Bánk Bán mai ruhában

2011. 10. 30. 18:14Az elõadás fõ jellegzetessége, hogy mai – nem pedig valami történelmi mítosz, múltunkkal kapcsolatos rögeszme visszakérõdzése. Bocsárdi László nem nemzeti drámát rendezett, hanem nemzeti tragédiát – ahogy az ma kinéz. Az általános emberi tragédia komponense. Katona József mûvébõl elõvezette azokat az értékeket, amelyek nemcsak a magyarok, de bárki számára fontosak. És amiért a minden ízében klasszikus mû egy az egyben mai. Amiért sikerrel játszották ezt a darabot Vietnamban is; és fordítva, a magyarokkal kapcsolatos rögeszmék útján haladva megbukott vele a nagy Max Reinhardt is. Errõl ennyit…

Egyetemes emberi történet. A Bánk bán színrevitele óriási kihívás – emberi és erkölcsi kihívás. A színrevivõnek meg kell szabadulnia minden kölönctõl, minden sztereotípiától, amely a darab kapcsán beindul benne. Meg kell tisztulnia tõlük. Ha nem jut el idáig, garantálva van a bukás. Sikerült-e ez Bocsárdi Lászlónak? Nagyrészt igen. De sikerülhet-e egyáltalán teljes mértékben? A sepsiszentgyörgyi elõadás láttán reménykedhetünk: még van rá esély.
Maia Morgenstern, aki pár évvel ezelõtt Zsámbékon, bár egy árva szót sem tudott nyelvünkön, hajlandó volt megtanulni a szöveget magyarul s eljátszani a rá bízott szerepet, Gertrudist, arra a kérdésre, hogy elképzelhetõ egyáltalán ez a darab román színpadon is, azt válaszolta: hogyne, hiszen shakespeare-i nagyságrendû mû, egyetemes emberi történet. Õ Gertrudisban többek között az idegenbe szakadt és magára hagyott nõ gondjait, reflexeit, gesztusait látta – ami ha nem is menti fel, de emberivé teszi, hitelesíti, kivonja õt a született idegen szörny kategóriájából. Esetleg a hatalmi ártalom áldozata õ is, akárcsak a többiek. Azt az elõadást is Bocsárdi László rendezte.
Üres terek egy stúdióban. Döbbenten hallottam, hogy a sepsiszentgyörgyi Bánk bán nem jöhetett a szeptember 30-án kezdõdött Nemzetiségi Színházi Kollokviumra, Gyergyószentmiklósra, mert akkora a díszlete, hogy nem fér be a hajdani szakszervezeti kultúrház meglehetõsen terjedelmes színpadára. De hol van ott díszlet? – már megbocsásson Bartha József díszlettervezõ, én a sepsiszentgyörgyi Bánk bán bemutatóján semmi díszletet sem láttam. Csupán üres teret, feltehetõleg az is díszlet, de van egy óriási elõnye: nem vonja el a figyelmet a játszó személyekrõl. Több üres tér volt: az egyik a színpadon, a másik a deszkával letakart nézõtéri ülések fölött; a háttér pedig óriási vetítõvászon, elõtte lépcsõzetes dobogók, olykor föléje belógatják a tetõvilágítást; jobboldalt a nézõtérre benyúló színen egy nagy fehér asztal van, baloldalt egy emelvény a zenésznek, és Bánknak, amikor mikrofonba fog beszélni. Egyébként a tér tele van mikrofonállvánnyal és mikrofonnal. Egy lerobbant stúdió benyomását kelti. Ez a nézõtér fölé benyúló színpad lehetett az akadály, többek között. Ez az, ami nem jöhet össze kiszálláson. Talán arra számítottak, hogy különvonatok viszik majd a nézõt Sepsiszentgyörgyre…
A lerobbant stúdióra egyébként érdemes odafigyelni. Lehetõséget teremt a szereplõknek arra, hogy idõnként megmutassák magukat… a nagyvilágnak. Magukat, illetve azt, ahogyan álcázzák magukat. A sepsiszentgyörgyi Bánk bán szereplõi hol mikrofonnal a kezükben, hol pedig anélkül szerepelnek. És mikor adják önmagukat? Mindkét esetben. A különbség a hogyanban van elrejtve.
Közszerepek. Számomra Petur bán megjelenítõje, Szakács László volt a kemence, ahonnan elindulhattam az elõadás megértése felé. Hogy megértettem-e, az még nem egészen biztos, de elindultam… Szakács Peturja jól öltözött üzletember, fehér ingben, fekete öltönyben. Ott ült a nézõtéren, két sorral elõttem, mint a szponzorok. Aztán felment a deszkákra – közszerepelni. (Prigoana mester jutott eszembe.) E szereplés közben olykor kivetkõzött önmagából – négykézláb keresett egy mikrofont, és talált. Egy használható mikrofont! Hogy mit mondott? Amit Petur… Ezután már egyáltalán nem feltûnõ a többi bán, bánné, királyné korhû mai öltözéke, viselkedése. Mindent a mai, azonnali haszon, hatalom kormányoz. Számukra a Szent Korona nem jelent semmit, megõrzött régiség, legfeljebb alkalmi használati tárgy. Gertrudis akkor teszi a fejére, amikor gyilkolni készül; Bánk pedig azután veszi kézbe, miután gyilkolt. Igaz, hogy õ nagyon nagy szeretettel, tisztelettel, szomorúsággal, féltõ gonddal helyezi el a Szent Koronát az említett fehér asztalon. Ott, ahol azelõtt az udvari lakoma ételei voltak, aztán a Biberachnak szórt júdáspénz, majd a buliba ártatlanul becsöppent kisgyermek, Soma, Bánk jobb sorsra érdemes fia feküdt. De mit változtat ez a helyzeten? Bánkot is felõrölte, lefokozta, bûnözõvé tette az a világ, amelyet kormányzott.
Azért hagyományos színházat is láthattunk ezen az elõadáson, például Bánk és Tiborc kettõsét a második részben. Eleinte Mátray-Bánk is a „Hazám, hazám” magas lóról kezeli Nemes-Tiborcot, aztán alább száll, kezdi érteni, hogy mirõl van szó, s végül kialakul egy igazi kettõs – a becsapottak, kifosztottak tényleges párbeszéde. Ha ez már az elsõ részben létrejött volna! – de ne legyünk telhetetlenek. Éppen az a tragikus, hogy ez mindig késõn jön össze. Doberdó és Isonzó után például, amire az elõadás közben dúdolt katonanóták utalnak…
Nagyon nehéz helyzetben van Kolcsár József, neki nem kegyelmeztek. Õ ugyanis történelmi mezben, püspöki köntösben kell hogy játssza Ottót, a királyi nõcsábászt. De eltekint a köntöstõl… Akárcsak partnere, Pál-Ferenczi Gyöngyi, a mágnásfeleség, Melinda, aki a drága ruhában is egyszerû nõ. El tudja utasítani a nem kívánt partnert, függetlenül attól, hogy az milyen beosztású; és ütlegeli Bánkot, amikor az igazságtalan, az ártatlan gyermeket átkozza…
Bocsárdi László rendezése fontos lépés a Bánk bán emberi megszólaltatása, visszaszerzése felé.


Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Katona József: Bánk bán
Színpadi tanulmány Katona József drámája nyomán
Rendezõ: Bocsárdi László
Díszlettervezõ: Bartha József
Jelmeztervezõ: Kiss Zsuzsanna
Dramaturg: Czegõ Csongor
Zeneszerzõ: Könczei Árpád
Filmbetét: Kató Zsolt

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!