Egy ír asszony meg a lánya

Kortárs ír szerző művét állította színpadra a temesvári magyar színház. Ez önmagában nem különleges, hisz gyakran játszanak kortárs darabokat. Az előadás rendkívülisége a rendező, mert Upor László a mai angolszász irodalom szakértője, elsősorban dramaturg és fordító. A másik különlegesség Csoma Judit, aki Kolozsvárról indult, Nagyváradon kezdte színészi pályáját, s jó ideje Magyarország egyik vezető színész személyisége. Simon Judit írása a Leenane szépe előadásról.

Tragikomédia két női szereplőre – akár ez is lehetne Martin McDonagh ír drámaíró darabjának a meghatározása. A műben szerepel ugyan két férfi is, a történet lényegében az egymásra és magányra utalt anya és lánya drámája.
Az isten háta mögötti szép ír vidéken folyton esik az eső, és a gyönyörű tájat elcsúfítja a sár. Talán élni is lehetne itt, ha volna munka, ha az emberek önmagukkal azonosulnának, ha a nemzeti érzés másra is szolgálna, mint hogy elfedje a tehetetlenség okozta indulatokat.
A Leenane szépe, a világot meghódító ír színdarab játszódhatna Közép-Kelet-Európában, Erdélyben bárhol. Elkeseredett emberek tragédiája, akik semmire sem vágynak, csak valamivel élhetőbb életre, cseppnyi boldogságra. Mag, az anya (Csoma Judit) és Maureen, a lánya (Magyari Etelka) elkeseredésükben, tehetetlen magányukban egymást kínozzák. Az anya három lányt hozott világra, de csak Maureen maradt mellette. A másik kettő a nagyvilágban, talán Londonban élik a maguk életét. Egy megkésett rádióüzenet a születésnapjára – ennyit kap és vár a másik kettőtől. Ezért hallgatja az ír rádióadást, ugyanis ő csak angolul tud. Kihasználja hát azt a lányát, amelyik inkább kényszerből, mint szeretetből mellette maradt. Gonosz és önző asszony Csoma Judit alakításában Mag, betegnek tetteti magát, hogy a lánya kiszolgálja. Talán egész életében robotolt, sosem volt boldog és most, öregségére megpróbálja kipihenni az életét. Õ már nem vágyódik el, nincsenek reményei, sem álmai. A világot a tévésorozatok jelentik, az örömöt a kása és a csomómentes tápszer. Fel sem öltözik. Minek? Nem megy sehová, hozzájuk sem jön senki.
Retteg, hogy a lánya elhagyja, retteg, hogy férjhez megy, mindent elkövet, hogy maga mellett tartsa. A férfiak mind gazemberek, állítja, bizonyára tapasztalatból. Csoma játéka színes és izgalmas, megszemélyesítésében az anya összetett személyisége egyszerre nevetséges és vérfagyasztó. Magnak nincsenek érzelmei, nem tud sem szeretni, sem gyűlölni, de alakoskodni sem igazán. Néha mintha felvillanna benne a szeretet szikrája, hogy aztán újra folytassa a csatát Maureennal. Fél, hogy egyedül marad, közben a lánytól is fél. Tudja, mire képes, tudja, hogy lényegében az ő fiatalabb mása. Csoma játéka minden pillanatában meggyőző, hiteles, szinte érezni a mosdatlanság szagát, arcáról leolvashatók az anya gondolatai, érzelemfoszlányai. Minden cselekedete indokolt, egyetlen fölösleges mozdulata sincs.
A harmincon felül is érintetlen Maureen álma egy férj, aki kiragadná ebből a faluból, a konyhából, anyja zsarnokságából. Kényszerből tért vissza Londonból néhány év megalázó munka egy idegösszeroppanás után. A ház körül dolgozik, s az ablak előtt álmodozik. Magyari Etelka Maureenja apró, értéktelen tárgyait nézegeti, néha mosolyog. Mintha pillanatokra máshol lenne, mintha az ablaknál ülve megszűnne körülötte az ócska konyha, eltűnne az anyja, és csak az álom maradna. Jó embernek tűnik, csak a szeme villanása, egy-egy gesztusa jelzi: gonosz ő is, de még reménykedik, hogy jut neki pillanatnyi boldogság, percnyi nyugalom.
A két nő rutinszerű csatáját a testvérek megjelenése bolygatja fel. Ray (Dévai Zoltán) hozza a hírt, a Londonban dolgozó bátyja meghívja a lányt a búcsúestéjére. Maureen kibújik gönceiből, fekete ruhájában valóban szép, nem hiába Leenane valamikori szépségkirálynője. Este Patoval (Bandi András Zsolt) tér haza, kikényszeríti a szerelmes éjszakát, de a férfi kudarcot vall. Maureen csalódott ismét. Pato Bostonba készül, levelet ír a lánynak, magával vinné. Az anya elégeti a levelet, a lánya megkínozza az asszonyt, hogy elmondja a tartalmát. Maureen lekési a vonatot, lekési az utolsó kitörési lehetőséget. Az anyját hibáztatja, holott elméje szegült ellene. Hidegvérrel megöli Maget, és tudomásul veszi, hogy a hatóság nem találta bűnösnek. Beül a hintaszékbe, átveszi az anyja helyét. Álmodozik tovább.
Magyari Etelka alakításában a lány, mintha a maga teremtette és a valós világ között lebegne. Hol légies, hol durva és földhözragadt. Egyszerre szereti és gyűlöli az anyját, nem tudja megbocsátani neki a boldogtalanságot. Kérdés, tette-e valamit a boldogságáért, hiszen csak képzeletben megy a férfi után az állomásra. Gyönyörű és megrázó pillanat, amikor beül a hintaszékbe: fellélegzik, megnyugszik, majdnem boldog. Mintha anyja helyén talált volna magára.

