Változó Erdély-kép ifjak szemszögéből

Az erdélyi magyar közösség jövője szempontjából aggasztó jelenségekre is fényt derített az „Erdélyi magyar fiatalok” című múlt héten bemutatott kutatásjelentés. Az adatok értelmezéséhez Cseke Péter Tamás az egyik szerző, KISS TAMÁS szociológus segítségét kérte.

A kutatók számára is meglepő jelenségekre, illetve a politikusok számára elgondolkodtató negatív folyamatokra derített fényt Kiss Tamás és Barna Gergő kolozsvári szociológusok múlt héten bemutatott Erdélyi magyar fiatalok című kutatásjelentése, amelyben három, egy 2001-ben, egy 2008-ban és az idén készült ifjúságszociológiai felmérés adatait hasonlították össze. A két társadalomkutató arra kereste a választ, hogy az elmúlt 12, illetve 5 évben milyen változások következtek be az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetében, attitűdjében. Mindhárom kutatás több témakört járt körül. A legtöbb kérdés a fiatalok különböző témákról alkotott véleményét, attitűdjeit, értékeit, terveit igyekezett felfedni. Vizsgálták anyagi és társadalmi helyzetüket is, illetve a közéleti cselekvés, a fogyasztói szokások, a szabadidő-használat, a migrációs gyakorlatok különböző modelljeire kérdeztek rá.
Kiss Tamás a feltárt jelenségek közül meglepőnek, illetve az erdélyi magyar közösség jövője szempontjából pozitív elmozdulásának azt tartja, hogy az egyetemi hallgatók és a diplomás fiatalok körében növekedett a kívánt gyermekszám. Az adatok szerint a több mint egy gyereket tervezők aránya nőtt 2008-hoz képest, és csökkent azok aránya, akik egy gyermeket szeretnének. A két gyereket tervezők aránya 60-ról 64 százalékra, a három vagy több gyereket kívánók aránya pedig 17-ről 21 százalékra nőtt. „Már 2008-ban is volt egy olyan tendencia, hogy a magasabb képzettségű, státusú fiatalok több gyermeket szeretnének, mint a hasonló státusú románok. Ez a tendencia intenzívebbé vált 2013-ra az egyetemi hallgatók és diplomás fiatalok között: jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik három vagy annál több gyermeket szeretnének” – magyarázta Kiss az Erdélyi Riportnak.
A szociológus szerint a jelenségnek alapvetően tudati, ideológiai magyarázatai vannak. „Több vizsgálat is készült Kelet-Európában arról, hogy a családmodell miként függ össze a fejlődéssel. Kiderült: az emberek úgy gondolják, hogy a progresszió kicsi, nukleális családot jelent. A magyarok a kivétel: ők ezt nem így gondolják” – magyarázta a szociológus, aki szerint az erdélyi magyar fiataloknak ez az attitűdje a két világháború közti népesedéspolitikai diskurzussal függhet össze.
A jelentésből kiderül, hogy az erdélyi magyar fiatalok jövőtervezése fokozatosan a nyugati társadalmakban már korábban mért trendhez igazodik (lásd táblázatunkat). E szerint a függetlenedés a szülői háztól, az anyagi önállóság megszerzése, a párkapcsolat elkezdése és a szex kipróbálása egyre korábbi, míg a saját család alapítása és a gyerekvállalás egyre későbbi időpontra tolódik ki. A szociológus emlékeztetett arra, hogy a nyugat-európai családmodell tradicionálisan eltér a kelet-európaitól. „Ezekben a társadalmakban (a latin népektől eltekintve) hagyományosan sokkal később házasodtak az emberek, később vállaltak gyereket, sőt egy részük nem is házasodott. Ez Kelet-Európában ismeretlen jelenség volt” – magyarázta. Kérdésünkre elmagyarázta: a saját család alapítása és a gyerekvállalás időpontjának folyamatos kitolódása csupán a fiatalok aspirációit tükrözik. „A három felmérésünket összevetve kiderül: valóban folyamatosan kitolódik a családalapítás tervezett időpontja a fiatalok körében, de ez nem azt jelenti, hogy hamarosan eljut a 40 éves korig. Egy dolog, hogy mikorra tervezi első gyerekét egy fiatal, és más dolog a termékenységi naptár ténylegesen alakulása. Lehet, hogy a lányok 25 évesen akarnának már gyereket, ám a kérdezés időpontjában úgy érzik, hogy anyagi okokból ez a vágyuk nem teljesülhet” – részletezte a szociológus.

