Védett gyermekjogok

Októberben életbe lépett a szigorított gyermekvédelmi törvény. Az eddiginél nagyobb felelősség hárul a szülőkre, a pedagógusokra, a gyermekvédelemre és az önkormányzatokra. A gyermekvédelmi felmérések szerint a jogsértések mértéke nem változik, csak átalakul. Magányos gyerekek, gyengülő családok szorulnak új szociális védelmi koncepcióra. Parászka Boróka írása.

Negyvenezer gyerek hagyja el az iskolát évente az iskolaköteles kor betöltése előtt, 350 000 gyerek él a szegénységi küszöb alatt, Európában nálunk a legmagasabb a fiatalkorú szülők aránya – a riasztó adatokat az ENSZ tette közzé három évvel ezelőtt, a felmérés a rendszerváltás után eltelt két évtizedet vizsgálta gyermekjogi szemszögből.

A helyzetjelentés riasztó képet nyújtott, három év telt el azóta, idén ősszel módosult a gyerekvédelmi törvény, azzal a szándékkal, hogy segítse az eddiginél hatékonyabb jogérvényesítést.

Védett korosztály A törvénymódosítás hetven pontban változtat a 2004-ben közzétett gyermekvédelmi törvényen, kiemelt hangsúlyt kap a családvédelem, a családi integráció, a gyermekekkel szembeni abúzus megelőzése, illetve a jogsértések felderítése, és a rehabilitáció. A módosított jogszabály kiterjed a gyermekelhelyezés körülményeire, a váláskor felmerülő gyermekjogi kérdések eddiginél pontosabb tisztázására, rendezésére. Fontos kitétel az anyakönyvezés és a személyi identitás megszerzésének biztosítására vonatkozó előírás, tekintettel arra, hogy akut problémává vált a személyi szám, illetve egyéb azonosítók nélkül élő tömegek kérdése Romániában. Biró Rozália, az RMDSZ tagjaként vezette a Szenátus emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságát. A módosítással kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: a legsúlyosabb kérdéseket az állami gondozott gyerekek helyzete veti fel. Jelenleg hatvanezer gyermek- és fiatlakorú szorul ilyen típusú ellátásra, róluk 19 ezer szociális szakember gondoskodik. A korábbi gyermekjogi kerettörvényt a politikus elavultnak nevezte, amely sem az állami gondozás szakszerű működtetését nem teszi lehetővé, sem az örökbefogadás megkönnyítését nem biztosítja.
Bár Biró Rozália a korábbi előírások „lazítása”, valamint a családbarát törvényi környezet kialakítása mellett érvelt, a legnagyobb visszhangot az oktatási intézményekben érvényesülő gyermekjogi szigorítások váltották ki. Ezek szerint tilos a hazai közoktatásban a testi fenyítés, megszégyenítés, az oktatásban résztvevő pedagógusok, illetve a kisegítő személyzet is tisztelettel tartozik a gyermek-, illetve fiatalkorúak iránt. Ugyancsak a pedagógusokat és az oktatási rendszerben dolgozokat terheli a felelősség azért, hogy tájékoztassák a gyerek- és fiatalkorúakat az őket megillető jogokról. A jogszabály rögzíti, hogy a védett korosztálynak joga van a kielégítő fizikai, pszichikai fejlődéshez, a biztonságos és egészséges életvitelhez, a családhoz tartozáshoz, és a közoktatáshoz. A kerettörvény, illetve a módosítások azonban csak részlegesen rendelkeznek a jogszbályi felelősség kérdéséről. Az identitás megszerzését könnyítheti, hogy a módosítások értelmében a magára hagyott, vagy kellő szülői-családi védelemmel nem rendelkező csecsemők esetében szociális gondozó követi az anyakönyvezés folyamatát. A közoktatásban résztvevők jogsérelmeit, a vélelmezett abúzus jelentését a törvény a pedagógusokra és az oktatási rendszerben dolgozókra hárítja.

