Több mint tankönyvkáosz

2014. 10. 03. 15:33

 

Hiába az ígéretek, nem kaptak új tankönyveket a hazai iskolák első és második osztályos diákjai, idén is kudarcot vallott a tankönyvellátás. A fennakadás nem csak a pályázati rendszer hibáival szembesít, hanem azzal is, hogy a közoktatási reform alapjai hiányoznak, s ezen nemzedékek veszthetnek. Parászka Boróka írása.

 

Szitokszóként hangzott el a legutóbbi tanévkezdéskor a „reform”, pedagógusok, szülők egyaránt azt értették alatta: káosz van a hazai közoktatásban, kiszolgáltatottak a diákok, a családok és a tanárok egyaránt. Nem látható át az oktatás menete, és így bizonytalan, hiteltelen a vizsgarend is. Az alsó tagozattól az érettségi előtt állókig mindenkinek van oka panaszra, az idei év legnagyobb botránya mégis az, hogy az első és a második osztályosok tankönyv nélkül kezdik el a tanulást.  Ez a hiány valószínűleg évekre meghatározza, milyen ritmusban, milyen módon sajátíthatja el ez a generáció a tanterv által előírtakat. Ők lesznek azok, akik az előttük járókhoz, és az utánuk következőkhöz képest is késésben, lépéshátrányban lesznek.

 

Kiadók vs. sikkasztók

„Reform tanterv” ugyan már van, taneszköz azonban még nincs, azaz az új elvárásoknak a régi tankönyvek alapján kell megfelelni. Pedig a felkészülésre volt idő, tavaly lépett érvénybe az új tanterv, érvénybe lépése után letelt az egyéves türelmi idő is, ennek ellenére még mindig nem biztosított a tankönyvellátás. Az ok ugyanaz, amivel a tankönyvkiadás évek óta nehézségekkel küzd, ilyen téren egyáltalán nincs radikális reform. Akadozik a közbeszerzési eljárás, ez pedig nem felel meg a tanév beosztásának. Idén a közbeszerzésre felterjesztett 21 tankönyvből 9-et elutasított a minisztérium szakbizottsága, így messze az ésszerű határidőkön túl, új közbeszerzési eljárást kell indítani. Hasonló gondokkal szembesültek a kiadók 2013-ban, idén a szaktárca már csak az első és másodikos tankönyveket pályáztatta meg – és ez a kiírás sem járt sikerrel. Király András oktatásügyi államtitkár már akkor arra figyelmeztetett: gyors váltásra lenne szükség, mert az új tanterv szerint a régi tankönyvek használhatatlanok, alig felelnek meg annak, amit a tanév során el kellene sajátítani. Különösen igaz ez a kisebbségi tagozatra: ezekben az osztályokban ugyanis a román nyelvet immár nem anyanyelvként, hanem idegen nyelvként oktatják, teljesen új módszertan szerint.
Az ismétlődő kudarc a közbeszerzés pályázat ellentmondásai miatt következik be újra és újra, ebben ugyanis teljesíthetetlen, vagy ellentmondásos elvárások vannak. Nem csoda, hogy a tankönyvek sorra „buknak” a pályázaton, még akkor is, ha a kiadók jelentős erőfeszítéseket tesznek a minőségi javulás érdekében. Ez az eljárási hiba azért is érthetetlen, mert a tankönyvek szerzői sok esetben ugyanazok, mint akik az új, reformtantervet is összeállították: pontosan ismerik tehát, hogy a taneszközök milyen struktúrába kell illeszkedjenek. Az idei pályázaton ráadásul a digitális taneszközök bevezetéséről is döntöttek a pályáztatók, és nem voltak egyértelműek az erre, illetve a nyomtatott kiadványokra vonatkozó szempontok.  Bár idén az elsős és a másodikos osztályok ellátását nem sikerült megoldani, jövőre a harmadik-negyedik osztályokban is be kellene vezetni az új tankönyveket ahhoz, hogy a nyolcadikos záróvizsgára biztosítható legyen a szakszerű felkészítés. Az ötödik és a kilencedik osztályokban még reménytelenebb a helyzet, ezekben csak a tantervek változnak a 2015-2016-os tanévben, taneszközt ez a generáció biztosan nem kap. Nem csak a pedagógusok munkája nehezebb így, kétséges, mennyire biztosított az esélyegyenlőség a nyolcadikos záróvizsgára, valamint az érettségire való felkészülés.
A tavaly életbe lépett, és azóta több módosításon, kiegészítésen átesett oktatási törvény a hazai reform legfontosabb szempontjai között a „készségfejlesztést”, „interaktivitást” határozta meg. Az új taneszközöknek is ezeknek az elvárásoknak kellene megfelelnie akár nyomtatott, akár digitális tankönyvről van szó. Sok esetben a digitális tankönyvek tartalma megfelel a nyomtatott kiadványok tartalmának, ennek elsajátításához azonban kiegészítő eszközöket kínál. Vizuálisan gazdagabb (jóval nagyobb képállomány, animációk, diagrammok stb. találhatók ezekben), lehetővé teszik a diákok önálló munkáját (például a javító programokkal, az önellenőrző feladatokkal), új viszonyba helyezik a szöveg és a kép viszonyát (ez utóbbit rugalmasabban lehet kezelni, beilleszteni, adott a nagyítás, vagy kicsinyítés lehetősége stb.) Elvileg az új eszközök megkönnyítik a pedagógusok dolgát, és vonzóbbá teszik a tanulást a diákok számára. Mégsem volt konszenzus a bevezetésükről. Eleve a pályázat kiírása körül viták voltak, már csak azért is, mert a minisztérium későn, idén májusban (!) indított közvitát a tankönyvek értékelésének, beszerzésének, valamint a tankönyvellátás rendjének a módszertanáról. Ez azt jelenti, hogy négy hónap állt az érintettek rendelkezésére, hogy megvitassák, elfogadják és teljesítsék a közösen megállapított szempontokat. A pályázatot április 19-én írták ki, és július 16-án zárult. Vagyis a szerzők, a digitális szerkesztők, kivitelezők összehangolt és megfeszített munkája mellett is kétséges: lehet-e ennyi idő alatt az idei közoktatásban még nem használt, „rutinból” nem előállítható taneszközt prezentálni. A kiadók többsége mégis nekifutott a feladatnak, jelentős anyagi ráfordítással letette az asztalra azt a verziót, ami ennyi idő alatt elkészíthető. A hidegzuhany az augusztus 4-i eredményhirdetésen jött (öt héttel a tanévkezdés előtt!): a sorozatgyártásra nem kerülhet sor, mert a benyújtott pályázatokat elutasították, olyan rendeletekre hivatkozva, amelyek a pályázati kiírásban nem is szerepeltek. És ekkor kezdődött az immár szokásossá vált eljárás: a pályázati kiírás megóvása, az új kiírásra való várakozás. A kiadók futnak a pénzük után (a magyar könyvműhelyek közül a marosvásárhelyi Kreatív kiadó elvérzett, a dévai Corvin kiadónak egy kiadványa szerepelt sikerrel). A szülők, pedagógusok pedig tanácstalanok és dühösek. Két vállalkozás mondhatja magát nyertesnek: a CD Press Kft. és a Siveco kiadó, a pályázaton ezek prezentálták a legtöbb, bizottság által jóváhagyott kiadványt. A sikert némiképp beárnyékolja, hogy a Siveco elnökét, Irina Socolt a tanévkezdés előtt egy héttel letartóztatták informatikai programok illegális forgalmazása és adócsalás gyanúja miatt. A vélelmezett kár meghaladja a 10 millió eurót.