Szeretet, remény, beletörődés Bandi András Zsolt Patoja erős és félszeg, nem tudja, hogyan viszonyuljon a két nőhöz. Munkásember, keményen dolgozik, keveset keres. Inkább sajnálja, mint szerelmes Maureenba. Elég bátor ahhoz, hogy elhagyja a falut, és megpróbáljon boldog lenni. Ha nem Londonban, hát a tengeren túl. Bandi meggyőző játékának is köszönhető, hogy amikor megjelenik, érezhető a feszültség. A nők kitárják neki sérelmeiket, amikkel nem tud mit kezdeni. Megrázó jelenet, amikor levelét írja a lánynak: tekintetében sajnálat, szeretet, remény és beletörődés vegyül.
Kevésbé hiteles Dévai Zoltán Ray szerepében. Egysíkú, a kelleténél harsányabb játéka miatt, nem a fiatal fiú kilátástalan élete. Holott Ray ott maradt a faluban, és az anyához hasonlóan a tévésorozatok jelentik neki is a világot. Mindig siet, pedig semmi dolga, rohan, úgy tesz, mintha élne. Fájdalom ez nem derül ki a fiatal színész alakításából.
Néha Tarantino filmjeire emlékeztetett McDonagh története, ami sokkal inkább a színészi játéknak köszönhető, mint a rendezésnek.
Upor László mintha nem bízott volna abban, hogy megértem, amit mondani akar az előadással. Túlbeszél jeleneteket, illusztrálni kívánja azt is, ami a színészek szövegmondásából, játékából kiderül. A jelentek között elsötétíti a színpadot, ami megtöri a játék amúgy is lassú tempóját. Kétszer fejezi be az előadást, legalábbis számomra akkor volt vége, amikor a lány beült a hintaszékbe. „A többi már csak üres fecsegés”.
A hibákat leszámítva Upor tiszta előadást állított színpadra, jól olvasható jelrendszerrel, hiteles mondanivalóval. Elsősorban emberi sorsokat akart megmutatni, hogy általuk rajzolódjon ki a bonyolult társadalmi és nemzeti kérdés: a szegénység, munkanélküliség, a nemzeti érzelmekkel indokolt röghöz kötöttség. Szegényen, magányosan hazafinak lenni sem lehet.

Martin McDonagh

Leenane szépe

Fordította és rendezte: Upor László

Díszlettervező: Albert Alpár
Jelmeztervező: Balázs Gyöngyi
Rendezőasszisztens: Crãcea Ádám