Nem esik szó azonban a módosított gyermekjogi törvényben a diszkriminatív esetek korszerű kezeléséről, a nyelvi jogok hatékonyabb képviseletéről, az etnikai jogaikban sértett gyermek- és fiatalkorúak helyzetének rendezéséről. Az is szembetűnő, hogy a sérültséggel élő gyermekek helyzetét csak érintőlegesen rendezi: továbbra sincs rendelkezés például az integratív neveléshez való jogról, a szellemi- vagy fizikai szempontból korlátozott személyek oktatásának méltányos rendezéséről. .

Változó veszélyek Az elmúlt két évtizedben a gyermekjogvédelem elsődleges célja az volt Romániában, hogy a központosított gyermekvédelmi rendszereket átalakítsa, előtérbe helyezze a családi védelmet és a családi jellegű nevelési központokat. Ez a folyamat hellyel-közzel teljesült. Hargita megyében például a két nagy (Csíksomlyói illetve Székelykeresztúri) árvaházi- illetve nevelőközpont helyett 41 kisebb központ jött létre. Bíró Terézia Julianna, aki a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársaként dolgozott tíz éven át, tanulmányban összegezte a gyermekvédelem térségi helyzetét, ebben arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos lehetőleg a gyermek közvetlen környezetében biztosítani számára az ellátást, milyen kiemelt szerep jut a helyi hatóságokra és önkormányzatokra a jogérvényesítést és ellátást illetően. Bár a nagy intézmények valóban eltűnőben vannak, a védettségre szoruló gyerekek helyzete nem javult az elvárásoknak megfelelően. A szociális és munkaügyi minisztérium adatai szerint egy év alatt körülbelül négyszáz fiatalkorú állami gondozásban lévő lány válik anyává egy év alatt országszerte. Sokan közülük már terhesen kerülnek be a gondozási rendszerekbe, többségük azonban itt válik szexuális abúzus áldozatává. A felderített bűncselekmények feketelistájának élén Iasi szerepel, de nagyon sok ilyen esetet jelentettek Máramaros, Maros, Temes és Arad megyéből is.
A romániai, gyermekeket érintő szexuális bűncselekmények jellegéről és mértékéről a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium közölt idén közös felmérést, a gyermekvédelmi törvény módosítása előtt. Hasonló kutatást tíz éve végeztek Romániában. Egy évtizeddel ezelőtt a hazai családok hatvan százalékában szenvedtek el a gyerekek valamilyen erőszakos cselekményt (fizikai, verbális erőszakot, szexuális bántalmazást). Az elmúlt évtizedben számos program indult a családon belüli, az iskolai erőszak megfékezésére, a mentalitásváltásra, ám a várt eredmények elmaradtak. Egyrészt azért, mert a szociálisan periférián élőket a szociális rendszerek nem érik el olyan mértékben, hogy a prevenció hatékony legyen, másrészt azért, mert új típusú erőszakformák is megjelenetek, olyanok, amelyek nem csak a periférián élőket, de a középosztályhoz tartozókat, vagy a kiemelkedően jó anyagi körülmények között élőket is érinti és veszélyezteti.
Ilyen veszélyforrás az egyre több fiatalabb gyermekeket érintő drog- és alkoholfogyasztás, az online térben megvalósuló agresszió, vagy a gyermekek közötti, iskolai agresszió, amelyet többek között az etnikai diszkrimináció, illetve a különböző társadalmi osztályokból érkező gyerekek közötti feszültségek táplálnak. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat felmérésében részt vevő gyerekek négy százaléka nyilatkozott úgy, hogy a családjuk által biztosított anyagi javak minden igényük kielégítésére elegendőek, 44 százalék viszont azt mondta: csak a legszükségesebb feltételek biztosítottak. A válaszadók 18 százaléka pedig arról számolt be, hogy a családjuk az alapvető anyagi biztonságot sem tudja előteremteni számukra. A tíz évvel ezelőtti felméréshez képest változás, hogy visszaszorult a fizikai bántalmazás mértéke, de nem csökkent az érzelmi ráhatást, erőszakot alkalmazók köre. A megkérdezett szülők közel fele úgy vélte, elfogadható, ha az utasításokat, kéréseket nem teljesítő gyerekkel kiabál. A „jó gyerek” fogalmát pedig úgy határozták meg, hogy „maradéktalanul teljesíti az elvárásokat”.
Első helyen a számítógép-megvonás szerepelt a leghatékonyabb büntetési formaként (a szülők 47 százaléka véli úgy, hogy így tud igazán hatással lenni a gyerekére), második helyen a játéktól való eltiltás szerepelt (a felnőttek 31 százaléka gondolja úgy, hogy ez a járható pedagógiai út).

