a pincér (Kolcsár József) némi öklözéssel szerez tiszteletet. Az apa meglehetősen kalandos életet élt, itt is, ott is hátrahagyott egy-egy gyereket. A poéta lelkületű, kétbalkezes mikrobiológus (Derzsi Dezső) kioktatást kap, hogy miként kell nőt szerezni. Röpködnek a négybetűs szavak, de hát férfitársaság ez, kérem, mellőzni a pirulást. Még akkor is, mikor a színpad összes szereplője nadrágját letolva hátsó fertálya bemutatásával hökkenti a nézőket. Ez megbotránkoztató? Vagy a hirtelen elcsattanó csók – férfiak között?
Nem. Ez tesztoszteron. Erőszakosság, a kielégülés keresése, esetleg a nagyravágyás. A végletek talán azt a célt szolgálják, hogy bemutassák: önmagának rabja a férfi. Ennek „égisze” alatt minden lehetséges. S ha ezt még nagy nevetés is kíséri, akkor majdnem minden megbocsátható.
Az előadás alatt olykor megjelenő ördögök (kétoldalt, dob, basszus- és szólógitár hangjai robbannak a sejtető fényben) mintegy darabokra szabdalják a történést. Ugyancsak hatásosan. A mellettem ülő, az előadás alatt végig beszélő idős hölgy néhányszor a szívéhez kapott, majd a vége felé már bizalmasan szúrja könyökét bordáim közé: látja? hallja, mit mondtak? Láttam is, hallottam is, de a hölgynek nem válaszoltam, mert dübörgött bennem a tesztoszteron.
Apáról és fiairól (a történésekből az is kiderül, hogy a pincér bizony Stavros úr fia, kalandos éjszaka eredménye), a barátokról, félresikerült házasságokról, alkalmi együttlétekről, hódításokról és verekedésről, kocsmázásról, fitogtatásról és így tovább.
Fel kell tenni a kérdést: felment a tesztoszteron? Megment? Esetleg – csapdába csal? Szórakoztató? Életet-megrontó? Érdemes róla filozófiai kérdéseket megfogalmazni, egyáltalán komolyan venni? Válaszokat mindenki csakis saját magának adhat.
Ahány jellem, annyiféle. Éppen erről szól az előadás. Miként viszonyulnak a különféle karakterű férfiak adott helyzetekhez, a hódítástól kezdődően gyereknevelésig. Tudnak-e, akarnak-e uralkodni magukon. A liberalizmust vagy a konzervativizmust választják, keresik. Olyan a férfilét, mint az előadásban a vécére menés. A vendéglő illemhelyisége technikai okokból zárva tart, ezért a kedves vendégek kénytelenek labirintusszerű utat megtenni, hogy dolgukat elvégezhessék. Az eltévedés esélye nagy: és be is következik. Piros festékbe mártózottan térnek vissza, a megkönnyebbülés egy másik, sötét, festékes helyiségben következett be. Ismerős a példa, férfitársaim?
Tehát: felment a tesztoszteron? A válasz egyértelműen nem. De jócskán befolyásol. És éppen ez a jó benne. Ám ész is van a világon… A pincér, ki a félresikerült mulatságon talált az apjára, erre hallgatva veszi el feleségül terhes barátnőjét. Nem akarja, hogy gyermeke éppoly későn találkozzon az apjával, mint ő.
Lényeges eleme az előadásnak a zene, egyfajta katartikus állapotot idéz elő. Néhány párbeszéd alatt lírai akusztikus gitár szól – Marton Lóránt színész előadásában –, máskor kemény blues teszi próbára a néző fülét; a darabban Janis, jogász, a vőlegény barátja. A színpad hátsó részén felállított hangszerek beleolvadnak az előadásba. Maguk a szereplők az előadók. Érdekes dalválasztás: The Doors – Break on Trough to the Other Side (A másik oldalra törjünk át), The Rolling Stones – Satisfaction (szabadabb fordításban Kielégülés), Steppenwolf – Born to be Wild (Vadnak született). A Doors dala egyfajta himnusza az áttörésnek, ha úgy tetszik, a másságnak. Értelmezésemben a korlátozottság egyfajta feloldására biztat, a mindennapok szürkeségének összetörésére, szerelemre, csalódásra. Az erős ének ugyancsak megtalálta helyét a darabban, a gyors ritmusok szapora pulzusra utalnak, a dal végén lévő lökésszerű ének pedig akár a szeretkezést is idézheti.
Egyfajta ellentéte ennek a Stones dala: polgárpukkasztó, fanyalog, kikér magának. Mick Jagger, az együttes énekese a maga idejében egy egész nemzedékkel együtt üvöltötte: nem tudok kielégülést találni. Akkor egy egész nómenklatúráról énekelték ezt, politikai, társadalmi üzenete milliók gondolatait fejezte ki. Tesztoszteroni értelmezésünknél maradva, ironikusan mondhatjuk, hogy a hormonjaitól szabadulni nem tudó férfi tűnik fel a színpadon, önmaga beteljesülésének keresését ordítja ki a nézőnek. A Steppenwolf dala pedig egyfajta elfogadás: vadnak születtem, vadnak is maradok, ezért ne hibáztassatok. Sarkított megfogalmazás ez, a dal igazi üzenete előadásmódjában, katarzisában rejlik. Remekül szólnak. Dió, a producer tüstént le akarja szerződtetni az ad hoc zenekart. Mulatságos, ahogy koncert közben telefonálgat, teljesen beindultan, hiszen egy igazi aranybányát fedezett fel.
Tökéletes befejezése egy olyan előadásnak, mely a kissé sarkított férfilétről szól.
Csattanókkal teli, pörgős előadás a Tesztoszteron. Úgy gondolom, a humor jelenléte egyenesen kötelező – az önmagát túlságosan komolyan vevő férfi mindig a nevetségesség határát súrolja. Némileg botrányos is az előadásmód, miként azt a mellettem ülő öreg hölgy példája bizonyítja. Értékeket kérdőjelez meg, önigazolást keres erre. És meg is kapja: a tesztoszteronban, a humorban, az előadás alatt elhangzó statisztikai adatokban. Kissé groteszk tükre ez a férfinemnek. Elmondja azt is, hogy olykor a legjobban nevetni éppenséggel önmagunkon lehet. A végén mosolyogva lehet elmenni, de kérdőjelekkel maradunk. Talán ez a legfontosabb egy igazán jó előadásban.

Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

Andrzej Saramonowicz: Tesztoszteron
Fordító: Pászt Patrícia
Rendező: Zakariás Zalán
Díszlettervező: Csiki Csaba
Jelmeztervező: György Eszter
Zenei munkatárs: Ferencz Áron