 

Tetű és táblagép

Azon vitatkoznak a fejesek, hogy milyen legyen a digitális tankönyv, miközben én azzal nézek nap mint nap szembe az osztály-teremben, hogy a gyerekek zöme éhes, tetves, fűtés- és világítás nélküli otthonokban él.

Míg a tankönyvpiac nagy tételben gondolkozik, addig a katedráról másképp látszanak a közoktatás költségei és szükségletei. „Azon vitatkoznak a fejesek, hogy milyen legyen a digitális tankönyv, miközben én azzal nézek nap mint nap szembe az osztályteremben, hogy a gyerekek zöme éhes, tetves, fűtés- és világítás nélküli otthonokban él. Azért jár iskolába, mert itt tejet és kiflit kap, megmelegethet. Tudják ezek, hogy milyen világon élünk?” – válaszolt ingerülten az elektronikus taneszközök hasznára vonatkozó kérdésemre egy fiatal tanítónő, aki egy Marosvásárhelytől néhány kilométerre lévő községben tanít. „Készségfejlesztésre van szükség, valóban, de milyen készségekre? Ezek a gyerekek úgy kerülnek előkészítő és első osztályba, hogy nem jártak óvodába, nem voltak nagyobb közösségben. Számukra a nevelés a mogyorófa vessző használatát jelenti. Soha nem fogtak a kezükbe ceruzát, nem láttak könyvet, szüleik általában analfabéták. A legnagyobb siker, amit elérhetek az első tanévben, ha rábírom őket, hogy huzamosabb ideig maradjanak az osztályteremben.”
Azok a pedagógusok, akik jobb körülmények között dolgoznak, bizakodóak az elektronikus oktatás fejlesztésével kapcsolatban, de arra figyelmeztetnek: a digitális tankönyv önmagában még nem elég. Az iskolának fel kell készülnie, digitális tábla beszerzésére van szükség, a gyerekeket pedig laptoppal, tablettel kell ellátni, meg kell tanítani őket ezt kezelni, és csak ez után kezdődhet a digitális oktatás. „Számunkra még mindig gond az, hogy papírt vásároljunk, fénymásoljunk, a vakolat omlik a fejünkbe. Kétlem, hogy mindezek mellett lesz pénz ilyen kütyükre” – reagált egy marosvásárhelyi, belvárosi iskola pedagógusa. Többen azt vetették fel, hogy hiába gyorsul fel a taneszközök kiadása, ha eljutnak a könyvek és e-bookok az iskolákig, még mindig nem kezdődhet meg az átállás, hiszen először a tanároknak, tanítóknak kellene „beletanulnia” az új tananyagba, hogy biztonsággal adhassák tovább a diákoknak. Addig azonban sem módszertanilag, sem tartalmilag nem tudnak felkészülni, amíg nem tudják, mire is kellene készülni, amíg nincs a tanügyminisztérium által elfogadott és jóváhagyott kiadvány. „Nekem még egy osztályt kell kivinni nyugdíjig, ezek a gyerekek többet tudnak a telefonokról, számítógépekről, mint én. Nem nekem kell őket tanítani, hanem nekik engem, ez a szomorú helyzet” – tárta szét mosolyogva a kezét Kelemen Anna tanítónő, amikor azt magyarázta, miért örül a késésnek.

