Földes László, a színház Noéja

Az Akadémia csak arra tanít, mi a színház

Tizenöt évvel ezelőtt készítette Gáspárik Attila azt a hosszabb beszélgetést FÖLDES LÁSZLÓ színművésszel, melyből az alábbiakban olvashatnak a főiskolás éveket felidéző, mindeddig közöletlen részleteket.

Mit jelentett a kihelyezés?

Azt, hogy nem kellett futkosson a színész a szerződése után. Tudta azt, hogy például Vásárhelyre vagy Szatmárra kerül, tudta azt, hogy augusztus 1-jén kell jelentkezzen a színházigazgatónál.

Ki intézte a kihelyezést?

Az Akadémia intézte, megbeszélve a színházakkal, mert a színház nyakára sem adhattak embert, akire esetleg nem volt szükség. De az Akadémia vállalta azt, hogy kihelyezzen. Az én évfolyamomból senki nem volt állás nélkül, amikor elvégeztük az évfolyamot.

Mikor kezdték, nagyon sokan voltak, de sokan lemaradtak. Nyolcan végeztünk.

Csak szakmai szempontokból maradtak ki emberek?

Nem, nem. Javarészt kétségtelenül szakmai szempontokból, de voltak lányok, akik férjhez mentek és otthagyták az akadémiát. Vagy olyan is volt… na ez érdekes. Két évfolyamtársam volt, Kányádi Sanyi és Fodor Sándor, akik egyszerűen átmentek a Bolyaira, valami különbözeti vizsgát tettek, tehát nem vesztettek évet. Első év színiről átmentek másodév filológiára. Nem azért, mert tehetségtelenek lettek volna, hanem mert jobbnak látták. S mennyivel okosabbak voltak, hogy átmentek. Így Fodor Sándor személyében egy kiváló írója lett az erdélyi irodalomnak, Kányádi Sanyi az egész magyar nyelvterület egyik legjobb költője lett.

Milyen volt Kányádi mint színis?

Nem emlékszem. mert mi első éven semmi gyakorlatot nem csináltunk. Csak az ábécét tanultuk. Senkiről nem lehet első év után valamit mondani, hogy ebből színész lesz vagy nem lesz színész. Mint ahogy, nem akarok neveket mondani, voltak, akik úgy voltak elkönyvelve a főiskolán, na ez a második Jászai Mari, vagy a második Csortos. Végül kikerültek a főiskoláról és eltűntek. Viszont volt olyan is, akit minden évben ki akartak tenni mint tehetségtelent, és kitűnő színész lett belőle. Most is állítom, az Akadémián színész senki nem lesz. Az Akadémia csak megtanítja, megtaníthatja a gyereket arra, mi a színház. (…)

Távolítottak el embereket ideológiai alapon a színiről?

Nem, szóval úgy kimondani, hogy ezért, nem, ilyen nem volt. Kitettek legfeljebb az UTM-ből, az viszont rossz dolog volt, mert éreztették veled, hogy te kitett IMSZ-tag vagy, vagy kitett párttag. Ez nem volt jó ajánlólevél annak az illetőnek, aki elment egy színházhoz. Mert a dossziéjában benne volt, hogy kitették ekkor és ekkor ezért és ezért. Az illető végig húzta egész életén keresztül.

A tanárok hogyan viszonyultak a diákok gyűléseihez?

Nem érdekelte őket. Nyilván érdekelte azt, aki párttag volt. De nem avatkoztak bele a tanárok, legalábbis én nem emlékszem erre. Vagy arra, hogy valakit lenéztek volna vagy lekicsinyeltek volna azért, mert kitették.

Tehát párhuzamosan volt egy szakmai részük meg volt egy ideológiai részük az egyetemi tanulmányoknak?

Így volt, és halálosan komolyan vették. Nem lehetett lazsálni az ideológiával. Csak egy példát meséljek. Volt egy Petruka István nevű kollégám, aki P. Miklós István néven játszott Szatmáron, már évek óta meghalt egyébként. Õ azért volt az én évfolyamtársam, mert az előttem járó évfolyamnak, a Csíki Bandiék évfolyamának volt a hallgatója, csak megbukott marxizmusból. Az nem volt lényeges akkor, hogy valaki tehetséges, mert ha marxizmusból megbukott, elvágta maga alatt a fát. (…)

Milyen rangja volt az Intézetnek a Bolyaihoz képest?

Azt hiszem, nem vettek komolyan minket, különösen a tanári kar, a Bolyai tanári kara. Általában mindenki bohócoknak tekintett minket. Ezeket nem kell komolyan venni, mert ezekből úgysem lesz soha semmi. Ezeket hagyni kell, menjenek, ahogy akarnak, ezekből nem lesz soha komoly ember. Tényleg nem is lett komoly, mindenkiből komoly színész lett, de komoly ember, mint mondjuk, egy atomtudós, ahogy én ismerem az Akadémiának a végzettjeit, senki nem lett. Mindenki élte a maga életét, hol jól, hol rosszul. Elmentünk fát lopni, mert fáztunk, na, fáztunk. Most szégyellnék egy darab fát lopni, akkor nem szégyelltük.

Fontos volt a főiskola?

Az előbb már mondtam, a főiskolán senki nem lesz színész, még a legtehetségesebb ember sem. A pálya dönti el, és főleg az, hogy milyen szerencséje van. Sokan azt mondják, nem kell szerencse a tehetség mellett. Nem lehet szerencse nélkül ezt a pályát végigcsinálni. Hogy el kellett-e végeznem, nem tudom, ha nem féltem volna a katonaságtól, akkor nem végeztem volna főiskolát. Akkor az volt a büntetésem, mint ahogy volt egypár kollégámnak – most nem tudom, hogy van ez a fizetésrendszer, jelen pillanatban azt sem tudom, mennyi a fizetésem, egyszer ennyi, másszor annyi, tehát mindig az inflációnak megfelelően kapjuk a fizetést –, szóval volt pár kollégám, aki azért nem lehetett első kategóriás színész, pedig jó színész volt, mert nem volt államvizsgája. Váradon is volt néhai Belényi Feri barátom, egyszerűen nem lehetett felvinni első kategóriára, énekes színész volt, bonviván volt, tényleg rá volt építve egy időben a színház, s nem lehetett első kategóriás, mert nem volt államvizsgája – nemcsak államvizsgája nem volt, de nem volt akadémiája sem. Most is azt mondom, ha valaki tehetséges, előbb-utóbb, valamilyen formában, csak kiköt valamelyik színháznál. Ha nem tehetséges, akkor a négy év főiskola sem fogja beléverni a tehetséget.