Törvényre várnak a hazai agrárkamarák

FODOR ISTVÁN mezőgazdasági mérnök, a Szatmár Megyei Agrárkamara igazgatója azon kevés magyar vezetők közé tartozik, akiket nem mozdított el a helyéről a (volt) szociál-liberális hatalom. Teszi a dolgát legjobb tudása szerint, mert lám, a természet most sem vár, alig ment el a hó, zöldell a vetés, rügyeznek a fák. Sike Lajos interjúja.

Kezdjük azzal, amivel élünk, vagyis a kenyérrel! Hogy teleltek a vetések, Szatmárban, a Partiumban?

Nagyon is jól, ami elsősorban a kedvező ősznek köszönhető. Úgy megerősödött a búza, hogy némelyik parcellán már-már kalászba szökkent, ami azért nem lett volna kívánatos. Egyelőre a nedvesség sem hiányzik a gyökereknek, probléma inkább akkor lehet, ha jönne egy hosszabban tartó, hó nélküli, száraz lehűlés, mondjuk mínusz nyolc-tíz fokkal, aminek ilyenkor mifelénk már nem túl nagy az esélye. Az árpával valamivel rosszabbul állunk, mert a korábban elvetett táblákon a késő őszi fagyok kárt tettek, ami viszont nem annyira jelentős. Most az a legfontosabb, hogy a hajlásokban összegyűlt pangó vizeket levezessük az őszi vetésekről, hogy a minimálisra csökkentsük a veszteséget. S még valami: a korábbi szokásokkal ellentétben, míg hó fedi a vetéseket, ne végezzünk fejtrágyázást, mert a hólével a tápanyag is elfolyik! Várjunk, hogy szikkadjon a talaj és akkor szórjuk ki a táppótló műtrágyát, az unió is ezt tanácsolja. Itt van előttem egy uniós ajánlás, amit azért nem árt komolyan venni, mert ami benne van, az erős nyugati országok, a mienknél sokkal nagyobb hozamokat elérő gazdaságok tapasztalata. Például az, hogy a megművelt földek minimum 20 százalékán, ami lehet akár 60-70 százalék is, őszieket kell vetni, mert ezek hatékonysága nagyobb. Napraforgót nem ajánlatos egymás után ugyanabban a táblába több mint kétszer tenni, s a tarlót sem szabad leégetni, mert nem csak a növények közt rejtőző apró élőlényeket pusztítjuk el, de a talaj mikroorganizmusait és tápanyag-összetételét is kár éri! Ezeket a dolgokat az unió az eddigieknél jóval szigorúbban veszi! Okkal s joggal.

Hát akkor lesz mit ellenőrizni, mert még a múlt nyáron is minden második-harmadik táblán leégették a szalmát, s a kutya se törődött vele, nemhogy a helyi hatóságok. Biológus ismerősöm mondja, hogy védett területen hazai törvények szerint is bűncselekménynek számít a tartóégetés, kíváncsiak lennék, hányan ülnek ilyesmiért. De lássuk inkább, mit ígérnek a tavaszelőn gyümölcsöseink!

A tél ezen a területen sem okozott érezhető kárt, február végéig semmiképpen. Többen a túl korai rügybontástól féltek, ami nem következett be. Sokan nem tudják, hogy a fák ősszel „mélyalvásba” mennek és csak február végén, március elején indul meg a nedvkeringés. Ha ezt követően jön egy nagyobb fagyhullám, akkor már kár érheti a beindult rügyeket. De addig még van bőven dolguk a kertészeknek: a metszés befejezése és a lemosó-permetezés, ami nagyon fontos az ilyen aránylag enyhe telek után, mint a mostani is volt, hisz többféle kártevő szépen megérte a tavasz a kéreg alatt. Ilyenkor ajánlatos kétszer is permetezni, rendszerint háromszázalékos kékkőoldattal.

Beszélik, hogy nagy gyümölcsfaültetések is lesznek az idén, méghozzá uniós támogatással. Erről mit tud mondani?