 

Közoktatás, magánbefektetés

Az új tankönyvek és a reform bevezetését sok szempontból meg kellene alapozni, hangoztatják szülők és szakemberek más-más megfontolásból. „Egyre több a tanulási zavaros, diszgráfiás és diszlexiás gyerek. A problémák hátterében sokszor a korai fejlesztés elmaradása, a mozgáshiány van. Nincs megbízható pszichológiai szűrés sem az óvodák zömében. Ilyen körülmények között készségfejlesztésről beszélni a hazai közoktatásban felelőtlenség,” – foglalt állást kérdésünkre Lázár Noémi pszichológus, aki úgy véli, az eddiginél nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy valóban sikeres legyen az oktatási reformfolyamat. A tankönyvekre való várakozás heteiben nem áll meg az élet az iskolákban: a pedagógusok a szülők támogatásában bízva keresik a megoldást. Általános, hogy az ingyenes, és a tanügyi tárca által hitelesített tankönyvek hiányában ki-ki saját megoldást javasol: pénzért különböző foglalkoztató füzeteket, segédeszközöket lehet vásárolni, a tanítók maguk tesznek javaslatot arra, hogy mire költsenek a szülők. Az árak változatosak, egy-egy matematika, román, anyanyelvi vagy idegennyelvű foglalkoztató ára 20-40 lej között változik. Egy előkészítős, vagy első osztályos gyerek szülei számolhatnak azzal, hogy az iskolakezdés (a „klasszikus” kiadásokon, ruha, hátitáska, cipő stb.) beszerzésén túl még 100-150 lejes többletköltséggel jár. A családok a jobb híján megvásárolt munkafüzetek mellett hozzájárulnak a szemléltető eszközök költségeihez, sőt ha kell az osztályterem, az iskola állagmegőrzéséhez is. Van olyan tanító, aki számára teher arra kérni a családokat, hogy fizessenek, és csak a munkához szükséges minimumot kéri, de vannak olyan pedagógusok, akik úgy vélik: a minőségi oktatást valakinek meg kell fizetnie. Az érvényes jogszabályok szerint immár nem legális az évtizedeken át gyűjtött kvóta, az „osztálypénz” beszedése.  Nagyon sok iskolából és óvodából érkezik azonban a hír, hogy az intézmények vezetői készséggel felvilágosítják a szülőket, hogyan lehet legálisan hozzájárulni az ingyenes közoktatás költségeihez: a pénzt immár nem a tanító kapja közvetlenül, mint oktatási költséget, hanem az iskola vagy óvoda pénztárosa, aki önkéntes „adományként” könyveli el. A pénz útja sokkal bonyolultabb és átláthatatlanabb így: a szülők által befizetett „adományból” hoznak létre iskolai alapot. A következő hónapokban bármit kell vásárolni, külön kérvényeznie kell a pedagógusnak. A gyerekhez több lépcsőn keresztül jut vissza, ha visszajut, az, amit a szülő befizetett.
A digitális forradalom idén biztosan nem seper végig a hazai iskolákon. Ha mégis eljut a romániai közoktatásig, akkor a szerencsés keveseknek egészen biztosan jobb, színesebb, interaktívabb lesz a tanulás. Azoknak, akiknek a digitális nevelés hátterét otthon is biztosítják, akik infrastrukturális szempontból jól ellátott iskolába járhatnak. A társadalom nagyobbik fele számára a „készségfejlesztés” azonban ma egészen mást jelent, mint interaktív tankönyveket, és digitális oktatást. Számukra a „készségfejlesztés” az elektromos áram és vezetékes víz otthoni bevezetésével kezdődik. Folytatódhat úgy, hogy minden digitális nevelésben részesülő diák alanyi jogon kap, állami szubvencióval eszközöket és lehetőséget az e-kultúrában való részvételre. Indulhat Romániában is „kakaóbiztos” számítógép-program (ahogyan indult Magyarországon jó néhány évvel ezelőtt) – ettől azonban még messze áll a hazai közoktatás. Az idei tanév, hasonlóan a tavalyihoz, kudarccal indult, és mint egy évvel ezelőtt, most is ugyanazzal vigasztalják magukat az érintettek: jövőre talán tanul a rendszer a saját hibáiból.  Vagy nem.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!