Magyarország nem célország Kiss Tamás elgondolkoztatónak azt tartja, hogy – mint más vizsgálatokból is visszaköszönt – a magyar fiataloknak a romániai migrációs rendszerben elfoglalt helye megváltozott. 2008-hoz képest jelentősen nőtt az erdélyi magyar fiatalok migrációs érintettsége, illetve személyes tapasztalata is. 2013-ban a megkérdezettek 13 százaléka arról számolt be, hogy a háztartás tagjai közül valaki épp külföldön tartózkodik (2001-ben ez csupán 7 százalék), illetve minden második válaszadó jelezte, hogy a tágabb családból, rokonságból van olyan személy, aki külföldön él. (2001-ben ez csupán minden harmadik volt ebben a helyzetben). A migrációs szándékok esetében a külföldi munkavállalás kap kiemelt szerepet. A 18–35 éves korosztályban 2008 és 2013 között 33-ról 43-ra nőtt azok aránya, akik időszakos munkavállalás céljával külföldre mennének, a 18–29 éves korosztályban 2001-ben 41, 2008-ban 38, 2013-ban pedig már 51 százalék tervez munkát vállalni az országhatárokon túl. Nagymértékben megváltoztak ugyanakkor az utóbbi években a külföldi munkavállalás célországai. Míg 2001-ben a külföldön munkát vállalni szándékozó magyar fiatalok 75 százaléka említette Magyarországot, ez 2008-ra 39 százalékra, 2013-ban pedig 27 százalékra esett vissza. Magyarországgal szemben jelentősen nőtt a Nyugat-Európa felé történő elmozdulás, a Németországba vagy Ausztriába munkát vállalni szándékozók aránya megduplázódott 2001-hez képest, 25-ről 51 százalékra nőtt, így a német nyelvterület jelenti az elsődleges opciót, ezt Anglia követi, az erdélyi magyar fiatalok egyharmada preferálná az Egyesült Királyságot munkavállalás szempontjából. Magyarország a harmadik helyre süllyedt a preferált célországok rangsorában, a negyedik az Egyesült Államok, majd Olaszország és Spanyolország következik.
A szociológus szerint a jelenség egyértelműen Magyarország térségbeli gazdasági visszacsúszásával magyarázható. „2001-ben, amikor az első kutatásunkat végeztük, Magyarország a dél-kelet-európai térségben kiugróan jól teljesített, az elmúlt években azonban gazdaságilag lecsúszott. Emellett Magyarországnak a migrációs térképen elfoglalt helye is megváltozott: tíz éve még befogadó ország volt, mára kibocsátó országgá vált, egyre intenzívebb az elvándorlás az anyaországból” – magyarázta. Emlékeztetett arra, hogy korábban az erdélyi magyar fiatalok alulreprezentáltak voltak a Spanyolországba, Olaszországba irányuló román migrációs folyamatokban. Időközben egész Románia célország-rendszere áttevődött a mediterrán térségből Nagy-Britanniába, Németországba, ezt a két országot ugyanis kevésbé érintette a válság. Az erdélyi magyar fiatalok teljes mértékben igazodtak ehhez a trendhez, felhasználva a magyar állampolgársággal együtt megszerzett magyar útlevelet is. „Így már nemhogy alulreprezentáltak ebben az új irányú migrációs folyamatban, hanem az élen járnak” – tette hozzá.

Szétfejlődés Székelyföldön kívül Kiss Tamás szerint a jelenség azért aggasztó, mert jelentős etnikai arányvesztéssel járhat. Felidézte, hogy eddig ez az arányvesztés viszonylag csekély volt Romániában, mert a románság körében nagyobb arányú volt az elvándorlás. „Politikusainknak azon kellene elgondolkodniuk, hogy mi történik majd az etnikai arányokkal, ha a románság körében eddig tapasztalt elvándorlási trend megfordul” – jelentette ki. Az etnikai határok ugyanis soha nem voltak a szórványban olyan instabilak, mint most. „Székelyföldön kívül olyan hihetetlen eróziós folyamatok indultak be, mint Trianon óta soha. Temes megyében készítettünk egy felmérést az oktatási rendszerről. Azt láttuk, hogy 89 után totálisan összeomlott az anyanyelvű oktatás, pár éven belül egy magyar osztály lesz az egész megyében. A kilencvenes évek végéig magyar többségű falvak voltak a megyében, ez azonban már a múlté” – fogalmazta meg tapasztalatait a szociológus. Emlékeztetett arra, hogy az erdélyi magyar társadalom a kilencvenes évek elején tudatilag egységes volt, az RMDSZ-nek sikerült egy ideig egységes szavazói pillérként maga alá szerveznie. „Ez most szétfejlődik. Ebben benne van az is, hogy 1989 után Marosvásárhely román dominanciájú várossá vált. Beindultak Kolozsváron is asszimilációs folyamatok, amelyek a nyolcvan években nem voltak jellemzőek. Kolozsvár románosodott, de nem attól, hogy a magyarok románosodtak, hanem attól, hogy tömegesen jöttek be faluról az emberek” – magyarázta.

