Egy rektorválasztás utóélete

„Szívesen elmagyarázom, mi történ itt, de nem névvel” – ezzel a mondattal kezdte a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen a legtöbb megszólaló, akit arról kérdeztem, hogyan történhetett, hogy a deklarált többség által támogatott Bács Miklós helyett, titkos szavazáson, az egyetem a tavaly év végén Sorin Criºant (képünkön) választotta rektorául. Noha az erdélyi magyar nyelvű felsőfokú képzés egyik fellegvára ez az intézmény, itt érvényesül a leghatározottabban az egyetemi autonómia, mégis nagyon éles belső konfliktusok váltak láthatóvá.

Ezeknek a kialakulását jól magyarázza, hogy a vezetőválasztásnak intézményen belüli és kívüli tétje is volt: a színiakadémiai kampánnyal egy időben zajlott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) intézményes átalakításáról szóló vita is. Az utóbbiban a magyar oktatók zöme önálló magyar szervezeti egységek, intézetek létrehozását sürgeti, de ezt – az oktatási tárca határozott támogatása, kötelezvénye ellenére – a román többségű szenátus ellenzi. Hónapok óta tart a feszültség, utcai megmozdulások voltak, nyílt és kevésbé nyílt levelek születtek: forr a levegő az orvosi körül, és ez átsugárzik a Színházművészeti Egyetemre is.

Nem lesz jelentős változás A Köteles Sámuel utcában lezajlott rektorválasztást mindezek fényében a helyi sajtó a „jóvátétel” lehetőségeként értelmezte: nagyon sokan abban bíztak, hogy legalább ennek az intézménynek lehet a marosvásárhelyi Nemzeti Színház élére távozó Gáspárik Attila helyett újra magyar vezetője.

Intézményen belül azonban sokkal árnyaltabb a kép: a szavazás végeredménye szerint a jelöltek nemzetisége nem befolyásolta érdemben a szavazást. Sorin Criºan rektori programja stabilitást, Bács Miklósé szakmaiságot ígért: a programok alapján nehéz megmondani, kit mi szerint döntött voksoláskor. A két jelölt szakmai életrajza rendkívül gazdag: Criºan színháztudományi munkássága hangsúlyos a pályázathoz benyújtott életrajzban, Bács Miklós művészetpedagógusként és aktív színészként is jelentős eredményeket tudhat maga mögött.

Arra a kérdésre, hogy mi az, amiben változik az egyetem további élete, arculata, mit ígérhet az oktatóknak-hallgatóknak, mivel győzte meg szavazóit, Sorin Criºan tömören válaszolt: nem tervez jelentős változásokat, elődei – Gáspárik Attila és Béres András – egy nagyon jól működő intézmény alapjait tették le, illetve nagyon jól átgondolt struktúrát dolgoztak ki. Amire a sikeres pályázó vállalkozik a következőkben, az a meglévő rend jogi, szakmai hátterének aktualizálása. Az új rektor úgy véli, tovább kell dolgozni, pontosítani kell az akkreditációnak megfelelően a tanterveket, fenntarthatóvá kell tenni a doktori képzést, már csak azért is, hogy az oktatók utánpótlása biztosítva legyen.

Nehéz elérni az új rektort: többször hívom, végül sikerül beszélnem vele; éppen Bukarestben tartózkodik, Marosvásárhelyen csak egy hét múlva tudna időpontot adni a beszélgetésre. A nehézkes előkészítés igazolni látszik kritikusait: „távirányítással” intézi az egyetem ügyeit. A beszélgetés mindennek ellenére oldott, az új vezető nyitottan válaszol a kényesebb kérdésekre is. Például arra, hogy a román fakultás több szakán nincs elég hallgató, nincs elég diák. „Vannak akut problémák, de ezeket lehet kezelni” – reagál Sorin Criºan, és hozzáteszi: sokkal könnyebben menne az oktatói munka szervezése, ha fel lennének oldva a posztok, ha nem lenne alkalmazási tilalom. Arra a kérdésre, hogy igazak-e a – nevük elhallgatását kérő – munkatársak információi, melyek szerint plágiumbotrány fenyegeti a doktori képzést, már érzékenyebben reagál a rektor. „Aki ilyent állít a munkatársak közül, annak a konfliktuskeltés és nem a hatékony együttműködés a célja. Nem érkezett egyetlen hivatalos bejelentés sem erre vonatkozóan, és ha majd lesz ilyen jellegű panasz, akkor az előírásoknak megfelelően kivizsgáljuk” – szögezi le Sorin Criºan.

Sokat markolt az egyetem? A „vesztes” Bács Miklós készségesen, de keserűen fogadja jelentkezésemet: azonnal közli, hogy a rektorválasztás eredményét nem kívánja kommentálni, és csak hosszas unszolásra válaszol arra – általános értelemben –, mi az, amivel a hazai színházi képzés adós a színházi életnek, a diákoknak, milyen szakmai váltásra lenne szükség. „Ezek fontos kérdések, de most ezzel az üggyel kapcsolatban jobb, ha nem mondok semmit. Maradjunk annyiban, hogy no comment” – zárkózik el a sokak, de nem elegek által támogatott jelölt.

