Interferenciák 3.: Jób, Médea, Beckett
 

Interferenciák 3.: Jób, Médea, Beckett

2016. 11. 30. 19:32

A kolozsvári Interferenciák fesztivál krónikájának harmadik részében Simon Judit többek között arról számol be, hogy történnek a csodák, hogyan ér véget egy Beckett-játszma, valamint hogyan nézne ki egy ógörög tragédia hősnője a jelen médiájában.

 

Kolozsváron hideg van. Hol nedves, hol száraz. Az Interferenciák nemzetközi színházi fesztivál népe fütyül az időjárásra, végül is a színháztermekben, a TIFF-házban, ahol a beszélgetések zajlanak, meleg van. Sétára alig marad idő, enni is csak futtában, de ez sem zavar senkit. Az Interferenciák varázsa abból is ered, hogy – a témánál maradva – kicsit elidegenedünk a világtól. A fesztivál népe egyre inkább közösséget alkot, és már a kedélyállapotról lemérhető, milyen volt az éppen véget ért előadás. A jó után elgondolkozva, de mosolyogva özönlenek a büfébe, a rossz produkció után a többség mogorva.

Aztán – pestiesen szólva – az sem semmi, amikor egy Oscar-díjas segít kinyitni az ajtót, vagy éppen behozza a kávét a szakmai beszélgetésen. Esetleg este elveszi a kabátod. Molnár Levente, a Saul fia egyik főszereplője, a kolozsvári magyar színház művésze ugyanis besegít a szervezőknek. Mosolyog, kedves, udvarias és veszélyesen sármos. No, ilyen ez a fesztivál.

 

A bochumi társulat Jób című előadásának egy pilanata

 

A színház csodája

Katarzis. Megtisztulás. Ilyen érzelmeket váltott ki a németországi Schauspielhaus Bochum társulat Jób előadása. Joseph Roth amerikai író regényét Koen Tachelet alkalmazta színpadra, Lisa Nielebock rendezte. Letisztult, minimalista színház, erős és eszköztelen színészi játékkal, egy hátul szűkülő, fadobozra emlékeztető díszletben. Roth a bibliai Jób történetét ültette át az első világháború időszakába, városi emberekkel. Jób, azaz Mendel, az istenhívő családapa, szerény tanítói fizetéséből tartja el feleségét, lányát és három fiát, akik közül a legkisebb beteg, vélhetően epilepsziás. Az orosz kisváros zsidó közösségében köztiszteletben álló, szerény emberek, napi örömeikkel és félelmeikkel élnek. Félelem a hatóságoktól, a pogromtól, Istentől, akinek büntetéseként élik meg a beteg gyermeket. Az apán kívül, mindenki a maga módján menekülne a zárt családból, közösségből, gondolkodásból, életből. Egyik fiú boldog, hogy besorozták a cári hadseregbe, a másik elszökik a katonaság elől, Amerikában köt ki, a lány férfiakkal cicázik, a szexualitásban véli megtalálni a szabadságot, az anya a reménybe, a csodavárásba zárkózik, mert a rabbi megmondta: ha sosem hagyja el a várost, a gyereke meggyógyul. Mégis elhagyják, Amerikába mennek a lányukkal, akit a kozákoktól féltenek, és ahol az immár jómódú fiuk várja. Utóbbi az amerikai hadseregbe megy harcolni és elesik, az anya nem éli túl fiai elvesztését, a lány megőrül.

Egyszerű, de hatásos térélményt kínál a Jób színpadképe

 

Semmi kis zsidós romantika, semmi érzelgősség, de még látványos részvét sincs a színpadon. Elemelt, távolságtartó, mégis megrázó előadás. Nagyszerű színészek, akik a „dobozban”, gyakorlatilag az üres térben, eszköztelenül, kevés játékkal, de annál több átéléssel jelenítik meg a hagyományokba zárkózott család és ezen belül az apa történetét. Bennük és bennünk, nézőkben történik meg tragédia, kavarognak az érzelmek. A csodának, hogy a legkisebb fiú meggyógyul, és híres karmesterként jut el az Újvilágba, csak az apa tanúja. Kettejük találkozása megrendítő. Hátborzongató a pillanat, amikor a dobozvilág megnyílik, és beáramlik a fény.

 

Médea, a tévésztár

Jelenet a független dél-koreai színház Medea in Media előadásából

 

Dél-Korából érkezett Kolozsvárra a Theatre Group Seokbukdong Beedoolkee független társulat. A Medea in Media (Médea a médiában) című előadást Kym Hyuntak rendezte, azt mutatva meg, hogy az ógörög tragédia hősnője hogyan jelenik meg napjaink tévécsatornáin.

A produkció egy roppant szellemes és okos gúnyrajza annak, hogyan születnek a médiaszemélyiségek, a „sztárok”. Médea története közismert, Euripidész írta meg a megcsalt asszony történetét, aki, hogy bosszút álljon Jászonon, megöli közös gyermekeiket. A dél-koreai társulat „végigkattingatja” a különböző csatornákat: a talkshow-tól a rajzfilmekig, a hagyományt őrző műsortól, a fiteneszen át a thrillerig és a revű műsorig. Nem kímélik a feministákat, de a macsókat sem. Közben halad a cselekmény, az asszony története, remek megoldásokkal, sok humorral, jó színészekkel.

Napjaink médiájában Médea áldozat lehet, aki mindent megtett a társáért (a tragédiából tudjuk, hogy az öléstől se riadt vissza, hogy maga mellett tudja a férfit), és aki a férfiak, illetve társadalom áldozata. Olyan szinten lehet manipulálni a médiafogyasztókat és nemcsak őket, hogy elfogadják, bármit is mondanak nekik.

A szakmai megbeszélésen az alkotók Visky András és Tompa Gábor kérdéseire elmondták, nem akartak többet mondani, mint ami látszik: a média szerepét, a torzítások lehetőségét. Abban reménykednek, hogy aki megnézte ez előadást és otthon bekapcsolja a tévét, elgondolkozik azon, mit is történik valójában.

 

Összeillő páros

Tompa Gábor vásárhelyi Beckett-rendezésének méltatására visszatérünk

 

Jelentős várakozás előzte meg a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat előadását. Samuel Beckett A játszma vége színművét Tompa Gábor állította színpadra. A kolozsvári rendező időnként visszatér Becketthez, hogy megmutasson minket magunknak.

A szakmai megbeszélésen részt vett Rákóczy Anita, aki Visky András dramaturg megfogalmazása szerint a szerző magyarországi helytartója, amúgy Beckett kutató, aki tíz éve foglalkozik A játszma vége „megfejtésével”. Szerinte ritkán látni a szerzői utasításokat követő, de teljesen letisztult előadást. Azt is megjegyezte, jót tett, hogy a dramaturg és a rendező több fordítást használt, melyeket összevetett az eredeti francia és angol szöveggel.

A beszélgetésből kiderült, Tompa zeneileg közelített a darabhoz, aminek köszönhető az előadás pontos tempója és ritmusa.

Erről az érdekes előadásról később bővebben is beszámolunk, hiszen olyan „titkokat” rejt, melyek megfejtése nem fér bele egy fesztiválkrónikába.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!