Hétköznapi könyvhetek

A sok-sok magyarországi helyszín mellett az idén is csatlakozott erdélyi település, Kolozsvár az Ünnepi Könyvhét kínálatához. A több napos könyves forgatag egyszerre tud biztató és lehangoló tanulságokkal szolgálni. Szűcs László vezércikke.

A kincses városban talán alkalmasabb időpontot is lehetett volna találni a könyvek, a kortárs magyar irodalom idei ünneplésére, hiszen a TIFF, a nemzetközi filmfesztivál bizonyára elterelte a figyelem egy részét, legalábbis ez jó magyarázat lehet arra, miért nem mutatkozott élénkebb érdeklődés a város lakói részéről. Mert ugyan a korábbinál több kiadó, több program szerepelt a kínálatban, a legtöbb standnál annak ellenére panaszkodtak a szerénynél is szerényebb forgalomra, hogy jelentős kedvezményekkel várták az olvasókat. (Még kevésbé kapnánk szívderítő képet, ha tudnánk, hogy a standokon eladott kötetek mekkora hányadát teszik ki kortárs szépíróink újdonságai.) S a teljes képhez tartozik az is, hogy több jelentős erdélyi kiadó nem is képviseltette magát a Mátyás király szülőháza előtti kis téren. Ennek oka alighanem egyszerű: a nagyobbb könyves műhelyek bizonyára a budapesti Vörösmarty térre összpontosították erőiket, a szakma legjelentősebb eseményére. Mondván aki nincs ott, az szinte nincs is. Ezt igazolhatja az is, hogy például Békéscsabán is zömében a városbeli kulturális intézmények, kereskedők várták az érdeklődőket. Érthető módon kevesen vállalják azt a kockázatot, hogy a könyvhétre időzített új könyveikkel valamelyik vidéki helyszínen tartsák a bemutatót. Az viszont kevésbé érthető, hogy a Budapesten most bemutatott újdonságok közül igen kevés volt megvásárolható a vidéki, s határon túli helyszíneken.
A számok akkor sem mutatnak reális képet, amikor arról szólnak hogy hány program zajlott, hány könyvbemutató, felolvasás, beszélgetés. Hiszen voltak ugyan szép számmal ilyenek, de ezek között akadt olyan is, ahol a sok kötetes, jól ismert hazai íróra alig fél tucatnyian voltak kíváncsiak abban a városban, ahol a felmérések szerint a romániai magyar kulturális elit több mint fele él és dolgozik. A kép persze valamely másik erdélyi/partiumi városban sem lenne sokkal szívderítőbb. A maradék bizakodást erősítheti, hogy elég sok fiatalt lehetett látni a standok előtt, s ha ők már inkább az e-könyveket választják is, az rendjén való, legfennebb egy gombbal lapoznak, netán a képernyőt simítva, s előbb-utóbb valaki felfedezi a frissen, nyomdaszagúan illatozó e-könyveket is.
Az olvasót keresni kell, az olvasást népszerűsíteni kell ünnep múltán, a hétköznapi könyvheteken is, hiszen azt nem nézhetjük tétlenül, hogy az olvasás élménye, a könyv szeretete nélkül nőjenek fel újabb és újabb generációk. A könyv nem egy elavult technológia, hogy megszabaduljunk tőle.