A Három nővér Szatmárnémetiben

2010. 10. 19. 09:11

Áll Csebutikin (Bíró József) a mutató nélküli óra előtt. Áll mozdulatlanul és figyeli, ahogy múlik az idő és nem történik semmi. Üt az óra, fülhasogatóan, hangja elfedi a többi zajt. Hideg lehet a házban, amelyben a Prozorov testvérek élnek. Valaha meleg lehetett és pompás, most már csak a valaha elegáns bútorok maradványai vannak a sivár hodályban. Lassan, ahogy halad előre az idő, azok is eltűnnek. Maradnak az emberek, pedig ők azok, akik igazán elkívánkoznak ebből a házból, városból, világból. Az emberek, akik képtelenek kapcsolatot teremteni másokkal, annyira lefoglalja őket szenvedésük. Pontosabban ok nélküli, értelmetlen és cselekvést gátló szenvedésük. Az idő megállt ebben a házban, szoborrá dermedt, mint az öreg dajka, Anfisza (Méhes Kati). Natasa (Csiki Orsolya) az egyetlen, aki megkérdőjelezi létjogosultságát a házban, s szembeszáll a megkövesedett múlttal. Élni vágyik, a jelenben, ha nem is boldogan, de legalább elégedetten. Nem figyelnek rá, ahogy egymásra se figyelnek a ház lakói és vendégei. Mindenki mondja a magáét, mindenki a maga értelmetlen, ok nélküli szenvedéseivel van elfoglalva. Mása a vélt szerelmével, Olga (Némethy Zsuzsa) önmaga gerjesztett boldogtalanságával, Irina (Varga Andrea) álmaival, Andrej (Nagy Csongor Zsolt) az elrontott életével.

Fehérre festett ábrázatukkal áldozatokként járnak-kelnek a világban. Múltjuk van, jelenük és jövőjük nincs. Mindent megtesznek azért, hogy ne legyen. Pontosabban nem tesznek semmit azért, hogy legyen. Néha hisztériás rohamban törnek ki, Natasa, mert életet akar, Irina, mert álmot kerget. Kuligin tanár, Mása férje (István István) a panoptikumból kilépett, önmagát folyamatosan áltató viaszfigura. Versinyin (Rappert Gábor) múlt és álom egyben, az ezredes Moszkvából, a vágyott és távoli városból érkezett. Õ sem különbözik a többiektől, éppen úgy képtelen másra figyelni, mint önmagára. S mialatt pusztul a világ (tűzvész van a városkában), a szereplőket, nevetséges és kaotikus tüsténkedés ellenére, továbbra is önön kicsinyes lényük foglalkoztatja.

Az előadás főszereplője az orvos. Nemcsak azért, mert Bíró József zseniálisan, már-már abszurdba hajlóan alakítja az alkoholista Csebutikint, hanem azért is, mert ez a figura mintegy kvintesszenciája mindannak, amivé válnak majd a szereplők: cinikus, kiégett, szétesett ember. Látszólag büszke arra, hogy sosem olvas könyvet, csak újságot, de végül mintegy önmagának elismeri: a múlt illúziója tette tönkre az életét. Akár a többiek esetében, bátorsággal és akarattal megvalósult volna az ő vágya is: ne csak orvos legyen, hanem gyógyítson is. Ismét meghalt egy betege, s mintha ez ébresztené rá, hogy eltékozolt mindent, ami értékes lehetett volna az életében. Részegen, véresen öleli a mutató nélküli órát, melynek kiesett szerkezetét szorítja magához. Az időt nem lehet visszafordítani, mindennek végérvényesen vége.

S mindeközben a színpadon Ferapont clownként csetlik-botlik, majszol, bohóckodik. Ezzel s a szuperszonikus repülőgép hangjával a rendező idézőjelbe tette a történetet. Figyelmeztet: színházban vagyunk, s amit látunk, az játék. Komédia.

Keresztes Attila lecsupaszította a Csehov-szöveget, minimálisra redukálta a konfliktust, amivel hangsúlyt nyer a darab abszurdba hajló, dermesztő modernsége. Ezen a szövegen keresztül, s az ugyancsak az abszurdig feszített teátrális eszközökkel, félelmetesen maivá lett az előadás. A szereplők nem csak másért, nem csak szűkebb-tágabb környezetükért, de önmagukért sem tesznek semmit. Megelégszenek a panaszkodással, a fellengzősséggel, a múltról és jövőről festett képek kiszínezésével. Elidegenedett emberek, akik képtelenek másra figyelni, mint önnön gondolataikra, lelkükre, kicsinyes létükre. Műveltségük ellenére kicsinyesek és ostobák, lusták, önfeladók mindannyian.

A kommunikációra képtelen, önmagába forduló, a mások gondjaira érzéketlen, a múltat szépítő, a jelent élni képtelen, a jövőt csak álomszerűen elképzelő, mindentől és mindenkitől elidegenedett ember tragikomédiája a szatmáriak Három nővér előadása.

Simon Judit

Fotók: Szkárossy Zsuzsa


Szatmárnémeti Harag György Társulat

A. P. Csehov: Három nővér

Fordította: Kosztolányi Dezső

Dramaturg: Bodó A. Ottó

Rendező: Keresztes Attila

Díszlet: Khell Zsolt

Jelmez: Bianca Imelda Ieremias




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!