Semmi kis ünnepeink

2016. 11. 30. 22:46

Bögözi Attila esete az ajándékozás hónapjával, a világnapokkal, valamint egy megkönnyebbülést ígérő, heccnek vélt ajánlattal.

 

Még néhány óra és világszerte kitör, ránk tör az ajándékok hónapja. Jönnek a szeretet ünnepei, amikor jóérzésből, vagy csak megszokásból, ellenállhatatlan kényszert érzünk arra, hogy szeretteinknek (újabban munkatársainknak is) pénztárcafüggő, kisebb-nagyobb figyelmességeket ajándékozzunk.

Igaz, erre a mélyen emberi mivoltunkban gyökerező ösztönre célorientált agresszivitásával jócskán rájátszik a kereskedelem, és a reklám angyalainak szirénhangjain sokszor olyan dolgok megvásárlására is rá tud venni, amire az égvilágon semmi szükségünk. Ma kevés dolgot szeretünk úgy, mint vásárolni, olyannyira, hogy mára önálló életformává nőtte ki magát a vásárlás, modern szóhasználatban, a shoppingolás. S mivel a kultúra azon tanult meggyőződések, hitek, értékek és szokások összessége, amelyek egy adott társadalomban a fogyasztók magatartását irányítják, viszonylag könnyen kisakkozható, hogy egy adott vásárlótípus milyen ajándékot fog keresni, ha pénztárcája nem csak széllel van bélelve.

Szó, ami szó: a tervezés az, ami az ajándékozás anyagi terheit pénztárcabaráttá tudja tenni, s amitől maga az ajándékvásárlás gesztusa akár örömforrássá nemesülhet, és nem egy hidegverejtékben tocsogó rémület végtelenített filmjének horrorisztikus jeleneteként éljük meg (mikor semmire sem elég a pénzünk). Csakhogy az ironikusak gyakran szokták mondani, hogy a tervezés a véletlen helyére a tévedést állítja, s ilyenkor fordul elő, hogy minden átgondolt igyekezetünk ellenére mellényúltunk az ajándékkal.

Idén, a tavalyinál még vadabban, több napra is szétterpeszkedve tombolt már az ajándékhónapot felvezető fekete péntek is, az árak olykor-olykor eszméletlen zuhanása láttán, kis túlzással, már-már azért kapkodtam a fejem, ki lesz az első, aki már fizet is azért, hogy a portékáját elvigyem.

Egyelőre itt még nem tartunk, de a fekete péntek új csillaga, a telefonos termékajánlás hirtelen olyan magasra szökött, hogy lassan semmi más értelmes dolgot nem tudtam csinálni, mint papagájként ismételni telefonomba: „nem, nem vagyok érdekelt”, „az ajánlat kecsegtető, de most nem aktuális”.

Egyébként az idei csúcsajánlat számomra az volt, amikor néhány napja azzal rohant le egy szőke női hang, hogy tudom-e milyen világnap van ma (november 19-én)? Azt még tudtam, hogy az ENSZ adatai szerint hivatalosan több mint száz világnap nap van az évben, arról viszont sejtelmem sem volt, hogy az adott napon mit is kellene ünnepelnem. Szerencsére, nem kellett citromot facsarnom szürkeállományomból, mert a szőke hang készségesen közölte: „ma van a WC világnapja. Nem gondolja, hogy ez a legalkalmasabb pillanat, hogy régi WC csészéjét lecserélje egy újra?” És már darálta is vég nélküli ajánlatait.

Előbb azt hittem, valamelyik ismerősöm tréfálkozik velem, de hamar rájöttem, a világnapot meg az ajánlatot is nagyon komolyan gondolta a hölgy, miközben a magam részéről első körben azt sem tudtam eldönteni, melyik nagyobb ökörség: a WC világnap vagy maga a termékkínálat. Így még mielőtt eljutottunk volna az „egyet fizet, kettőt kap” visszautasíthatatlan ajánlatig, letettem a telefont, nehogy még kiselőadást tartson a vízbe landoló végtermék kellemetlen visszafröccsenésének megelőzéséről a legújabb, korszerűen formatervezett vécécsészék használatával.

Miután kellően kidühöngtem magam, s az interneten rákerestem erre a világnapra, hamar rájöttem, nem is olyan hülyeség ez a világnap, mint amilyennek első hallásra gondoltam. Mert a WTO, azaz a Toalett Világszervezet (53 ország 151 toalett és higiéniai szervezetet tömöríti) adatai szerint világszerte 2,5 milliárd ember nem tud megfelelő toalettet használni, a toaletthiány pedig évente 200 millió tonna begyűjtés és szennyvízkezelés nélkül maradó humán hulladékot eredményez, amely szennyezi a környezetet, és milliókat tesz ki a betegségeknek.

Elgondolkodtató az is, hogy a világon minden harmadik ember számára elérhetetlenek a normális higiéniai körülményeket biztosító szaniterek. És miközben a világ egyik felén a vízöblítéses WC hiánya okoz problémákat, a fejlettebb országokban azt kellene megoldani, hogy ne az ivóvízkészleteket pazaroljuk a toalett öblítésére. De az sem semmi, hogy vannak olyan – főként arab – országok, ahol több a tévé, mint a WC, Indiába pedig a mobiltelefonok száma haladja meg az illemhelyekét.

Lám, mi minden rejlik egy első pillanatra értelmetlennek tűnő világnap mögött, amit felfedezett magának a kereskedelem is.

De ha már utánanéztem, hadd osszak meg a kedves olvasóval még néhány más, furcsa világnapot is, hiszen sohasem lehet tudni, melyik bokorból ugrik elő egy call-centeres nyuszi.

Itt van mindjárt a személyes kedvencemmé lett (jelentsen is bármit) Pingvin tudatosság világnapja (január 20.) vagy a Párnacsata világnapja (április 4), amit néhány éve Kolozsváron is megünnepelnek.

Azt is eldöntöttem, hogy ezután február 11-én mindig fehér inget fogok venni, ugyanis akkor van a Fehér ing világnapja. Nem tudom viszont, hogy mihez kezdjek május 1-vel, amikor a Nadrág nélküli világnap van. Van még világnapja az övtáskáknak, a törülközőknek, a radíroknak, még az ékezetes betűknek is, hogy a ronda kutyákról meg ne feledkezzek. Egy szó, mint száz: a fogamzásgátlás, az ölelés, a csók világnapjától a retek ünnepén át a magyar kártya világnapjáig, annyi ünnepelni való van, hogy az ember csak bírja szusszal. No, meg pénztárcával.

Pláné most, amikor néhány óra múlva ránk tör az ajándékok hónapja, s az ehhez kapcsolódó szép, emberi érzést kíméletlenül bedarálja a kereskedelem féktelen profithajszája, s mindinkább elsikkad a lényeg: a szeretettel készített, egyénnek szóló meglepetés. Pedig milyen szépen írta Móricz Zsigmond az ajándékozásról, az ünneplésről: „szép az, ha az emberi lelkek összefonódnak, egységbe tömörülnek, együtt emelik szemüket az égre, és egy ütemben dobban a szívük a magasság felé. Mert hisz ennek a kis emberi életnek, amelybe belepottyantunk, az ad mélyebb értelmet, s értéket; ha legalább vágyni, érezni s ihletni bírjuk a Létezés kozmikusságát”.

A ma embere ezt úgy mondaná: mutasd meg, hogyan (és mit!) ünnepelsz, miként ajándékozol, és megmondom ki vagy.

Egy hónapom van megtudni, ki is vagyok.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!