Kolozsvár: élő színpadi értéktár

2015. 12. 12. 14:53

Negyed évszázada kezdődött a Kolozsvári Állami Magyar Színház új időszámítása. Akkor vette át az intézmény vezetését Tompa Gábor rendező. Az évforduló jegyében rendezték meg az idei második Showcase-t, azaz miniévadot december 9-13. között. Az elmúlt huszonöt esztendőben számos előadás részesült UNITER- és nemzetközi díjakban, ismertté vált szinte az egész világon, ahogy a világ is gyakran megfordul Kolozsváron neves alkotók személyében. A színház 2008 óta tagja az Európai Színházi Uniónak, ami nem csak a művészi színvonal, hanem a szellemiség elismerése. Simon Judit beszámolója.

 

Kellemes környezetben megrázó élmény a Születésnap   Fotók: Biró István, KMÁSZ

 

Öt nap alatt hét előadást és két kiállítást tekinthet meg a közönség és a meghívott vendégek. A szervezők figyeltek arra, hogy ne legyen túlzsúfolt a program, maradjon idő beszélgetésekre, ismerkedésre. Valami kellemes intimitás jellemzi ezt a találkozót.

Az előadások többsége felújítás, az újrajátszásnak a publikum mellett a színészek is örülnek, de szerepelnek a programban az idén bemutatott produkciók is.

 

Klasszikusok és kortársak

Az első nap Shakespeare Julius Caesar című drámáját játszották, Silviu Purcărete állított színpadra. Fájdalmamra, ekkor még nem lehettem Kolozsváron. Az előadásról megoszlanak a vélemények, egyeseknek tetszett, mások szerint nem a legsikerültebb Purcărete-produkció. Ebből gondolom, hogy izgalmas lehet.

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: Születésnap című drámáját Visky András és Robert Woodruff alkalmazták színpadra, utóbbi a darab rendezője. A bemutató időpontja 2011. október 4., de az előadás bő négy év múltán mit sem veszített frissességéből, tragikumából. Annak idején az Erdélyi Riport közölt kritikát a Születésnapról. Megrázó, félelmetes, nagyszerű megérkezni és helyet foglalni a születésnapi asztalnál, ahol a képmutatás gyávasága ütközik az igazság kimondásának bátorságával. Amikor nemcsak tanúi, de részesei vagyunk a pillanatnak, amikor az ember, a társadalom kénytelen levetni a színlelés álarcát és kíméletlenül szembesülni önmaga valóságával. A színészi játék pedig lenyűgöző.

Jelenet az idén tavasszal bemutatott #hattyúdalból

 

A #hattyúdal című előadást Csehov drámája nyomán állította színpadra Sinkó Ferenc. Idén márciusban mutatták be, az ember és művész öregedéséről szól különleges, érdekes színházi nyelven. Szabó Réka lapunkban közölt méltatásában akkor úgy fogalmazott: „Megerősít bennünket a hitben, hogy Sinkó kísérleti színháza egy lehetséges irány a valóság megfogalmazására, egy lehetséges tér a jelenlegi társadalmi struktúrák kifejeződéséhez.”

Tompa Gábor 2010 decemberében állította színpadra Büchner színpadi művét a Leonce és Lénát. Ennyi év után is joggal arat sikert a remekül megkomponált, szellemes, nagyszerű alakításokat felvonultató előadás.

Tompa Gábor rendezésében öt éve mutatták be a Leonce és Lénát Kolozsváron

 

Kiállítanak a tervezők

A színház előcsarnokában Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező munkáiból válogattak egy kiállításra valót. Az önálló képzőművészeti alkotásoknak is beillő grafikák, rajzok, makettek egy-egy előadás színpadképének és ruháinak tervei.

Carmencita Brojboiu jelmezterveinek tárlata a teátrum előcsarnokában

 

A stúdióterem előcsarnokában Varga-Járó Ilona képzőművész, díszlet- és jelmeztervező, maszkmester alkotásaiból nyílt kiállítás, este pedig Tompa Gábor, Bíró József és Dimény Áron beszélgettek a művésznővel, aki Jakobovits Márta kerámiaművésznél kezdte tanulmányait, az ő hatására fordult az agyag felé. Mára különböző technikákkal készíti színpadra szánt kifejező, groteszk, emberi tulajdonságokat megmutató maszkjait. Varga-Járó Ilona izgalmas művész és izgalmas ember. A tárlatbemutatón, illetve a beszélgetésből kiderült, kellékeket is tud készíteni, ami manapság ritkaságszámba megy a magyar színházakban. Kolozsváron kívül számos külföldi színházban dolgozott, neves rendezőkkel. Magyarországon él és alkot, jelenleg Szikszai Rémusz, szintén erdélyi származású rendező alkotótársa. Varga-Járó Ilona ez alkalommal vette át a már korábban neki ítélt Vlad Mugur-díjat. Ebben az is érdekes, hogy a nagyszerű, Németországba emigrált, majd vendégként Kolozsvárra visszatérő rendező felkérése a közös munkára indította el művészi pályafutását.

Izgalmas maszkok, Varga-Járó Ilona művei a stúdió előcsarnokának a falán

 

(A miniévad szombati és vasárnapi előadásai, valamint kísérőrendezvényei ismertetésére visszatérünk.)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!