Ifeszt a megújult szatmári színházban

2016. 11. 08. 21:29

Mert a színház összeköt. Ez a 8. Interetnikai Színházi Fesztivál mottója, melynek idei házigazdája Szatmárnémeti. Öt kultúra, 25 előadás, 21 társulat mutatkozik be a seregszemlén. Koncertek, könyvbemutatók színesítik a tíz napot, melynek minden délelőttjén szakmai megbeszélésen értékelik az előző napi előadásokat. Simon Judit fesztiválkrónikájának első része. 

 

A fesztivál a nemrég felújított Szatmári Északi Színházban zajlik

 

A fesztivál megnyitóján Bessenyei Gedő István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója hangsúlyozta: a színház híd a kultúrák, a nemzetiségek között. „A színház terében mindig az általános emberi dimenziók válnak hangsúlyossá. Ez az a tér, ahol felszámolódnak a köztünk húzódó mindenféle árkok, szakadékok, az előítéletek konok kockáiból rakott falak, ahol egyszer csak mind azon kapjuk magunkat egy óvatlan pillanatban, hogy emberek vagyunk. Emberek, akik tükörbe néznek, e tükör, a színház által pedig világosan látnak.” Köszöntötte továbbá a fesztivált Kereskényi Gábor polgármester és Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke. Külön öröm a szervezőknek, résztvevőknek, és nem utolsó sorban a nézőknek, hogy a fesztivál fő helyszíne a gyönyörűen felújított színház épülete, amelynek restaurálása, korszerű színpadtechnikája pár héttel az Ifeszt kezdése előtt készült el.

A szentgyörgyi előadás négy év után is megőrizte frissességét

 

A fesztivált a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyitotta Moliére A fösvény című előadásával, melyet négy évvel ezelőtt állított színpadra Bocsárdi László. Az előadásról, amely mit sem veszített frissességéből, a bemutatót követően bővebben beszámoltunk.

A Bukaresti Zsidó Színház Kincses Elemér rendezésével érkezett a fesztiválra. Iakob Gordin a Szerelem átka című darabjából készült előadást, a társulattal kapcsolatos korábbi kedvezőtlen művészi tapasztalataim okán kihagytam. A másnapi szakmai megbeszélésen kiderült: jól tettem.

Gecse Ramóna a Porogi Dorka rendezte Madame de Sade-ban

 

Amióta a Marosvásárhelyi Ariel Színház bemutatta Misima Jukio Madame de Sade darabját, szeretném megnézni a Porogi Dorka rendezte előadást. Eljött az alakalom és én izgalommal vártam az Ács Alajos stúdió bejáratánál. Esett az eső, bekérezkedtem a csöppnyi előcsarnokba, hogy aztán újra kimenjek az esőbe, ahol az előadás kezdődött. Szatmáron ugyanis az utcán kezdődött. A szakmai megbeszélésen a rendező elmondta, otthon, Marosvásárhelyen a büfében kezdődik. Mindenképpen a nézőkkel egyszerre mennek be térbe, ahol az előadás játszódik. A japán szerzőről, a rendezésről és az előadásról bővebben is beszámolok majd. Elöljáróban annyit, hogy Misima, a Nobel-díjra jelölt japán szerző ebben a drámájában nemcsak európai témát dolgozz fel, ami már önmagában is érdekes egy japán szerző tollából. Porogi Dorka rendező olyan színházi formát és nyelvet választott, amely utal a japán tradicionális színházra, és úgy dolgozza fel a nagy francia forradalom előtti és alatti időszakban játszódó történetet, hogy az érvényes a mai társadalomra.

Jelenet a csíkszeredaiak Imposztorából

 

A fesztivál második napja a Kövesdy István rendezte Imposztorral folytatódott. Spiró György darabjának főszereplője, Boguslawszki valódi jutalomjáték Czintos József színművésznek. A Csíki Játékszín előadását a Kisvárdai Magyar Színházak fesztiválján láttam, úgyhogy ezúttal kihagytam. Akkor úgy véltem, a rendezés jó néhányszor melléfogott a történet értelmezésével, ha úgy tetszik aktualizálásával. A nézők között elhelyezkedő statiszták bekiabálása, a Székely Himnusz eléneklése nem tette maivá az előadást. Elhiszem, hogy Kövesdy a kisebbségi lét sanyarúságát akarta hangsúlyozni, de fájdalom, ha a hangsúly félrecsúszik, akkor a drámai hatás is elmarad. Sőt. A rendezés hiányosságai nem vonnak le semmit Czintos alakításából. A szakmai megbeszélésen kiderült, hogy az előadás semmiben nem változott. Továbbra sem mutatták meg – színház a színházban – játékkal a Tratuffe részletét, marad viszont a bekiabálás és a többi.

Visky András Pornó című drámájának egy pillanata. Felkavaró, személyes történet

 

Szintén a második nap eseménye volt Visky András Ki innen című drámakötetének a bemutatója. A szerző Láng Zsolt íróval beszélgetett a kötetről, a színházról, annak felszabadító erejéről, az előadás készítéséről, valamint arról is, hogy Visky Pornó című, személyes történetet feldolgozó drámáját maga állította színpadra a Harag György Társulatnál.

Az előadást a fesztivál harmadik napján mutatták be. A drámához kapcsolódó térinstallációt már az első naptól láthattuk, és ezen áthaladva illett bemenni az előadásra.

Már az installáció is megrázó, középen az ócska nőgyógyászati székkel, a 70-es, 80-as években, Szatmáron készült fotókkal, a Visky család megfigyelési dossziéjának évek szerint bekötött példányaival, a bezártság érzésével.

Az előadás csontig hatoló, a felkavaró érzéseket csak fokozza, hogy a mű alcíme Feleségem története. A szerző ugyanis asszonya drámáját nemesítette színházzá. Az előadásról a későbbiekben bővebben is beszámolok.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!