„Hol itt a gond?!” – évadot hirdetett a Szigligeti Színház

2016. 08. 19. 21:43

Az évad első bemutatójának (Székely Csaba: Bányavirág, r: Hunyadi István) délelőttjén, családias sajtótájékoztatón, évadot hirdetett a nagyváradi Szigligeti Színház három társulata. A közeljövő terveinek ismertetése mellett az elmúlt öt év eredményeit is összegezték. Tasnádi-Sáhy Péter tudósítása.

 

A színház emeleti előcsarnokában Dimény Levente, Botházy-Daróczi Réka, Czvikker Katalin és Novák Eszter állt a sajtó rendelkezésére   A szerző felvétele

 

Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója a színház önállósodása óta eltelt időszak legnagyobb eredményének azt tartja, hogy megerősödött a „Szigligeti” brand, amit az intézmény, illetve a növekvő számú törzsközönség (az első évadhoz képest 111 százalékkal, több mint 2 ezer fővel nőtt a bérletet vásárlók száma) közös eredményeként értékel.

Mint elmondta, tanulási időszak is volt ez az elmúlt 5 év, rengeteg hasznos tapasztalattal. A 2012-13-as „fesztiválok évada” megmutatta, hogy a nagyváradi, illetve Bihar megyei közönségnek mily nagy igénye mutatkozik az ilyen jellegű kulturális eseményekre, ennek is köszönhető, hogy mind a három társulat útjára indította a saját fesztivál-sorozatát.

A főigazgató kiemelte: a színház mind gazdaságilag, mind szakmailag fejlődött az elmúlt években. Közösségi összefogással új játszóhelyet, saját stúdiót avathatott, a szakmai kapcsolatrendszer bővült, komoly elismerések igazolják vissza az eddig elvégzett munkát.

Ezzel együtt napi küzdelmet kell folytatni a nyitottság fenntartásáért, hiszen a célközönség részét képezik azok a fiatalok is, akiket a virtuális világ kínálta élményekkel versengve nehéz megnyerni a színház számára, ehhez az új formanyelvek és a kortárs dráma iránti elkötelezettségre van szükség, hiszen csak így biztosítható a színházba járók generációi közötti folytonosság. Ezt a célt számos program szolgálja, elég csak a Színház az iskolában, iskola a színházban programra, a Szigligeti tanodára, a Bábodára vagy az idén harmadik alkalommal meghirdetett Drámázatra gondolni.

A bérletes nézők számának növekedése folyamatos az elmúlt fél évtizedben

 

Bábosok és táncosok

A Szigligeti Színház Lilliput Társulatának művészeti igazgatója, Botházy-Daróczi Réka az összes érintett korosztály igényeit kielégítő évadtervet ismertette. A bábosok szeptember 9-én, A rút kiskacsa című Andersen mese Zalán Tibor-féle adaptációjával kezdik az évadot Tóth Tünde rendezésében, 23 gyerekszereplő bevonásával. Októberben Sardar Tagirovsky rendez a bábszínház Nagyváradon eddig talán ismeretlen aspektusait bemutató nonverbális előadást Idő-óda címmel. A továbbiakban Palocsay Kisó Kata állítja színpadra a Moha és páfrány című mesét, végül pedig Hanyecz Debelka Róbert dolgozza fel a társulattal Tolkien A sonkádi Egyed gazda című meséjét. A közelgő Arany évfordulóra való tekintettel Bartal Kis Rita újítja fel a Toldi előadást.

Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes igazgatója úgy értékelte, hogy a társulat ezzel az évaddal választóvonalhoz érkezik, az elmúlt évek útkeresésének folytatása mellett idén hangsúlyosabb szerepet kap a képviselni kívánt saját arculat. Ennek jegyében készül az évad első bemutatója, a műhelymunka eredményeként létrejövő Ütközések című előadás is. Ezután Györfi Csaba rendez mozgásszínházi előadást Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán, illetve Foltin Jolán, Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze készít VANmeSe címmel „zenés előadást versekre kicsiknek és nagyoknak”, kortárs romániai magyar költők műveinek felhasználásával.

A Nagyvárad Táncegyüttes idén interaktív szerepet vállal az Iskola a színházban, színház az iskolában programban. A megye amatőr néptáncegyütteseiből verbuvált szereplőkkel terveznek előadást készíteni Arany János balladáinak világát megidézve. Dimény Levente elmondta, mindezt azzal a nem titkolt szándékkal teszik, hogy a táncegyüttes által képviselt progresszív szellemiség magvait az amatőrök világában is elhintsék.