Gáspárik Attila úgy távozott a rektori székből, hogy legfontosabb megvalósításaként az intézmény újrastrukturálását nevezte meg: ennek köszönhető, hogy a korábbi színész-, teatrológus- és rendezőképzés mellett új szakok jelentek meg, külön szakot kapott a mozgásművészet, a bábművészet, a látványtervezés, elindult a zenetanárképzés és tavaly a médiaszak is. Egyre több jelentkező érkezik nemcsak itthonról, de Magyarországról is: „nemzetközi” piacra lépett irányítása alatt a Köteles Sámuel utcai tanoda. Gáspárik támogatói és kritikusai egyaránt azt mondják, valóban szerteágazó, sokszínű lett az oktatás, az intézményt nemcsak a szakma, hanem a legszélesebb értelemben vett közösség is jegyzi. Sokan azonban úgy vélik, túl sokat markolt az egyetem, a gazdag tanrend nem átlátható, túl nagy a szervezetlenség, túl sok az üzemzavar, és ilyen értelemben Sorin Criºannak igaza van: fontos a meglévő állapotok stabilizálása. Gáspárik hangsúlyozza: egyedül a könyvkiadó nem működik akkreditálva, a gondot nem a joghézagok okozzák, hanem az, hogy az egyetem még mindig nem elég vonzó. A leköszönt rektor szerint a doktori képzés rákfenéje az, hogy sokszor megkérdőjelezhető a színvonal, nincs hatékony szűrő a plagizált, támadható dolgozatok kiszűrésére.

Az egyetemen évek óta érződik a meglévő, de sokszor elszalasztott lehetőségek miatti feszültség. Név nélkül többen azt mondják: az „átszavazók” nem Sorin Criºan mellett, hanem Gáspárik ellen voksoltak, mert Bács Miklóst a „Gáspárik-éra” folytatójának látták. A viták jellegét jól szemléltetik például a táncoktatás körüli feszültségek. Könczei Csongor egykori oktató két cikket is közölt 2010 augusztusában és decemberében a Transindexen a szervezetlenségről és az elszalasztott lehetőségekről. A koreográfusképzésből kikoptak a hivatásos, de évek óta képzés híján diploma nélkül dolgozó magyar néptáncosok – jelezte akkor Könczei, aki azért mondott fel, mert szerinte az egyetemen „ellehetetlenítették” a működését, távozása után pedig a néptáncoktatást – tanárhiány miatt – egyszerűen felfüggesztették.

Kós Anna dékán a rektorválasztásról azt mondta: Bács Miklós jelölése garancia volt arra, hogy a művészeti képzés a továbbiakban valóban hitelesen és szakszerűen folyjék. Nem hallgatta el, csalódott amiatt, hogy mégis Sorin Criºan szerzett mandátumot, mert Báccsal nagyon fontos szakembert vesztett az egyetem. Kós Anna mindazonáltal hozzátette: Sorin Criºan érdeme, hogy határozottan kiállt a magyar fakultás létrehozása mellett, többek között neki is köszönhető, hogy az intézményi autonómia a lehető legteljesebb mértékben érvényesült.

Hogy mi lesz a továbbiakban, hogyan alakul a valaha Szentgyörgyi István nevét viselő főiskola, mára egyetemi rangú intézmény sorsa, azt nagyban befolyásolja, hogy miként működik együtt az oktatói közösség. Egyelőre nem csitult el a választások miatti konfliktus, még mindig sokan találgatják, hogy kik „szavazhattak át” a titkos választáson. Kincses Elemér az „árulás logikájáról” több lapban is közölt cikkében arra figyelmeztette a román jelöltre szavazókat, hogy nincsenek „irigylésre méltó” helyzetben. Nagy Miklós Kund a Népújság hasábjain pedig úgy fogalmazott: a „középszer” győzött. Az egyetemi folyosókon több potenciális „áruló” neve is terjed.

Tény, hogy a rektorválasztás előtt több olyan taktikai lépés is történt, ami megzavarta a szakmai alapú döntést. Egy nappal a szavazás előtt külön gyűlést tartottak a magyar oktatók: ezt több résztvevő kényelmetlen nyomásgyakorlásként értelmezte, a megbeszélésről kimaradt román tanárok pedig gyanakodni kezdtek. Sorin Criºan szerint ki kell zárni az egyetemről az ilyen jellegű konfliktusokat, mint ahogyan a politikai befolyást is. Az új rektor bízik abban, hogy a továbbiakban is sikerül együttműködniük a román és a magyar kollégáknak. Amikor azonban a MOGYE-n zajló vitáról kérdezem, már többértelműen fogalmaz. „A Színházművészeti Egyetemen művészeti oktatás folyik, és ez sok mindent lehetővé tesz, sok mindent megenged. Az orvosképzés más, mert ott nemcsak a diákok és az oktatók lehetőségeit, korlátait kell figyelembe venni, hanem – és elsősorban – a betegekét is, és ez meghatározza azt, hogy mit lehet és mit nem lehet elérni az egyetem átszervezésekor.”

Oldódnak a konfliktusok Pragmatista álláspontot képvisel Balási András adjunktus, ideiglenes rektorhelyettes. „Két kiváló jelölt közül választottunk, döntés született, és az intézmény életét folytatni kell. Nem Majtény, nem Világos és nem is Mohács, ami történt. Bárhogyan dőlt volna el a szavazás, feszültségeket szült volna, mert minden változás feszültségeket szül. Az egyetem struktúrája elég erős ahhoz, hogy ezt kezelni tudja” – nyilatkozta Balási András. Az oktató szerint a Gáspárik Attila és elődje, a rektori feladatokat az ezredforduló után ellátó Béres András hagyatékának legfontosabb erénye a konszolidált, nemzetközi akkreditációnak is örvendő intézmény. „Az egyik fontos célja a következő időszaknak az, hogy ezt a konszolidációt megtartsuk, megerősítsük” – teszi hozzá Balási, aki szerint ez tényleg a tantárgyegységek korszerűsítése, a tantervek optimalizálása, a hatékonyabb oktatásszervezés révén érhető el. „Ha a történteket valóban a középszer diadalaként értékelnénk, akkor a korábbi tíz év munkáját kérdőjeleznénk meg” – von mérleget az oktató, aki úgy érzi, a néhány héttel ezelőtti konfliktusok már oldódnak.