Nem a lábak száma a fontos

Az állatvilág olyan lakótársunk a bolygón, amelynek védelmét a lehető legjobban ki kell terjesztenünk – a kolozsvári Ecsetgyárban előadását megtartó Peter Singer amerikai morálfilozófus szerint ez emberi kötelességünk. A Princeton Egyetem bioetika professzora az állatvédelem múltját, jelenét és jövőjét vázolta fel, szavait Kustán Magyari Attila rögzítette.

Hosszú utat tett meg az emberiség az állatokkal kapcsolatos nézetei alakulásában, a kör pedig a mai napig befejezetlen, – tudhattuk meg Peter Singer előadásán. A jelek biztatóak: az Amerikai Egyesült Államok ugyan nem jeleskedik a húsipar megregulázásában, az Európai Unió viszont – ha nem is maradéktalanul – pozitív lépéseket mutatott fel. Tennivaló bőven van, a kilátások pedig reménykeltőek.
A keresztény szentírás értelmében az embernek istenadta joga van a többi élőlény fölötti uralkodásra, ez a tétel Peter Singer szerint feljogosította a társadalmat, hogy kihasználja az állatokat. A görögök sem gondolkodtak másként, Arisztotelész szintén a teremtés hierarchiájában gondolkodott, azt vallotta, hogy a vegetáló növényeknek az állatokat, a kevésbé racionális élőlényeknek, az állatoknak pedig az embereket kell szolgálniuk. Aquinói Szent Tamás követte az elődök logikáját, és azt mondta, egyszerűen nem számít, miként bánunk az állatokkal, mert Isten nekünk adta az uralkodás jogát, így aztán nem is foglalkozik a kegyetlenkedésekkel. Az egyetlen eset, amikor ez elítélendő, írta, hogyha az állatokkal szembeni rossz bánásmódunk miatt az emberekkel szemben is érzéketlenné válunk.
Ezek a nézetek uralták a nyugati kultúrát a felvilágosodás után is, a 18. században élő Immanuel Kant filozófus szintén azt vallotta – vallási érvelés nélkül immár –, hogy semmilyen felelősséget nem kell vállalnunk az állatvilággal szemben, mert nem rendelkeznek öntudattal. Singer szerint Kant azzal a problémával már nem számolt, hogy az ember esetén is szükség van az öntudatosság kialakulásához egy, adott esetben két-három évre, ráadásul a szellemi fogyatékosokra sem gondolt.
A probléma itt kezdődik: bánhatunk-e úgy az említett gyerekekkel vagy fogyatékosokkal úgy, ahogyan az állatokkal szemben viseltetünk? Kant határozott nemmel válaszolt volna erre a kérdésre, hiszen az állatok nem bírnak öntudattal, számukra a fájdalom nem úgy kezelendő, mint az emberek esetén, ezzel a logikával azonban némely emberet is ki kellett volna zárnia.

Bentham, Darwin már igen A szintén 18. századi angol jogtudós és filozófus, Jeremy Bentham szemléletváltást hozott. Õ feltette a kérdést: az állatok, ha nem is racionálisak, és nem is tudnak beszélni, de szenvednek-e, éreznek-e fájdalmat? A francia forradalom idején, amikor a különböző színű közösségek egyenjogúságát elfogadták, megfogalmazódott benne olyan törvények kidolgozása is, amelyekkel az állatokat védelmezhetnénk: nem a lábak száma, a bőr, a szőrzet számít, hanem az, hogy az élőlények egyenlő elbánásban részesüljenek.
Az evolúciós gondolat atyja, Charles Darwin angol biológus továbbvitte a gondolatot: tudjuk, hogy nem egy istenség különleges teremtményei vagyunk, hanem az állatvilág elszármazottai, ezért számos közös pontot találhatunk, a fájdalmukban is osztozunk.

