Humor és keserv a Törökországi levelekben

2011. 10. 30. 18:07Egyed Emese, a szervezõ EME szakosztályának elnöke köszöntõjében elmondta, hogy ha a Báthory líceum épülete nem kötõdik is Mikes személyéhez, az intézmény igen, hiszen az egykori jezsuita kollégium oktatási hagyományait folytatja, ahol 1700 és 1707 között a háromszéki születésû író tanult.

Mikes és a káposzta. Az elsõ meghívott, Küllõs Imola folklórkutató, az ELTE BTK Folklór Tanszékének ny. habilitált docense a rodostói levelek nyelvérõl, hangulatáról tartott elõadást. Mondandóját azzal kezdte, hogy a rendezvénysorozat elsõ két napjával szemben, amikor a résztvevõk klasszikus költõk verseivel siratták és dicsõítették Mikest, õ egy másik arcát szeretné bemutatni az egykori íródeáknak. A Törökországi levelekben megjelenõ Mikes nem szomorú, hanem humoros fordulatokban meglehetõsen gazdagon ír, emellett kiválóan ábrázolja a korabeli erdélyi populáris kultúrát, amelyben felnõtt. Továbbmenve: Mikesnek fontos szerepe volt a 18. századi irodalmi nyelv megteremtésében, nyelve az erdélyi köznyelv és a háromszéki nyelvjárás ötvözetébõl született. Antik és bibliai mûveltsége számos nyomot hagy leveleiben, Franciaországban is tanult, de leginkább a háromszéki, erdélyi közkultúrából merített. Az írások néprajzi forrásértékkel is bírnak, így török, görög, örmény vagy zsidó emberek is élvezettel forgatnák a könyvet. Bicskei István fogalmazása alapján a Törökországi leveleket „humor és keserv” jellemzi, „hangulati polifónia, mégis egységbe simuló nyelvi sokszínûség”.
Sok vita született már arról, hogy a Máraira, Sütõre is ható leveleskönyv mi célból született, egyáltalán milyen mûfajú volt. R. Várkonyi Ágnes történész, a kuruc kor kutatója azt vetette föl a kilencvenes évek elején, hogy nemcsak a kor eseményeinek hiteles forrásaként szolgálnak ezek az írások, hanem az akkori humort, nevetéskultúrát is kiolvashatjuk belõlük. Kerek, könnyen elmesélhetõ történetek születtek a levelekben, élõbeszéd-szerûek, Kosztolányi szavaival élve társalgási stílusban íródtak. Várkonyi ebbõl arra következtet, hogy Mikes felolvashatta leveleit.
A másik izgalmas kérdés, hogy milyen nyelvezetet használt Mikes. Nehéz erre választ adni, hiszen számos forrásból meríthetett. Az „ismert” szót például „üsmertnek” írja, kifejezetten háromszéki kifejezéseket is használ: a „tû” helyett „tõt”, a „savanyú” helyett „savanyót”, a „gyökere” helyett „gyükerét” mond. Erdélyi tájszavak is feltalálhatók, mint a „szüleanya”, „kokány földünk”, „kacsiba lovak”, „el ne sippadjon a lábunk”, „kipökik, amit gondolnak”.
Számos metafora és kép jelenik meg a Törökországi levelekben. Az egyik visszatérõ kifejezés a „baráttánc”, amelyre Küllõs Imola több példát is kiemelt: „Nincsen e világon hosszabb tánc a baráttáncnál, és csak azt kell járnunk mindaddig, amég vonják”, vagy „a nyavalyáját a baráttánccal kell orvosolni. Nincsen is jobb orvosság annál, mert a’ mind a testnek, mind a léleknek használ; se szebb tánc annál nincsen”. Ezzel a kifejezéssel Mikes nemcsak a türelmet, hanem a rodostói udvari etikettet is körülírja. Egy okos gondolatmenet szüleménye a következõ sor: „a királyok leányinál nincsen boldogtalanabb, ha hat közül egyet eladnak, a többinek valamely klastromban kell megkóródzani”, magyarán ha a fiatal lány virágszál, a vénlány kóró.
Mikes kedvenc eledele a káposzta, és ezt nemegyszer emlegeti a leveleiben, meglehetõsen humoros módon: „Jobban szerettem volna káposztásfazék lenni Erdélyben, mintsem kávét ivó fincsája a császárnak”, „Mert én úgy szeretlek édes néném, mint a káposztát”.

Török, magyar jó barát. Szilágyi Szilárd, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszékének professzora a 18. század elsõ három évtizedérõl – a török birodalom legelsõ, ún. reformkorszakáról – beszélt, amelyben Rákócziékat befogadták. Részletes beszámolójából kiderült, hogy az akkori török társadalom felzárkózott az európaihoz, korántsem lehet olyan barbárnak, elmaradottnak nevezni, mint ahogyan sokak gondolnák. Az akkori hangulatot jellemzi, hogy a költészetet igen magas szinten mûvelték, ami számokban is kifejezhetõ: a 18. században 1300 költõt számláltak az országban. Egyfajta spirituális mellékzöngével is bírtak némely költõk, ami a mai napig megmaradt.
Szilágyi az ankarai egyetemen végezte tanulmányait, török nyelv és irodalomból szerzett doktori oklevelet, s így azt is megtapasztalhatta, hogy a törökök milyen véleménnyel vannak a magyarokról. Elmondta, hogy akikkel az egyetemi évei alatt találkozott, mind barátságosan viszonyultak hozzá, a két nemzet közti jó viszonyt hangsúlyozva – álláspontja szerint a török uralom is sokkal enyhébb volt, mint az osztrák, így a török egyike azon kevés nemzetnek, amely ma barátjának tekinti a magyarokat.
Bányász Melinda, a BBTE Hungarológiai Doktori Iskolájának doktorandusa a Mulatságos napok és Az idõ Jóll el Töltésének Módgya Mindenféle Rendben címû fordításokról tartott rövid elõadást. A Mulatságos napokban Mikes Madame de Gómez francia írónõ egyik regényébõl hat elbeszélést ültetett át erdélyi és magyaros nyelvezetre, a történetek helyszínéül egy Szamos-parti birtokot választva, a szereplõk pedig három jegyespár, akik egymásnak mesélik el a történeteket. Az idõ Jóll el Töltésének Módgya Mindenféle Rendben Antoine de Courtin 17. századi francia diplomata írásának fordítása; a keretbe foglalt történet hat fõúr hatnapos társalgását örökíti meg. Mikes a fordításaiban – jelleméhez, írói tehetségéhez híven – szépírói érzékkel rövidíti le a szöveget úgy, hogy az eredetinél élénkebbé varázsolja a mûvet.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!