Az ítélkezés vására

„Nincs és nem is lesz módunk tisztán látni – ma még azt sincs szerencsénk tudni, hogy Mustaþã bírót ki próbálta megvásárolni, a vádlott enyhítésért, esetleg az ügyészség súlyosbításért.” Szűcs László vezércikke.

Amint az oroszok már a spájzban (újabban a Krímben), úgy a DNA már az ítélőtábla vécéjében van, tudhatjuk pár napja, mióta a Korrupcióellenes Ügyészség sikeresen hallgatta le a füleik elől egy meghitt bírósági mellékhelyiségbe húzódva magát megvesztegetni engedő bíró szavait. A Dan Voiculescu konzervatív pártvezér és médiamogul ügyében elfogulatlanul ítélkezni hivatott, jelenleg mérlegelés helyett harminc napos letartóztatását töltő úriember nem először egészítette ki unortodox módon havi bírói illetményét. Illetve nem ő az első az igazságszolgáltatás élvonalában, akit a tények mellett némi készpénz is befolyásolt az igazságos ítéletek meghozatalában. Szociális érzékenység is jellemezte Stan Mustaþãt, hiszen azt is tudni lehet róla, sokkal többet kért azoktól a kuncsaftoktól, akiknek sztárügyvédre telt. Kérdezhetnék persze, minek sztárügyvédre költeni, ha az egész bíróság a zsebünkben?
Mindez könnyen és joggal erősítheti azt a közvélekedést, hogy a hazai bírói gyakorlatban születhetnek ugyan jogerős ítéletek, ám ezek igazságértéke annál kétségesebb.

A kétely ott van s ott lesz minden felmentés, s minden letöltendő börtönbüntetés, milliós kártérítést előíró verdiktum mögött. Különösen akkor, ha az adott ügy valamely érintettje közszereplő, politikus, vállalkozó, médiasztár.

Nincs és nem is lesz módunk tisztán látni – ma még azt sincs szerencsénk tudni, hogy Mustaþã bírót ki próbálta megvásárolni, a vádlott enyhítésért, esetleg az ügyészség súlyosbításért. Már abban sem lehetünk biztosak, hogy e zavaros helyzetért kik a felelősök, a lehetséges korruptak, netán a korrupcióellenes küzdelmet a politikai érdekek szolgálatába állítók. Sejthető, hogy az igazán nagy hal, a történéseket háttérből irányító nem a vécében a csobogó vízcsap mellett kenőpénzt kialkudó jogász. Már abban sem lehetünk biztosak, kiknek a kezében futnak össze a szálak, a korrupt politikusok, vagy az őket célkeresztbe állító ügyészek gazdái dominálnak?
E helyzetben miként értelmezzük azt, hogy némi túlzással ma alig akad szabadlábon lévő megyei tanácsi vezető? Ennyi bűnözőt választottunk 2012-ben, netán ez szakmai ártalom, vagy egyszerűen ezen a szinten ütköznek a politikai érdekek? Immár azt sem hiszem, hogy az igazságszolgáltatást egyik kedvenc játékszerének tekintő államfőnk mandátumának lejárta után varázsütésre tisztul majd a kép, Iustitia bevarrja zsebeit s visszateszi a kendőt a szemére.
Márpedig e szándékosan keltett zavar, a jog és a törvény világát belengő tisztázatlanságok is okozhatják azt, hogy a sajtószabadság tekintetében a Freedom House Romániát a 84. helyre sorolja, Botswana társaságában. Mert a média szabad működését nem csupán látványos korlátozások, otromba cenzúra, hatalmi beavatkozás csorbíthatja. Félő, mifelénk nem csak a bírókat lehet megvenni, hanem a hallgatást is.