Nem a lábak száma a fontos
 

Nem a lábak száma a fontos

2013. 06. 12. 10:30

Az állatvilág olyan lakótársunk a bolygón, amelynek védelmét a lehető legjobban ki kell terjesztenünk – a kolozsvári Ecsetgyárban előadását megtartó Peter Singer amerikai morálfilozófus szerint ez emberi kötelességünk. A Princeton Egyetem bioetika professzora az állatvédelem múltját, jelenét és jövőjét vázolta fel, szavait Kustán Magyari Attila rögzítette.

Hosszú utat tett meg az emberiség az állatokkal kapcsolatos nézetei alakulásában, a kör pedig a mai napig befejezetlen, – tudhattuk meg Peter Singer előadásán. A jelek biztatóak: az Amerikai Egyesült Államok ugyan nem jeleskedik a húsipar megregulázásában, az Európai Unió viszont – ha nem is maradéktalanul – pozitív lépéseket mutatott fel. Tennivaló bőven van, a kilátások pedig reménykeltőek.
A keresztény szentírás értelmében az embernek istenadta joga van a többi élőlény fölötti uralkodásra, ez a tétel Peter Singer szerint feljogosította a társadalmat, hogy kihasználja az állatokat. A görögök sem gondolkodtak másként, Arisztotelész szintén a teremtés hierarchiájában gondolkodott, azt vallotta, hogy a vegetáló növényeknek az állatokat, a kevésbé racionális élőlényeknek, az állatoknak pedig az embereket kell szolgálniuk. Aquinói Szent Tamás követte az elődök logikáját, és azt mondta, egyszerűen nem számít, miként bánunk az állatokkal, mert Isten nekünk adta az uralkodás jogát, így aztán nem is foglalkozik a kegyetlenkedésekkel. Az egyetlen eset, amikor ez elítélendő, írta, hogyha az állatokkal szembeni rossz bánásmódunk miatt az emberekkel szemben is érzéketlenné válunk.
Ezek a nézetek uralták a nyugati kultúrát a felvilágosodás után is, a 18. században élő Immanuel Kant filozófus szintén azt vallotta – vallási érvelés nélkül immár –, hogy semmilyen felelősséget nem kell vállalnunk az állatvilággal szemben, mert nem rendelkeznek öntudattal. Singer szerint Kant azzal a problémával már nem számolt, hogy az ember esetén is szükség van az öntudatosság kialakulásához egy, adott esetben két-három évre, ráadásul a szellemi fogyatékosokra sem gondolt.
A probléma itt kezdődik: bánhatunk-e úgy az említett gyerekekkel vagy fogyatékosokkal úgy, ahogyan az állatokkal szemben viseltetünk? Kant határozott nemmel válaszolt volna erre a kérdésre, hiszen az állatok nem bírnak öntudattal, számukra a fájdalom nem úgy kezelendő, mint az emberek esetén, ezzel a logikával azonban némely emberet is ki kellett volna zárnia.

Bentham, Darwin már igen A szintén 18. századi angol jogtudós és filozófus, Jeremy Bentham szemléletváltást hozott. Õ feltette a kérdést: az állatok, ha nem is racionálisak, és nem is tudnak beszélni, de szenvednek-e, éreznek-e fájdalmat? A francia forradalom idején, amikor a különböző színű közösségek egyenjogúságát elfogadták, megfogalmazódott benne olyan törvények kidolgozása is, amelyekkel az állatokat védelmezhetnénk: nem a lábak száma, a bőr, a szőrzet számít, hanem az, hogy az élőlények egyenlő elbánásban részesüljenek.
Az evolúciós gondolat atyja, Charles Darwin angol biológus továbbvitte a gondolatot: tudjuk, hogy nem egy istenség különleges teremtményei vagyunk, hanem az állatvilág elszármazottai, ezért számos közös pontot találhatunk, a fájdalmukban is osztozunk.