Ugyancsak ennek jegyében, illetve a folyamatosan gyarapodó szakmai barátok táborát ünneplendő rendezik meg újra az első alkalommal is komoly szakmai sikereket hozó, népszerű Infinite dance fesztivált, ezúttal október 26. és 30. között.

A nézőszám változása az utóbbi két és fél évtizedben

 

A színház nem szalámigyár

A főigazgatóhoz hasonlóan Novák Eszter, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója is összegzéssel kezdte a sajtótájékoztatót, méghozzá a saját 18 hónapnyi nagyváradi tapasztalatán túlmutatóan, statisztikák segítségével értékelve, elemezve az intézmény feladatát, lehetőségeit.

Mint elmondta, nagy szerencse, hogy Hajdu Géza színművész, a színház hajdani igazgatója, pontos statisztikákat vezetett 1990 óta, hiszen így az elektronikus értékesítési rendszer előtti időszakról is pontos kép áll rendelkezésre.

Elöljáróban elmondta: ha a nagyváradi magyar lakosság lélekszámát, illetve a színházlátogatók számának alakulását ábrázoló grafikonokat egymásra vetítenénk, komoly összefüggéseket fedezhetnénk fel, hiszen a mai 45 ezer magyar lakos természetszerűleg kevesebb színházjegyet vásárol, mint a negyed századdal korábban a városban élő 74 ezer. Éppen ezért – véleménye szerint – a könnyes emlékezés a kilencvenes évek elejére nem segít a ma színházának. Ezen nem kell elkeseredni, egyszerűen el kell fogadni, hogy új kihívások vannak.

Mint elmondta, a színházlátogatási szokásokról legtisztábban a fizető bérletesek száma árulkodik, hiszen minden eladott bérlet egy embert jelent. Az előző évad 4105 bérleteséből és az eladott jegyek számából arra lehet következtetni, jelenleg 5 ezer néző látogatja rendszeresen a Szigligetit, ami javuló tendenciát mutat, de még mindig nem elég. Ezért készülnek kiegyenlítő évadtervek, amelyben minden közönségréteg megtalálja a saját ízlésének megfelelő kínálatot. Novák Eszter kijelentette: közönség nélkül nincs színház, akit viszont minőségi tartalommal kell szolgálni, adott esetben minőségi szórakozással.

Csak a Szigligeti Társulattal az előző évadban 163 alkalommal találkozhattak a nézők, ez 50 előadással több, mint az azt megelőző évben. A színház ezzel is azt kívánta biztosítani, hogy hétről-hétre mindenki találhasson kedvére való tartalmat, hiszen csak így válhat a színházlátogatás minél több ember számára szokássá. A megemelkedett előadásszám a jelentős nézőszám-növekedést (6 ezer jegy) önmagában még nem igazolja, ennek eléréséhez szükség volt néhány kiemelkedően népszerű előadásra is. Ilyen volt a Mi osztályunk, a Buborékok és Boldogságexpressz, ezek bevételei rég meghaladták a bekerülési költségüket. De itt kell említeni Az eset című, Sardar Tagirovsky rendezte előadást is, ami komoly sikereket ért el fesztiválokon (Tagirovsky kapta a legjobb rendezőnek járó díjat Kisvárdán), és ma is rengeteg meghívást kap.

Persze – mint Novák Eszter hangsúlyozta – a színház nem szalámigyár, a statisztikákkal alátámasztható eredményeknél fontosabb a szakmai érték. Ilyen belső szakmai sikernek tartja, hogy a közös munka megkezdésekor általa alulterheltnek ítélt társulat tagjai közül most a legtöbben feltehetően túlterheltnek érzik magukat, sok a remek egyéni teljesítmény, van terep a közös gondolkodásra.

A három társulat nézőszámainak változása az önálló magyar színház megalakulása óta

 

A következő évad konkrétumaira rátérve a művészeti vezető kiemelte, a tavaly sikerrel bevezetett bérletstruktúra megmaradt, sőt, a még nagyobb szabadság irányába fejlődött tovább.

