Zika-járvány: a baj nem a kerítésen át érkezik

2016. 01. 31. 20:48

Ma a menekültválság következményeitől tart Európa, de a globális trendek arra engednek következtetni: az igazi veszélyt nem az országhatárokon át gyalogló emberek jelentik. A Zika-vírus támadásának tanulságait foglalja össze Parászka Boróka írása.

 

Brazil család orvosi rendelőben. A vakcina ma még csak ígéret

 

„Európa végéről” egyre többet cikkezik az európai sajtó, a legtöbb kifogás azzal kapcsolatban fogalmazódik meg: még mindig nem sikerült a kontinens határain kívülről érkező menekültválságot kezelni, nem sikerült az emberek tömegeit ilyen-olyan eszközökkel (határzárral, kerítéssel) megállítani. A kritikusok szerint ez a folyamat olyan társadalmi-kulturális problémákat vet fel, amelyek kezelésére nincs megfelelő eszköz, politikai stratégia.

A legsúlyosabb gondokkal globális szinten most a közegészségügy szembesít. Átalakuló és egyre nehezebben kivédhető járványok fenyegetnek. A „migrációs hullám” ezt a krízist nem súlyosbítja, hanem bizonyos értelemben csökkenti, amennyiben arra kényszeríti a nemzetközi szervezeteket, hogy újragondolják az egészségügyi ellátás lokális és globális rendszereit, kidolgozzák egy új típusú egészségügyi biztonsági hálózat feltételeit.

 

Hiányos adatok, hiányzó vakcina

Néhány éve válsághelyzet az Ebola vírus miatt alakult ki. Kérdéses, hogy túl vagyunk-e azon a krízisen, de az biztos, hogy új veszély fenyeget. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a napokban elismerte: a Zika-vírus „robbanásszerűen” terjed, immár több kontinensen is megjelent. Ez a kórokozó évek óta szedi az áldozatait, de – a kormányzati szinten visszatartott információk miatt – még nincs arra vonatkozó megerősített információ, kiket, hogyan és miért érint ez a fertőzés, hogyan állítható meg, hogyan védhető ki, vagy hogyan kezelhető.

Dél-Amerikában a Pán-Amerikai Egészségügyi Szervezet nyilatkozata szerint meghaladja a fertőzöttek száma a hétszázezer embert. Venezuela egy éve nem közölt adatot arra vonatkozóan, hogy hány esetet regisztráltak, Kolumbia 13500 megbetegedést tart nyilván. A brazíliai fertőzöttségről (pár hónap múlva nyári olimpia házigazdái!) sokat elmond, hogy most húszezer Zika-vírus azonosítására alkalmas teszt elérhető az eddigi ezer darabos készlettel szemben. Az orvosi szervezetek Dél-Amerika szerte közleményekben kérik a hatóságokat: hozzák nyilvánosságra a statisztikákat, és dolgozzanak ki az eddiginél hatékonyabb védelmi mechanizmusokat, mert a jelenlegi járvány következményei hatásos gyógyszer vagy vakcina hiányában beláthatatlanok.

A vírust terjesztő rovarok ellen a brazilok a hadsereget is bevetették a közelgő olimpia miatt. Képünkön egy tigrisszúnyog

 

A Zika-vírus a világon bárhol előfordulhat, és – ha nem várandós nőt fertőz meg – akkor szerencsés esetben enyhe lefolyású, bőrkiütéssel, lázzal, ízületi fájdalmakkal járó betegségként tartják számon. Két éve azonban, mióta a Zika terjedni kezdett, Dél-Amerikában tömegesen születnek „mikrokefáliával”, vagyis kisfejűséggel csecsemők. Brazíliában eddig 4120 ilyen újszülöttet regisztráltak: ez harmincszorosa az egy évvel korábbi adatnak. A rendkívül romló statisztikákra nincs egyértelmű, megerősített magyarázat, az érintett gyerekek közül ugyanis csak 270-nél volt azonosítható biztosan a vírusfertőzés.

A mikrokefália a Zika által nem érintett területeken viszonylag ritka fejlődési rendellenesség: ötvenezer születésből egy csecsemő szenved ettől. A malformációt okozhatja méhen belüli fertőzés, genetikai rendellenesség, vagy mérgezés (például terhesség alatti alkohol vagy drogfogyasztás). Ott, ahol a szúnyogok által terjesztett kórokozó jelen van, a WHO szakemberei szerint kilenc hónapon belül várható a mikrokefáliás esetek megsokszorozódása. (A Zika európai hódításától szerencsére nem kell tartanunk, hiszen kontinensünkön nem igazán élnek meg a vírust továbbítani képes szúnyogfajok, emberről emberre való terjedése pedig nem jellemző. Ezért sem keltett pánikot az, hogy néhány napja egy dániai kórházban állapítottak meg az egyik páciensnél Zika-fertőzöttséget, viszonylag enyhe tünetekkel, lázzal, fejfájással. Annál inkább aggódhatnak az Egyesült Államokban, hiszen az egyiptomi csípőszúnyog Floridában, Hawaii-n és Kalifornia déli részén megél, de nyaranta találkoztak tigrisszúnyoggal New Yorkban és Chicagóban is. A járványügyi hatóságok szerint 200 millió ember él az USA azon a területein, ahol elterjedhet a vírus. Az említett két, Zika-hordozó szúnyogfaj elvileg nálunk is felbukkanhat, de a telet nem éli túl.)

Az előző évhez képest a tavaly Brazíliában harminsszor több gyermek született „mikrokefáliával”, igaz, a vírus jelenlétét csak az esetek töredékében sikerült igazolni

 

Ebola-párhuzamok

Jelenleg is vizsgálat folyik arról, hogy mi az összefüggés a születési rendellenesség és a vírusfertőzés között, egyelőre arra kérik a várandós nőket, kerüljék azokat a területeket, ahol már regisztráltak megbetegedéseket. Feltéve, ha ezek a területek elkerülhetőek.