Mit akar a tehén? Jelen pillanatban az egyértelmű kegyetlenséget nem tolerálja a társadalom. Ha azt látják, hogy egy állatot bántanak, vagy elhanyagoltak, akkor megpróbálnak segíteni. A közvetett eseteknél azonban – amikor élelmiszert állítunk elő olcsó, tehát az állatoknak fájdalmat okozó módszerekkel, mint például az élőhelyük szűkössége, vagy a lemészárlásuk kegyetlensége –, akkor a magunk érdekeit helyezzük előtérbe. Míg a nagyvállalatok az Egyesült Államokban kényük-kedvük szerint járhatnak el, komolyabb szabályozásoktól mentesen, addig egy közkedvelt amerikai labdarúgót kutyaviadalok szervezése miatt elzártak. Szabadulása után körutat szervezett, ahol az állatok védelme mellett szólalt fel, de már hiába: a futballrajongók többé nem kértek belőle a pályán.
Munkássága során Singer az érdekek egyenlő figyelembevételére hívta fel a figyelmet. Azt állítja, a fajoktól függetlenül oda kell figyelnünk arra, hogy ki milyen elvárásokkal bír. Valójában Bentham elvét fejlesztette tovább, miszerint a rasszok nem hordoznak magukban különbségeket: Singer szerint a fajok sem. Ez a fajsovinizmus (angolul speciesism) elve, ami alapján ki kell jelentenünk, az állatok bizonyos fokig öntudatosak, éreznek fájdalmat, és érdekeik vannak, fiziológiai szempontból is hasonlítanak hozzánk.
Az érdekek egyforma kezeléséhez vegyük például a tehenet: a Princeton Egyetem közelében egy organikus mezőn teheneket tartanak, ahol jelen pillanatban kielégítő körülményeket teremtettek a számukra. A teheneknek is vannak érdekeik, szükségük van friss fűre, természetes szociális közegre, védelemre az időjárás szeszélyei elől. A Princeton Egyetem diákjai más elvárásokat fogalmaznak meg, amelyekre a teheneknek nincs szükségük, ám ez nem jelenti azt, hogy rosszul bánhatnánk velük. Kérdés az is, hangsúlyozta Singer, az állatok tudnak-e arról, hogy halál vár rájuk, ahogyan minden élőlényre, és tudnak-e tervezni előre? Számít-e, ha félbeszakítjuk az életüket, mielőtt bizonyos elvárásoknak eleget tehettek?

Bíztató jelek, megoldandó problémák A ma tevékenykedő állatvédők gyakran a laboratóriumokban, kísérletek alá vetett egyedekért aggódnak, ami Singer szerint nemes magatartás, a nagy számok törvénye alapján azonban kis problémát jelent. A kísérletek miatt elhulló gerincesek száma évente százmillió, az élelmiszer előállítása során azonban 60 milliárd gerinces állatról beszélhetünk, a halakat nem számítva ide. A helyzet már akkor is tűrhetőbb volna, ha az állatokat decens életkörülmények után dolgoznák fel, az Európai Unió pedig élen jár ebben a kérdésben, miután a sertések és tojótyúkok felháborítóan kényelmetlen cellái esetén új előírásokat szabott meg. Várat magára számos további javítás: a csirkék tömegtermelése esetén nem történt változás, a több ezer állat összezsúfolva éli le rövid életét, azt a hat hetet, ami alatt némely esetekben még a vékony lába is eltörhet a gyorsított táplálás következtében. Az ilyen példányok gyakran nem jutnak ételhez és italhoz, így megdöglenek és akár rothadásnak is indulnak, mire valaki eltávolítja őket a csirkék tömegéből. Singer szerint a tény, hogy a csirkék „ügyét” még nem vették kezelésbe, a vállalatok erős lobbijának tudható be.
Egyéb pozitívumokkal is találkozni viszont: létezik tudományos csoport, amelyik a hús kvalitásaival bíró eledelt próbál előállítani kizárólag növényi anyagokból, egy másik – talán sokkal szimpatikusabb kezdeményezés – kedvez húsevőnek és állatnak egyaránt: őssejtekből fejleszt ki színtiszta húst, azaz egyetlen ártatlan jószágot sem igényel, végeredményét tekintve mégis autentikus matériát állít elő. Az említett törekvések egyelőre sem anyagi, sem minőségi szempontból nem versenyképesek, de a reményt már megadják arra, hogy minden emberi igényt kielégíthetünk a jövőben anélkül, hogy a bolygót velünk megosztó állatvilágot felhasználnánk hozzá.