Zenék, zöldek, sulitesztek

2014. 05. 05. 10:10

Az erdélyi magyar fiatalok zenei ízlését, a kisebbségeket érintő oktatási mutatókat, a környezetvédők eredményeit és kudarcait, egy város fejlődését a társadalomkutatók hivatottak elemezni és értelmezni. Ezt illusztrálta a 4. Szociológus Napok is, amelyre számos területről hívtak szakértőket Kolozsvárra különféle témákat megvitatandó. Az elhangzottakat Kustán Magyari Attila rögzítette.

A Max Weber Szakkollégium és a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munkás-képző Intézet szervezésében zajló idei Szociológus Napok alatt, április 10-12. között, igyekeztek a lehető legszélesebb érdeklődési skálán mozogni, ezért aztán kiderült többek között, hogy milyen zenei műfajokat kedvel vagy utasít el egy erdélyi magyar, de az is, hogy mi történt a Verespatak mellett tüntetőkkel, létezett-e valaha egységes üzenetük, a határon túli magyarok pedig hogyan teljesítettek az oktatás terén a különböző szomszédos országokban az elmúlt években a többségi társadalomhoz képest?

Tarol az Edda és Tamás Gábor Lényeges kérdés, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, azaz a rádiók határozzák meg a hallgatók zenei ízlését, vagy a fogyasztók a kínálatot? Erről Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió zenei szerkesztője beszélt az erdélyi fiatalok ízlésvilágát elemző találkozón, hangsúlyozva, közszolgálati rádiósként nem egyszerűen a hallgató kiszolgálása a céljuk – bár nyilván a szórakoztatásra is kell törekedniük. Folyamatosan figyeli az új megjelenéseket, amikor pedig sikerül megszereznie egy friss lemezt, azt végighallgatja, hogy kiválogassa a slágergyanús dalokat.

Egy jó szerkesztő persze nem csak a saját fülére hallgat, hanem a toplistákat is lesi, – tette hozzá.

Az új dalokkal van viszont egy probléma: az ember a már ismert dallamokra figyel fel, ezért ami még nem küzdötte be magát a kedvencek közé, azt gyakran le kell játszani, hogy ismertté váljon.
Illés Márton rádiós szakember, aki számos kereskedelmi rádió alapításánál bábáskodott, elmondta, az első lépés mindig a konkurencia felmérése, hogy tudják: mi az, amire már nincs szükség. Sok a tévedés, de szerinte mindig lehet korrigálni. Hozzátette, ha kifejezetten az erdélyi magyar közönségről beszélünk, akkor elmondhatja: aki sok jó magyar dalt játszik nekik, az sikerre számíthat. Léteznek viszont szerencsésnek látszó, de nem jó receptek, így a szélsőséges zenékre – legyen szó a lakodalmas rockról vagy a maneleről –, amelyeket pedig sokan hallgatnak, nem lehet önálló rádiót építeni.
A Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok által készített felmérés alapján Kiss elmondta, a legtöbben a popzenét jelölték meg preferált műfajként, amelyből ráadásul 42 százalék magyar előadókból állt, 49 külföldiekből, 9 pedig románokból. Ami a neveket illeti, Rihanna, Tolvai Renáta, Dancs Annamari, s az Irigy Hónaljmirigy taroltak. A második legkedveltebb műfaj a táncdal lett, mindenekelőtt Tamás Gábornak köszönhetően, aki Erdélyben ugyanakkor a második legnépszerűbb előadó (az első helyen az Edda áll). A lista harmadik helyezettje a retro-pop-diszkó hármasa lett, olyan nevekkel, mint Zámbó Jimmy, a Neoton Família, az Abba, a Boney M. A következő műfajok, népszerűségi sorrendben a retro-rock és beat, a rock, a mulatós. A huszonegyes lista hátsó traktusában a nemzeti rock, a reggae, a jazz, a blues szerepelt. Ezzel kapcsolatosan Zilahi Csaba óvatosságra intett, elmondta, sokan keverik a műfajokat, így van, aki a népzene alatt a „csipkés kombinét” érti, klasszikus zene alatt meg a vasárnapi, templomi zenét.
Patakfalvi Czirják Ágnes elmondta, az a tény, hogy a mulatós népszerű műfaj Erdélyben, összekapcsolódik a kulturális szokásainkkal, hiszen egy esküvőn például gyakran ilyen zenét játszanak.