Az elmúlt két év alatt „beterítette” Dél-Amerikát, most Észak-Amerika felé terjed, de megjelent már Európában és Izraelben is. A kezdeti időszakban azokat a nőket veszélyeztette, akik hátrányos körülmények között éltek, például Venezuela vízhiányos területein. Az ottani kormány látványos „várandós-barát” politikát hirdetett, a helyi orvosi rendelőkben gyakorta felbukkan a plakát, mely szerint a „várandósság szent”. Ennek ellenére a legtöbb, gyermeket váró nő számára elérhetetlenek az alapvető szűrővizsgálatok, a terhesség megállapítása is elhúzódik. Így a Zika-fertőzött szegénységben élő nők zöme úgy esett át a fertőzésen, hogy még nem is tudta, hogy gyereket vár. A higiéniai ellátás minimumát sem biztosító területeken a kórokozót hordozó szúnyogok akadálytalanul szaporodtak hónapokon át, és nem tisztelték a gettóhatárokat. Fél év után a Zika már azokon a területeken, városrészekben is felbukkant, amelyeket védettnek tudtak a hatóságok. A „kisfejűség” nem a nyomorban élők betegsége – ezzel szembesít az elmúlt hónapok járványtörténete.

Az Ebola vírus más kontinensen, Afrikában pusztít immár negyven éve, teljesen más élettani jellemzői vannak, mint a Zikának. Biológiai párhuzamok nem vonhatók a két kórokozó között, társadalmi és egészségpolitikai hasonlóságok azonban nagyon is vannak a megbetegedéseket illetően. Az Ebola az elmúlt négy évtizedben két-három évente felüti a fejét. A halálozási arány változó: a legtöbb megbetegedést, 25500 esetet 2013-ban regisztráltak, a halálozási arány 49 százalékos volt. A betegség történetében már volt 90 százalékos halálozási ráta is, 2003-ban, Kongóban. A legutóbbi járvány ugyanabban az évben tört ki Afrikában, mint amikor a Zika Dél-Amerikában megjelent 2014-ben. Ekkor az Ebola áldozatainak 76 százaléka meghalt.

Mindkét esetben azt feltételezték, hogy a járvány lokalizálható, és azokon a körzeteken belül tartható, ahol a hátrányos körülmények miatt (például az alapvető higiéniás feltételek hiánya) az emberek kiszolgáltatottak. Az Ebola egyik „gyógymódja” éveken át az volt, hogy a fertőzött területeken karantént rendeltek el. „Rázárták az ajtót”, egy-egy településhatárt a fertőzöttekre, a vírus élettartama rövid, a betegek halálával az Ebola is kipusztult.

2013-ban azonban fordulat történt. Az érintett válságövezetek területe megnőtt, hermetikusan elzárt részeket már lehetetlen volt létrehozni. Túl nagy volt azon a kiszolgáltatott populációk száma, akik érintetté váltak. Felgyorsult az Észak-Afrika felé haladó migráció is, a fertőzés tovább terjedt. Nem a szárazföldön menetelők hurcolták tovább magukkal, a 21 milliós Lagosba repülőgépen vitte be egy utas: ekkora városban már lehetetlen karantént elrendelni, a 21 napos lappangási idő miatt nem lehetett időben azonosítani a megbetegedést.

A Zika-vírus és a kór már az Egyesült Államokban is megjelent. Képünkön Texasban élő kislányok

 

A menekülttáborokban, különböző határszakaszoknál várakozók esetében elvileg az egészségügyi vizsgálatok elvégzésére van idő (ha létezik jól szervezett egészségügyi ellátás – az esetek többségében nincs). A nem menekülő, legális útvonalakon haladó emberek esetében, ahol az utazás gyors, ilyen jellegű védekezésre nincs mód.

2014-ben a sokáig „egzotikusnak”, valamint a „sötét, távoli Afrika” betegségének hitt vírus megjelent Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, akkor a WHO jelezte: a járvány átlépheti a kontinens határokat.

Akárcsak most, a Zika esetében, az Ebola is számos orvosetikai, orvosdiplomáciai kérdést vetett fel. Évek óta problémát jelent a fertőzéses esetek adatainak transzparenciája, illetve annak eldöntése, kinek a felelőssége a betegség elleni harc. Elég-e, ha az államok saját polgáraikat védik, vagy globális megelőzésre, ellátásra van szükség? Bár a kísérleti fázisban lévő, Ebola elleni vakcina évek óta elérhető, az Egyesült Államok sokáig elzárkózott a segítségnyújtástól, illetve a gyógyszerkísérletek felgyorsításától. Hogy ez a magatartás változóban, jelzi, hogy egy amerikai-kanadai kutatócsoport év végéig igyekszik előállni a vakcinával.

 

Második lehetőség

Hogyan állíthatók meg ezeknek a kórokozóknak a terjedése olyan körülmények között, amikor a klasszikus határellenőrzések, határvédelmi rendszerek egyáltalán nem jelentenek védelmet? Milyen felelősséget jelent a közegészségügyi szempontból magára hagyott tömegek ellátatlansága, tudván tudva, hogy itt alakulnak ki, és innen terjednek tovább a fertőzések? Milyen kiadást jelent az egészségügyi alapellátás biztosítása a veszélyeztetett társadalmi státuszban élők számára? És – ezzel összehasonlítva – milyen kiadást jelent a járványok megfékezése? A már bekövetkezett károk korrigálása, az érintettek ellátása? Az Ebola-járványok elmúlt éveiben minderre még nem született válasz. A Zika most ad egy második lehetőséget.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!