Mit akar a tehén? Jelen pillanatban az egyértelmű kegyetlenséget nem tolerálja a társadalom. Ha azt látják, hogy egy állatot bántanak, vagy elhanyagoltak, akkor megpróbálnak segíteni. A közvetett eseteknél azonban – amikor élelmiszert állítunk elő olcsó, tehát az állatoknak fájdalmat okozó módszerekkel, mint például az élőhelyük szűkössége, vagy a lemészárlásuk kegyetlensége –, akkor a magunk érdekeit helyezzük előtérbe. Míg a nagyvállalatok az Egyesült Államokban kényük-kedvük szerint járhatnak el, komolyabb szabályozásoktól mentesen, addig egy közkedvelt amerikai labdarúgót kutyaviadalok szervezése miatt elzártak. Szabadulása után körutat szervezett, ahol az állatok védelme mellett szólalt fel, de már hiába: a futballrajongók többé nem kértek belőle a pályán.
Munkássága során Singer az érdekek egyenlő figyelembevételére hívta fel a figyelmet. Azt állítja, a fajoktól függetlenül oda kell figyelnünk arra, hogy ki milyen elvárásokkal bír. Valójában Bentham elvét fejlesztette tovább, miszerint a rasszok nem hordoznak magukban különbségeket: Singer szerint a fajok sem. Ez a fajsovinizmus (angolul speciesism) elve, ami alapján ki kell jelentenünk, az állatok bizonyos fokig öntudatosak, éreznek fájdalmat, és érdekeik vannak, fiziológiai szempontból is hasonlítanak hozzánk.
Az érdekek egyforma kezeléséhez vegyük például a tehenet: a Princeton Egyetem közelében egy organikus mezőn teheneket tartanak, ahol jelen pillanatban kielégítő körülményeket teremtettek a számukra. A teheneknek is vannak érdekeik, szükségük van friss fűre, természetes szociális közegre, védelemre az időjárás szeszélyei elől. A Princeton Egyetem diákjai más elvárásokat fogalmaznak meg, amelyekre a teheneknek nincs szükségük, ám ez nem jelenti azt, hogy rosszul bánhatnánk velük. Kérdés az is, hangsúlyozta Singer, az állatok tudnak-e arról, hogy halál vár rájuk, ahogyan minden élőlényre, és tudnak-e tervezni előre? Számít-e, ha félbeszakítjuk az életüket, mielőtt bizonyos elvárásoknak eleget tehettek?

Bíztató jelek, megoldandó problémák A ma tevékenykedő állatvédők gyakran a laboratóriumokban, kísérletek alá vetett egyedekért aggódnak, ami Singer szerint nemes magatartás, a nagy számok törvénye alapján azonban kis problémát jelent. A kísérletek miatt elhulló gerincesek száma évente százmillió, az élelmiszer előállítása során azonban 60 milliárd gerinces állatról beszélhetünk, a halakat nem számítva ide. A helyzet már akkor is tűrhetőbb volna, ha az állatokat decens életkörülmények után dolgoznák fel, az Európai Unió pedig élen jár ebben a kérdésben, miután a sertések és tojótyúkok felháborítóan kényelmetlen cellái esetén új előírásokat szabott meg. Várat magára számos további javítás: a csirkék tömegtermelése esetén nem történt változás, a több ezer állat összezsúfolva éli le rövid életét, azt a hat hetet, ami alatt némely esetekben még a vékony lába is eltörhet a gyorsított táplálás következtében. Az ilyen példányok gyakran nem jutnak ételhez és italhoz, így megdöglenek és akár rothadásnak is indulnak, mire valaki eltávolítja őket a csirkék tömegéből. Singer szerint a tény, hogy a csirkék „ügyét” még nem vették kezelésbe, a vállalatok erős lobbijának tudható be.
Egyéb pozitívumokkal is találkozni viszont: létezik tudományos csoport, amelyik a hús kvalitásaival bíró eledelt próbál előállítani kizárólag növényi anyagokból, egy másik – talán sokkal szimpatikusabb kezdeményezés – kedvez húsevőnek és állatnak egyaránt: őssejtekből fejleszt ki színtiszta húst, azaz egyetlen ártatlan jószágot sem igényel, végeredményét tekintve mégis autentikus matériát állít elő. Az említett törekvések egyelőre sem anyagi, sem minőségi szempontból nem versenyképesek, de a reményt már megadják arra, hogy minden emberi igényt kielégíthetünk a jövőben anélkül, hogy a bolygót velünk megosztó állatvilágot felhasználnánk hozzá.

