Házhoz jöhet a korrupció

Érdekes összefüggés mutatkozik a korrupció és a hamarosan kezdődő decentralizáció között, hisz a döntési hatáskörök alacsonyabb szintre kerülése azzal a veszéllyel jár, hogy a helyi és megyei hatóságok szintjén jelennek meg a kenőpénzek is, tehát a kísértés is lokálissá válik. Szűcs László vezércikke.

Miközben a kormány egyre kétségbeesettebben kotorász az államkassza mélyén, szinte nem telik el nap, hogy valamilyen rendű, rangú kormánypolitikust ne gyanúsítanának meg kenőpénzek elfogadásával, megvesztegetéssel. Ugyan a büdzsé hiánya és a korrupciós esetek során gazdát cserélő pénzek között nincs közvetlen összefüggés, a megszorításokra kényszerülő kabinet hitelességét alaposan megtépázzák ezek az esetek. S ha arra gondolunk, hogy a nyilvánosságra kerülő ügyek a kenőpénzipar tevékenységének csak egy töredékét jelentik, nem túlzás azt mondani, hogy összértékben kimutatható, makroszinten is „szabad szemmel látható” az a kár, amit a befolyásukkal, hatalmukkal visszaélő vezetők okoztak. A kínálat gazdag, a korruptak fantáziája pedig kimeríthetetlen. Különbség igazán csak abban van, hogy hány számjegyű összeg cserél gazdát. Vannak piti ügyek, amikor egy volt miniszter egy jó állásért cserébe az anyuka házának felújítását kapta, s komolyabb esetek, amikor energia-vásárlási szerződések köttettek százezer eurós nagyságrendű „biztatás” nyomán. Az ügyek szépséghibája, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség tevékenysége mögött mindig ott húzódik a gyanúja annak, hogy politikai megrendelésre munkálkodik, s a jövő évi elnökválasztásig a DNA megítélése nem is változik. (Ilyen értelemben nem mellékes, hogy az elnökválasztás után milyen lesz az új államfő s az akkori kormány kapcsolata.)
Nem tudom, van-e olyan adat, ami egyértelműen igazolja, hogy korruptabb-e az ország, mind öt vagy tíz éve. Lehet, csak a felderített esetek száma nőtt, illetve látványosabbá vált a korrupcióellenes küzdelem. Tény, hogy minden korábbinál több törvényhozó, korábbi és jelenlegi kormánytag, országos cég, hatóság vezetője érintett, ahogy az is feltűnő, hogy a hatalmon lévő pártszövetség komoly veszteségeket szenvedett.
Érdekes összefüggés mutatkozik a korrupció és a hamarosan kezdődő decentralizáció között, hiszen a döntési hatáskörök alacsonyabb szintre kerülése azzal a veszéllyel jár, hogy a helyi és megyei hatóságok szintjén jelennek meg a kenőpénzek is, tehát a kísértés is lokálissá válik. Ez különösen akkor igaz, ha a kormány betartja a szavát, s az önkormányzati hatáskörbe kerülő intézmények központi költségvetésből történő finanszírozását biztosítja. A megoldás egyszerű, a megnövekedett hatáskörökkel párhuzamosan lehetővé kell tenni a helyhatóságok működésének transzparenciáját. Működjenek hatékonyan és korrupciómentesen a többlet-hatáskörökkel, s ez máris nagyobb lépés az autonómia felé, mint lózungokban gazdag transzparensekkel vonulni.