A gyermekekkel szembeni jogsértéseket a szülők jelentős része anyagi okokra vezeti vissza. A megkérdezettek kétharmada gondolja úgy, hogy a gyerekek ellen irányuló abúzus, illetve az elhanyagolás magyarázata a szegénység, 57 százalék magyarázatként a promiszkuitást, 22 százalék a hiányzó vagy aránytalanul kevés állami támogatást nevezte meg okként, 22 százalék pedig a gyermekek számának a nemvárt növekedését. .

Kéz, szíj, bot... A családon belüli erőszak módja és jellege átalakult, az arány nem változott jelentős mértékben. Folyamatosan csökken viszont a családtagok, generációk közötti kooperáció. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat felmérése szerint a családok több mint egy harmadában a gyerekek nem vesznek részt a háztáji teendőkben, és csupán a szülők 21 százaléka mondta azt, hogy van együttműködés a családi élet szervezését illetően. Az iskola és a család együttműködése sem optimalizálódik. A megkérdezett szülők fele állítja azt, hogy a tanév ideje alatt havonta egyszer legalább érdeklődik a gyermek tanulmányi előmenetele, magaviselete iránt. A pedagógiai munkából azonban a szülők zöme nem veszi ki a részét. Az apák 5 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szokta ellenőrizni, mit és hogyan tanul a gyerek, az anyák 41 százaléka nyilatkozta azt, hogy követi, mi történik az iskolában. Az előmenetellel a szülők fele elégedett, de kevesebb mint fele ellenőrzi azt, hogy jár-e a gyereke rendszeresen iskolába, illetve szokott-e igazolatlanul hiányozni.
A gyerekek 5 százaléka számolt be arról, hogy a pedagógus büntetésként veri őket, 32 százaléka pedig úgy érzi, megalázzák az iskolában. Ellenmondásos kép alakult ki azzal kapcsolatosan, hogy milyen a gyeremekek családon belüli érzelmi biztonsága. A szülők 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy különböző fenyegetésekkel bírja rá a gyereket az együttműködésre, ezzel szemben a gyerekek 39 százaléka vallott arról, hogy érte, vagy rendszeresen éri fenyegetés a felnőtt családtagok részéről. A felnőttkorúak 18 százaléka azzal is egyetért, hogy akár fizikai eszközökkel is gyakorolható a fegyelmezés. Arra a kérdésre, hogy az elmúlt egy évben húzta-e meg a fülét, vagy pofozta-e meg a gyereket úgy a szülő, hogy ne maradjon nyoma, a válaszadók 37 százaléka válaszolt igennel. A gyerekek válaszaiból kiderül, hogy az esetek 8 százalékában fakanállal, 17 százalékában bottal, 13 százalékában nadrágszíjjal és 61 százalékban kézzel ütlegelik őket. Visszatérve a tíz évvel ezelőtti felmérésre, a gyerekek és a szülők eltérő, egymásnak ellentmondó válaszaiból kiderül: ma is, akárcsak tíz éve, a családok több, mint 60 százalékában fizikai erőszak éri a gyerekeket. A riasztó jelenség azt jelzi: dacára a felvilágosító kampányoknak, a gyermekjogvédelmi intézetek átalakításának, nincs átjárás a szociális rendszerek között, a gyermek- és nővédelem, illetve a családon belüli erőszak prevenciója nincs kellően összehangolva.