De hogy jön ide Tamás Gábor? A szociológusok 2013-as kutatásukban arra is rákérdeztek, „van-e olyan ma is élő, erdélyi magyar személy, személyiség (színész, énekes, művész, író stb.)”, akit a fiatalok nagyra értékelnek. Az eredmények jelentős mértékben összecsengenek egy 2008-ban, a teljes erdélyi magyar populáción nyert eredményekkel, abból a szempontból, hogy a megkérdezettek relatív többsége szerint nincs ilyen személy (40 százalék), illetve további egyharmad nem tud egyetlen nevet sem említeni. A válaszadók mintegy negyede tudott legalább egy ismert, általa nagyra értékelt személyiséget megnevezni. Ezeken belül is a válaszok nagyon fragmentáltak, a válaszadók több mint 200 nevet említettek, és viszonylag alacsony azon személyiségek száma, akik jelentős számú említést kapnak. A legtöbb említést Kányádi Sándor költő kapta, őt Tamás Gábor és Dancs Annamária könnyűzenei énekesek, illetve Böjte Csaba szerzetes követik. Viszonylag magas említést értek el a magyarországi kereskedelmi adók zenés vetélkedőinek erdélyi résztvevői: Baricz Gergő, a 2011-es X-Faktor című műsor harmadik helyezettje, László Attila, a 2011-es Csillag születik című műsor győztese, Csobot Adél, a 2012-es X-Faktor dobogósa. A lista első tíz helyezettje közé két politikus is bekerült, Tőkés László európai parlamenti képviselő, illetve Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere.
Azt, hogy a magyar fiataloknak mindössze egynegyede tud egy általa nagyra értékelt személyiséget megnevezni, Kiss Tamás azzal magyarázza, hogy Erdélyben nincs olyan típusú magyar médiatér, ami segítene nekik a válaszadásban. „Vannak közszolgálati adók, újságok, de a bulvárszegmens hiányzik. Ezzel szemben a magyar média kreál magyar sztárokat, de népszerűsít olyan személyiségeket is, akik tényleg rendkívülien teljesítettek az életükben, fel lehet rájuk nézni” – jelentette ki. Szerinte ezzel magyarázható, hogy a felsorolt személyiségek között előkelő helyen vannak a múlt rendszerből a tudatban maradt személyiségek (Kányádi), illetve a magyarországi tehetségkutatók által felfuttatott sztárok, a magyarországi médiában megjelenő szereplők. Tamás Gábor előkelő második helyezésére a szociológusnak sincs magyarázata. „Õ a kivétel, valamilyen formában vannak saját csatornái, melyek révén bekerül a köztudatba” – jelentette ki.
A felmérésből kiderül, hogy az erdélyi magyar fiatalok a romániai politikusok közül leginkább Traian Bãsescuban, Markó Bélában és Tőkés Lászlóban bíznak, az RMDSZ támogatottsága 71,8 százalékos, szemben az EMNP 11 és az MPP 2,4 százalékával. Kiss Tamás nem lát ellenmondást abban, hogy miközben a modellnek tekinthető személyiségek listáján Tőkés László az összes RMDSZ-es politikusnál előkelőbb helyre került, pártja, az EMNP támogatottsága az RMDSZ-éhez képest nagyon alacsony. „Tőkés önmagában, személyében egy politikai brand, az RMDSZ pedig pártként politikai brand. Az erdélyi magyar RMDSZ-ellenzéknek a tragédiája az, hogy ezt a Tőkés-féle brandet nem tudta hasznosítani, de ebben maga Tőkés is ludas” – fogalmazott a szociológus.