A Szigligeti Társulat – ha a táncosokkal közösen készített VANmeSÉ-t is számoljuk – öt nagyszínpadi bemutatóra készül. Elsőként az Európa szerte elismert és ünnepelt színházi alkotó, Joel Pommerat Hűtőkamrám (Ma chambre froid) című művét láthatja a közönség Theodor Cristian Popescu rendezésében, melyet Novák Eszter sok társadalmi problémát megvilágító krimiként jellemzett. Az ősz folyamán Koltai M. Gábor állítja színpadra Füst Milán Máli néni című bohózatát, a szilveszteri előadást pedig Novák Eszter rendezi: Fényes Szabolcs halálának 30. évfordulójára emlékezve a Maja című revű-operettre esett a választása. Mint Novák Eszter elmondta, imádja az operettet, nagyon örül, hogy ez a költséges műfaj is belefért az idei tervbe. A művészeti vezető ezen kívül még egy nagyszínpadi feladatot vállalt: az évad második felében Molière Mizantrópját viszi színre, amiben komoly lehetőséget lát arra, hogy kicsit élesebben megfogalmazza a színházzal és a világgal kapcsolatos gondolatait. A stúdióban Balogh Attila készít improvizatív-dokumentarista előadást elsősorban a mai tizenéveseknek Trónok harca casting címmel, a érintettek bevonásával.

Idén a társulat több tagja is ünnepel: Dobos Imre 50 éve szolgálja Tháliát, illetve Fábián Enikő és Kovács Enikő is kerek évfordulót ünnepel.

 

Hatással vannak ránk az elvontságok

Novák Eszter a sajtótájékoztatót Mărcutiu-Rácz Dóra, nagyváradi középiskolás blogjából vett idézettel zárta: „Tisztázzuk, hogy én a célközönség melyik rétegébe tartoznék: a fiatalokat képviselem, vagyis (elméletileg) azokat az elkorcsosult fenegyerekeket, akik manapság csak pisilni kéne járjanak a színházba, mert egész nap pokémonokat kergetnek a főutcán, és #cooltúra címszó alatt esetleg szelfiznek valakivel, akinek messziről színész-feje van, hogy kétszer több bütyköt kapjanak Pistagrammon. Fáj, amikor ezzel a buta általánosítással találkozom, szóval most szabadjára bocsátom a gondolatot, hogy mindenki megbarátkozzon vele: IGEN, a mai fiatalság színházba is szokott járni (és nem csak pisilni). Nem mondom, hogy túlnyomó többségben lennénk, mert nem vagyunk. Mégis, az iskolámban elég népszerű volt a »Mit csinálsz este? Színházba megyek« frázis, és nem vártuk meg a másnapi magyarórát, hogy egy tízes reményében kibeszéljük a látottakat. Néha órákat is szövegeltünk egy előadásról, néha vitáztunk is, és ez azt jelenti, hogy lehetett róla beszélni, ami azt jelenti, hogy hagyott bennünk valamit, ami nem három kínkeserves óra emléke volt. Néha pedig »szavak nincsenek, érzések vannak« - nagyon szerethető aranyköpése ez egy nagyon szerethető nagyváradi színházbarátnak egy nagyon szerethető előadás után. És nagyon szerethetően illusztrálja, hogy igenis hatással vannak ránk azok az elvontságok, amiket a színház »le akar nyomni a torkunkon«. (…)

Valóban voltak igen komoly előadások is, amik néha még nekem is fejtörést okoztak. De én élvezem a fejtörést, épp ezért, szívesen megnéztem újra és újra egy előadást, és mindig mást mondott. Ez (is) a színház varázsa, és nem ránthatjuk le egy lárifáris táncest szintjére, ahol mindenki tök jól elvan (szándékosan használtam ezt a szót) és letudta a színház-vizitet két évre, mert semmi se változott azóta. Elhiszem, hogy van, aki kikapcsolódni jár a színházba. Legyen, járjon, kapcsolódjon. De ne mondjuk, hogy erre manapság a színház nem adott teret, mert »leugrom a harmadikról«.

És nem csak szórakoztat (talán ez veri ki sokaknál a biztosítékot): a színház provokál, tabukat dönt (pl. a számomra kicsit sok(k), de másnak meglepően tetszetős Veszedelmes viszonyok), kísérletezik, újabb és újabb formulákkal újabb és újabb oldaláról ismerszik meg. Valaki mondja már meg, hol itt a gond?!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!