Közmunka a nem fizetőknek Denisa Pãtraºcu szociális- és munkaügyi államtitkár fontos gyermekvédelmi újdonságként emeli ki, hogy az eddiginél nagyobb figyelem irányul a gyermekeknek és fiatalkorúaknak szervezett oktatási- és sporttevékenységek, iskolán kívüli rendezvények minőségének ellenőrzésére. Az ilyen jellegű kezdeményezésekhez ezentúl a gyermekvédelmi hatóság bocsát ki engedélyt. A jogalkotók szerint „decentralizálják” a gyermekvédelmet annyiban, hogy a helyi önkormányzatoknak, illetékes szerveknek megnő a hatásköre az iskolán kívül szervezett oktató-nevelő tevékenységek, sportrendezvények ellenőrzését illetően. Mivel az utóbbi évtizedben megnőtt a külföldön dolgozó szülők által, családi vagy intézményes felügyeletre bízott gyerekek száma, ezért az új rendelkezések szerint bejelentési kötelezettséggel tartozik az, aki tartósan külföldre távozik. Az előírások szerint távozás előtt negyven nappal be kell jelenteni a munkavállalást, és meg kell nevezni azt a személyt, aki a gyermekfelügyeletet a szülő távolléte alatt ellátja. A döntéshozók abban bíznak, hogy így jobban követhető lesz a hátramaradt gyermekek sorsa, és könnyebben felderíthetőekké válnak a jogsértések. A hatályos rendelkezések szerint a gyermekfelügyeleti jogot nem lehet egy évnél hosszabb időre átruházni. A munkaügyi és szociális minisztérium szerint a gyermekvédelmi rendszer finanszírozása átlátható módon történik, az anyagi fedezet pedig biztosított. A támogatáshoz és fenntartáshoz a törvényhozó központi, megyei és helyi önkormányzati forrásokat is igénybe vesz, de a jogszabály az alapítványi és civil támogatások bevonására is kiterjed.
A kormány kiemelten fontosnak tartja, hogy tudatosítsa a szülőkben a nevelői kötelezettségeket és felelősséget. Az a szülő, aki nem fizeti rendszeresen a felügyelete alá nem tartozó gyermek esetében kirótt gyermektartást, közmunkára kötelezhető. Súlyos eseben havi 40 óra is kiróható, bár nem egyértelmű, hogy az így szerzett jövedelem haszonélvezője közvetlenül az érintett gyermek. Azok a családok pedig, akik a gyermekek tevékenysége (modellkedés, előadóművészet stb.) révén bevételre tesznek szert, bejelentési kötelezettéggel tartoznak a gyermekvédelmi hatóság felé. Ezeknek a szülőknek azt is bizonyítaniuk kell, hogy ez a tevékenység nem minősül gyermekmunkának, s nem sérülnek a kiskorú egészséges fejlődéshez fűződő jogai. Az, aki a bejelentési és bizonyítási kötelezettségének nem tesz eleget 50-100 ezer lejig bírságolható.

Büntethetőek azok a szülők, akik visszaélnek a felügyeletük alatt álló gyermekek helyzetével, például koldulásra kényszerítik őket. Ugyanígy büntethetővé válik az a pedagógus, aki megalázza vagy a jogszabályok által meghatározott módon sérti a gyermekek jogait. A számonkérés kitér a szociális rendszerekre is. Szankcionálható, ha nem történnek meg a gyermekvédelmet segítő és biztosító felmérések, helyszíni tanulmányok, illetve az is, ha a jogsértésekre vonatkozó bejelentéseket nem vizsgálják ki kielégítő módon, és nem járnak el az illetékes hatóságok a jogérvényesítés érdekében..

Növekvő és megoszló felelősség hárul a módosított gyermekvédelmi törvénynek megfelelően a szülőkre, a pedagógusokra és a gyermekvédelmi rendszerekben résztvevőkre egyaránt, azt azonban nehéz megmondani, hogy az új jogszabályi környezet elég-e a pozitív változáshoz. A felmérések szerint a szociális hálózatok minősége sokat javult az elmúlt tíz évben, a jogsértések mértéke azonban nem csökkent. Ahhoz, hogy tíz év múlva valódi változásról lehessen számot adni, a gyermekvédelem reformja mögül nem maradhat el két nélkülözhetetlen kiegészítő, az oktatás és az igazságszolgáltatás reformja.