Kérdezz-felelek

Az előadást követően a közönség zsúfolt soraiból érkeztek kérdések, így többek között arról is bővebben szó esett, miért érezni különbséget az amerikai és az európai törvénykezések között. Singer kifejtette, az Egyesült Államokban ott, ahol a népakaratot könnyebben lehet érvényesíteni, hasonló lépéseket tettek meg: Kalifornia államban aláírásokat gyűjtöttek egy referendumhoz a tehenek nagyobb ketreceiért, és sikerült elérniük a céljukat. Az Egyesült Államokban ugyanakkor gondot okoz, hogy a nagyvállalatok komoly összegekkel támogatják a politikai jelöltek kampányát, így aztán sikeresen lobbizhatnak a saját érdekeikért.
Ezek a cégek ugyan erősek, de az EU is sikerrel lépett fel velük szemben, ez Singer szerint bíztató tendencia. A hallgatóság aggályaira felelve elmondta, a vállalatokkal nem lehetetlen szembemenni, „mindössze” nehéz feladat. Abban biztosak lehetünk, hogy nem kell kivárnunk a globális kapitalizmus végét azért, hogy az állatok jogait törvénybe iktathassuk: véleménye szerint a rendszeren belül kell és lehet dolgozni, eredményeket így is elérhetünk. A nehézségeket gyakran az okozza, hogy az érintett vállalkozások nem akarnak hátrányban lenni a többiekkel szemben: ha mindenkire egyformán érvényesek a törvények, akkor a versengő felek közt senki nem kap előnyt. Fontos az is, hogy ezek a vállalatok sok pénzt – tavaly mintegy 350 millió dollárt – költenek a különböző kísérletekre, mint amilyen a növényi eredetű, a húshoz hasonló eledel megalkotása.
Az ilyen újszerű tudományos megoldások esetén semmi szükség morális aggályokra, ahogy a génmódosított élelmiszerek esetén is kétes egyelőre, hogy káros hatással lennének az emberi szervezetre. Azokkal az érvekkel sem ért egyet, miszerint az ilyen kísérletek, mert „istent játszanak”, erkölcsi problémákat vetnének fel. Singer szerint elfogadható haladásról beszélünk, elég arra gondolnunk, hogy hajdanán a gépjárművek váltották fel a nehéz sorsot kapó lovak szerepét. Nem szabad elfelejteni persze, toldotta meg, hogy ezek az új találmányok új problémákat idéztek elő, elég az autók okozta szennyezésre gondolni.
Olyan élelmiszerek előállítása, amelyekhez már nincs szükség állatok feldolgozására, megváltoztatnák az emberek mentalitását is. Ma azok, akik húst igényelnek, – ha nem is tudatosan – motiváltak abban, hogy az állatvilágot az embernél alacsonyabb státuszban lássák. Az előadáson elhangzott filozófia tézis, miszerint az állatok érdekeit egyenrangúvá kell tenni az miénkkel, az emberek többségének jelenlegi életvitelét veszélyeztetné, aki tehát nem fogyaszt húst, nem érez ilyen aggályokat, nyitottabb a kérdésre.
A beszélgetések során elhangzott, nem csak a hús pótlásával próbálkoznak, hanem a sütéshez szükséges tojások mesterséges helyettesítésével is, ilyen kutatások pedig bőven vannak azzal az ígérettel, hogy idővel megoldják az előadás során felvázolt problémákat. Az állatok nem bírnak az emberekkel egyforma képességekkel, ahogyan az emberek közt is alapvető eltérések vannak, legyen szó szellemi, művészeti stb. képességekről. Az embereket mégis egyenlőként kezeljük, kognitív képességeiktől függetlenül, így ezt az elvet az állatvilágra is kiterjeszthetjük.
A beszélgetés végén Singer személyes indíttatásáról is szólt: egyetemista korában találkozott először azzal a problémával, ami a mai napig foglalkoztatja. Egy évfolyamtársa választott olyan ételt a menzán, amely nem tartalmazott húst – akkoriban a vegetarianizmus jóval csekélyebb mértékben volt jelen az amerikai társadalomban, mint ma. Singernek elmondta, nem ért egyet azzal, ahogyan a feldolgozandó állatokkal bánnak, ezért választotta ezt az életformát. A morálfilozófus úgy véli, ahhoz, hogy az állatvédelem eszméjét hatékonyan képviseljük, semmiképpen nem szabad tolakodóan közelítenünk az emberekhez, személyes példánk, magatartásunk, a fontos kérdések feltevése azonban hatást érhet el.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!