Halványzöld mozgalmak Erdélyben Romániában kétféle környezettudatosság létezik: az egyik a középosztályé, amely egyfajta világlátást jelent és nem annyira mindennapos gyakorlatot, míg a másik teljes mértékben anyagi kérdésekben gyökerezik, azért létezik, mert az embereknek „a zsebükre megy a játék”, – közölte Nistor Laura ökológus a környezetvédelmi mozgalmak eredményeiről szóló kerekasztal-beszélgetés indítójaként.
Toró Tibor politológus arról beszélt, miért nincsenek sikeres zöld pártok Közép-Európában. Elmondta, az LMP-t leszámítva nem beszélhetünk tényezőként említhető pártokról, de a magyarországi párt sem a zöld program miatt jutott be a parlamentbe, hanem egyéb belpolitikai okok miatt. Sikertelenségük okául azt nevezte meg, hogy

arra a középosztályra és újbaloldali rétegre alapoznak ezek a zöld pártok, amely nem igazán létezik Európa innenső felében, Romániában ráadásul kvázi lehetetlen egy új párttal sikereket elérni.

Zöld pártból pedig kettőnk is van, „a rendszerváltás óta levitáló” Partidul Ecologist Român és a Remus Cernea által vezetett társaság, amely csak úgy jutott be a parlamentbe, hogy beállt egy nagyobb párt zászlaja alá.
A Verespatak kapcsán kialakult mozgalomról elmondta: ez nem illeszthető be teljesen a zöld mozgalomba. Ugyan valóban megszólította a zöld, középosztálybeli, antikapitalista rétegeket, de a jobboldali, szélsőjobboldali embereket szintén, akiknek száma fokozatosan növekedett idővel.
Bakk-Dávid Tímea, a Transindex munkatársa megerősítette ezt, székelyföldi példát említve. Õ szintén azt tapasztalta, hogy a nacionalizmussal lehet megszólítani az embereket, a verespataki vagy a palagázzal kapcsolatos ügyek pedig nem érik el az ingerküszöbüket, hiába tudatják velük, hogy a környezetszennyezés nem ismer megyehatárokat. A rétyi Schweighofer-ügy kapcsán is, – említi – a legnagyobb tömeg, amelyet sikerült megmozgatni, kétszáz-kétszázötven fős volt. Az emberek inkább annak örvendtek, hogy munkahelyek létesülnek a megyében, és nem igazán érdekelte őket az, hogy ez környezetromboló hatásokkal járhat. Mint újságíró, arra törekszik, hogy ne csak a negatív történeteket, a tüntetéseket és problémákat ismertesse az olvasókkal, hanem valami pozitívat is, olyan kezdeményezéseket, amelyekre érdemes odafigyelni.

Oktatás és kisebbség A kisebbségi oktatásnak vannak belső jellegzetességei, de ahhoz, hogy ezeket megértsük, fontos egy szélesebb keretben is megérteni az eredményeket. Papp Z. Attila oktatáskutató ezzel az elvvel vizsgálta a határon túli magyarok két nemzetközi mérésen – a PISA (nemzetközi tanulói teljesítménymérés) és a PIRLS (nemzetközi tanulói képességmérés) – elért színvonalát.
Első körben azt vehetjük észre, hogy a szlovákiai magyar iskolák minden tekintetben az országos átlag alatt teljesítettek a PIRLS-méréseken 2011-ben, holott a korábbi mérésen ez nem volt így. Romániában a magyar nyelven tanulók az országos átlag fölött teljesítettek 2006-ban, de miközben az ország 2011-ben már jobban teljesített a korábbiaknál, ha kifejezetten a magyar iskolák szintjét vesszük figyelembe, azoké stagnált.
Ami a PISA eredményeit illeti, az őshonos lakók általában jobban teljesítenek, mint a bevándorló csoportok, ez alól kivétel Magyarország, köszönhetően az átköltöző határon túli magyaroknak. Megállapították ugyanakkor, hogy az utóbbi években Szerbia és Románia jobban teljesített, Magyarország és Szlovákia viszont lecsúszott, a magyar kisebbség Szlovákiában továbbra is sokkal gyengébbet produkált az országos átlagnál. Romániában 2009-ben úgy tűnt, hogy a magyar iskolák jobb eredményt mutatnak fel az országosnál, 2012-re a román iskolák azonban utolérték a magyarokat.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!