Messze nem annyit, mint amennyit a gazdák várnának tőlem. Ennek elsősorban az az oka, hogy a szakminisztériumtól még nem kaptunk meg minden szükséges információt, a vonatkozó pályázat még nem került fel a tárca honlapjára. Ám azt tudjuk, hogy csak Szatmár megyében 7.300 hektár elavult, kivénhedt gyümölcsöst lehet a pályázat keretében újratelepíteni. Végig a Partiumban nyilvánvalóan ennek a többszörösét. A gazdáknak jó lesz odafigyelniük, mert egy hektár gyümölcsösre nem kevesebb, mint nyolcezer euró támogatást kaphatnak, ami nem akármi.

Milyen feltételeket kell teljesíteniük a gazdáknak?

A beültetendő terület birtoklevéllel való igazolása mellett nagyon fontos a szakképesítés bizonyítása. Csak megfelelő szakismerettel rendelkezők pályázhatnak. Tudom, többeknek van technikusi, mesteri vagy éppen mérnöki végzettségük, akinek nincs, az az agrárkamara által szervezett többhónapos tanfolyamon megszerezheti. Jelenleg is négy ilyen tanfolyam „fut”, egy Avasfelsőfaluban, egy Avasújvárosban, a harmadik Tasnádon, a negyedik Szatmárnémetiben. Általában az a gyakorlat: ha egy körzetben 20-28 jelenkező van egy tanfolyamra, akkor kimegyünk a helyszínre s ott tartjuk az előadásokat.

Már régebben híre ment, hogy a szatmári agrárkamarának jól szervezett szaktanfolyamai vannak, ráadásul többféle területet lefednek, ezért Máramarosból és a Szilágyságból is szép számmal vannak hallgatóik.

Nem szégyen elmondani, hogy azon kamarák közé tartozunk, amelyek alapfeladatukra, a szaktanácsadásra és a szakoktatásra sokat adnak, ennek is köszönhető, hogy nehezebb időkben is tudtunk fizetést biztosítani munkatársainknak. A szőlészettől a méhészetig, a zöldségtermeléstől az agrárturizmusig nyolcféle akkreditált tanfolyamunk van. Ezeken mostanáig több mint 18 ezren szereztek diplomát. Előremutatónak tartom, hogy már az agrárturizmusra is elég sokan nyertek szakképesítést, csak az Avasban legalább százan! Persze, nem mindegyikük dolgozik még ezen a területen, de mind több az olyan panzió mifelénk is, ahol a turista az adott farmon termesztett gyümölcsöt, zöldséget, húst, tejet, sajtot fogyaszthatja. Az étkeztetés mellett inkább a szabadidő megszervezése a gond, nem tudnak még eléggé érdekes és vonzó programokat szervezni, pedig sem természeti értékekben, sem pedig történelmi emlékekben nem szegény ez a vidék. S akkor a lovaglást, horgászást vagy más kedvtelést még nem említettük.

Ha jól tudjuk, akkor évek óta egyféle ideiglenes állapot uralkodik az agrárkamaráknál. Jóllehet az uniós elvárások az ilyen intézményeket is kérik, sőt előírják, mégis inkább amolyan megtűrtek. Bent is vannak, meg kint is. Bár állami fenntartású intézmények, mégis financiális gondjaik vannak. Ez nyilván a működésüket is negatívan befolyásolja. Mi ennek az oka?

Egyszerűbb, mint gondolnánk. Az agrárkamaráknak mind ez ideig nincs a működésüket végelegesen szabályozó törvényük. Régóta ígérik, de lám, a törvényhozóknak évek óta nincs erre idejük. Talán, talán az idén mégis meglesz, mert nagyon ígérik. Mint már utaltam rá, a mi feladatunk, s ezt állítólag a végleges törvény is így rögzíti, elsősorban a szaktanácsadás, a pályázatokra való ráhangolás és az igényekhez igazodó szakmai tanfolyamok, esetleg továbbképzések szervezése. Ma ennek az igénynek már azért is csak részben tudunk eleget tenni, mert szakembereink száma nagyon korlátozott. Szatmár megyében 65 község van, mi pedig a kamaránál mindössze 21-en vagyunk, holott minden községben kellene legyen egy szaktanácsadó. De egy másik számítás is ezt látszik igazolni: állítólag minden 400 gazdához kell egy magasan képzett szakember, nálunk 21 ezer bejegyzett gazda van. Mondom, reménykedünk, hogy az idei év meghozza a fordulatot. Nem miattunk, a gazdákért, a lakosság élelmiszerellátását nagyobb hozamokkal biztosító hazai mezőgazdaságért.