Végigköltözni egy évszázadot

2016. 12. 01. 11:24

A családtörténetek magukon hordozzák a történelmet, talán a családtörténetek összessége alkotja a történelmet - a leghitelesebb formában. Fám Erika filmjegyzete.

 

Básti Juli és a 101 éves Danuta Szaflarska lengyel színésznő

 

Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból (2015) című filmje is többnyire családtörténet, de leginkább egy életút végigkövetése, szubjektív szűrőn át. Egy élete végéhez közeledő asszony mesél, és ez a mese fűzi össze száz esztendő történéseit, élményeit, szerelmeit, csalódásait, politikáját, világháborúit, rendszerváltásait.

Gardó Berta saját történetét meséli el, szenilis-józanul, tiszta emlékekkel, így a filmszerkezet bátran csaponghat élethelyzetek, történelmi korok, sokféle helyszín között. Érdekes név és személyátfedések uralják a filmet, hiszen Gardó Berta nevet viseli Básti Juli és a 101 éves Danuta Szaflarska lengyel színésznő is, Ónodi Eszter játssza idősebb Gardó Bertát fiatalkorában, és édesanyját is, végigkövetve életének különböző szakaszain. Egy túlélő asszony mindennapjaiba, életfilozófiájába, érzésvilágába, ösztönös megérzéseibe vezet be a film, amely biografikus eredetű, hiszen Fekete Ibolya édesanyja élettörténetéből készített filmet, kisebb-nagyobb módosításokkal. Ilyen értelemben erős dokumentarista jellege van, bár valódi kosztümös alkotást kap a közönség, jól berendezett korhű terek, jelmezek hitelesen idézik a 20. század különboző állomáshelyeit. Meglepetés film az Anyám.., hiszen Fekete Ibolya eddigi filmjeiben inkább dokumentarista-realista, szocio-pszicho-elemző nézőpontból közelítette meg korának problémáit, a Chicoban illetve a Bolse Vitában olyan léthelyzeteket vázol fel, amelyek aktualitása vitathatatlan, súlyos történeteket mutat meg, sorsokat, amelyek a szociológiai pontossággal világítanak rá megoldatlan, kínzó helyzetekre. Ezzel szemben az Anyám …. egy könnyed film, amelyben a játékosság fontos szerepet kap, mintha az egész film idősebb Gardó Berta lelkiállapotának lenyomata lenne, a legnagyobb tragédiák közepette is képes figyelni a túlélés apró részleteire, ilyen kijelentéseket hallunk: „Jegyezd meg, fiam, sütőpor nélkül nem érdemes nekimenni egy háborúnak”. A túlélési stratégia legfontosabb eleme, hogy soha nem globálisan, hanem személyes nézőpontból és minél inkább az elérhető és megvalósítható dolgokra koncentrál a főhős, ez mindenkori sikerének titka, ebből fakad derűje, jókedve, megingathatatlan költözésvágya, kifogyhatatlan reménykedése.

Ónodi Eszter, Bartsch Kata és Kerekes Vica

 

Négy generáció életébe enged betekinteni a film, tipikusan magyar kontextusban, hiszen erős vonalat képvisel a történelmi határok módosulása, hogy az a ház a Partiumban, ahol idősebb Gardó Berta született hol ide, hol oda tartozott, egyszer Románia, egyszer Osztrák-Magyar-Monarchia, máskor Magyarország része volt. A valahova tartozás nagy dillemmájával sokaknak szembe kell nézniük a film során, de ami Berta néni életfilozófiájából átcseng, az nem más, mint hogy a család az egyetlen stabil kötelék, anyagi javak, házak, hazák, életterek, barátok, munkahelyek mind-mind tovatűnnek. A film időstruktúrája ingamozgásszerű, szinuszoidális, az ágybanfekvő öreg Berta szobájából lendül folyamatosan vissza a múltba, követve egy elég szigorú kronológiát, hiszen lépésről lépésre tudjuk követni Berta néni kisgyerekkorától az eseményeket, egészen halálának pillanatáig. Gazdag a film montázskörnyezete, számos alkalommal épít be Fekete Ibolya történelmi dokumentumfilm-részleteket a két világháború kapcsán illetve az rendszerváltások illusztrálásához. A fekete-fehér és színes képkockák állandó mozgásban tartják a filmet, nemcsak ritmust adnak, hanem az idősíkokat is szépen összecsiszolják és egyáltalán nem lesz zavaró, hogy egyik jelenetben a kétezres években járunk,  a másikban pedig visszautaztunk arra a Budapestre, ahol Karády Katalin énekelt. A film zenei felépítése is nagyszerűen követi a kort, kicsit mintha azoknak az embereknek a szemével, szívével látnánk, élnénk, éreznénk mi nézők a mindennapok világát, akik számára a Jávor Pál-dalok nagyon sokat jelentettek, sorsfordító jelentőséggel bírtak és egész évtizedek hangulatát meghatározó elemei voltak az akkori magyar létnek. Ettől kezdve a film nagyanyáink filmje, róluk, de nemcsak nekük szól. Kevés olyan film van, hogy a nagyanyáink bőrébe bújva tudjuk végigülni, végigemlékezni egy évszázadot, anélkül, hogy ez terhes vagy nehéz feladat lenne, hiszen bár sok súlyos történelmi eseményen fut végig, mégsem tragikus hangvételű, hanem könnyed, nem komikus, bár rengeteg humor van benne, ami nem fordul át feketébe vagy iróniába. A megbocsájtó, az elfogadó szeretet jegyében láttat mindent Fekete Ibolya, amilyen szeretettel lehet viszonyulni egy lassan 100 esztendős édesanyához, aki józanságát csak a múlt emlékeit illetően őrizte meg, aki csak annyira őrült, amennyire a túléléséhez ez szükséges. Ezzel a szeretettel, elfogadással nézzük végig a filmet. Nagy szükség volt erre a játékos, kosztümös emlékezésre. Nem történelemórára invitál a rendező, hanem ablakot nyit a család, családjaink felé, és egyre inkább rá kell döbbennünk, hogy a legborzalmasabb történelmi eseményeket aképpen éljük meg, hogy miféle családba születtünk bele. Ahol a felmenők oly könnyedséggel suhannak végig évtizedek, évszázadok keserves kihívásain, képesek huszonannyiszor elköltözni, és a kötődésük elsősorban nem helyekhez, tárgyakhoz kapcsolódnak, hanem érzelmekhez, emberekhez, ott aligha lehet rossz emlékekkel felütni a családi albumot, és a mindennapokat is nagy bizonyossággal könnyed tánclépésekkel végig lehet élni.

 

Anyám és más futóbolondok a családból

magyar filmdráma, 108 perc, 2015

forgatókönyv és rendezés: Fekete Ibolya

operatőr: Gózon Francisco, Jancsó Nyika

jelmeztervező: Szakács Györgyi

zene: Novák János

producer: Garami Gábor

Szereplők: Ónodi Eszter, Gáspár Tibor, Barkó György, Danuta Szaflarska, Petra Hovanyecz, Básti Juli, Kerekes Vica, Bartsch Kata, Adorjáni Bálint, Törköly Levente, Bárány Virág, Szervét Tibor



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!