Tanköteles etika

„Kicsi kurva” – ezzel a hétköznapokban gyakorta használt, de a hivatalos, nyilvános térben aligha elfogadott minősítéssel nem akárhol élt egy pedagógus. Áldozata 14 éves, átlagos általános iskolás. Akkor is sértő és megalázó ez a kifejezés, ha lenne bármiféle ok az elmarasztalásra. Ebben az esetben azonban nem történt semmi rendkívüli kihágás. Cserfes, de kedves kislány az áldozat, belvárosi iskolát látogat rendszeresen. Marosvásárhelyen címkézte így tanítványát egy türelmetlen hétköznapon ez a tanár, abban a városban, ahol a szülők, a város polgárai az utóbbi években rendszeresen kiálltak és folyamatosan támogatják a magyar pedagógusokat, a magyar közoktatást.

A címkézés nem egyedi Ugyanez a pedagógus általános iskolai osztálya előtt azzal marasztalta el a következő órán sorra kerülő tanár társát, hogy az folyamatosan bújta az „RMDSZ seggét”. Volt olyan diák, akinek külföldön dolgozó, és tartósan távollévő szülei kapcsán azt találta megállapításnak érdemesre, hogy „nem mindenki csinál minden bokorba gyereket”. A verbális erőszakon, és a napi rendszeres megalázásokon is túlment már: volt olyan diáklány, akit felpofozott, fizikailag bántalmazott.
Panasz már volt ellene, de a panaszok az iskola falai között maradtak – elsősorban a szülők körültekintése miatt. A pedagógus ugyanis nincs egyedül, ugyanebben az iskolában, és a város más intézményeiben is gyakorta előfordulnak hasonló jelenetek. Ugyanennek a tantestületnek másik tagja biztatta már tanítványait politikai rendezvényeken való részvételre, rendszeresen folytat propagandát tanórákon, a diákokat ő is gyakran megalázza, óráról kiküldi. Ebben a második esetben tiltakoztak a szülők (notórius visszaeső az illető), sőt, a szitkozódásokat-trágárságokat naponta gyakorló pedagógus biztatta az érintetteket: tegyenek névtelen feljelentést kollégája ellen.
Teljes a káosz, az érintettek több ok miatt sem léptek fel eddig határozottabban. Egyrészt tartanak tőle, hogy a kívánt eljárás-kivizsgálás elhúzódik, és a tanév végéig bőven lesz ideje a panasszal illetett tanároknak kitölteni az eddig is, túl sokszor tapasztalt bosszúját a gyerekeken.

Kettős identitás Másrészt a kép árnyalt: a megaláztatások mellett elvitathatatlan tény, hogy ugyanezek a tanárok, a maguk módján, a maguk tudása és szakmai elkötelezettsége szerint igyekeznek helytállni a katedrán. Harmadrészt sokan érzik, hogy olyan mértékű a pedagógus- és gyermekhiány, hogy nincs akikből válogatni.

Azoknak a gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak kell kialakítani egy élhetőbb, elfogatható minőségű környezetet a közoktatásban, akik most egymással szemben állnak.

Magyar osztályok szűnhetnek meg egy-egy ilyen elmérgesedő, kezeletlen konfliktus miatt.A szülő-diák-tanár viták mellett a gazdasági érdekkonfliktusok, a szakmai nézeteltérések is újra és újra felbukkannak országszerte. Széles nyilvánosságot annak a bukaresti tanítónőnek az ügye kapott, aki ajándékokra gyűjtött pénzt a szülőktől, és szidalmazta azokat, akik nem adtak, vagy nem adtak eleget. Ez a helyzet egyértelmű, és kiemelten foglalkozott vele a sajtó is.
Kevésbé egyértelmű annak a székelyudvarhelyi iskolapszichológusnak, Asztalos Lehelnek a helyzete, aki egyszerre a Kós Károly Iskolaközpont pszichológusa, és a helyi G. Café kávézó üzletvezetője. Az UH.ro annak kapcsán készített vele interjút, hogy rendszeresek az iskolai lógások ellen indított hatósági ellenőrzések (amelyeken a beszélgetés szerint a helyi rendőrség és tanfelügyelőség képviselői is részt vesznek). Asztalos Lehel az iskolában azzal is foglalkozik, miért hiányoznak igazolatlanul a diákok, miért „menekülnek” az órákról. Úgy látja, az egyik ok az oktatás minősége, pontosabban annak hiánya, és megismétli azt az általánosan ismert tényt, hogy a hazai közoktatásban jelentős a kontraszelekció. Korrektnek semmiképpen sem tekinthető módon a felelősséget a pedagógustársakra hárítja, elsősorban a nőkre: manapság – állítja – középszerű, „jólseggelő” lányok mennek ma tanárnak. Az oktatás minőségéért és a lógások miatt aggódó Asztalos Lehel azonban iskolán kívül vendégül látja a legnépszerűbb székelyudvarhelyi kocsmák egyikében azokat a diákokat, akik a saját iskolájából is érkeznek. Azt is elismeri, hogy üzletvezetőként nem kérdezi meg: iskola időben igazoltan hiányzik és ül-e a G Caféban a diák, vagy igazolatlanul.
Az anomáliák hosszan sorolhatók, most úgy tűnik, körvonalazódik egy, a szülők helyi, nehezen vállalható kompromisszumokkal terhes partizánakcióin túl mutató megoldás is. Évek óta tart ugyanis a közoktatás etikai kódexének kidolgozása. Tavaly elfogadták az iskolai korrupció felszámolását célzó stratégiát, most – mintegy ennek kiegészítéseként és folytatásaként az etikai kódex következik. A szabályrend létrejöttét nem csak azok sürgetik, akik részesei a hazai közoktatásnak. Az Európai Tanács 2012-es jelentése már tartalmazza az erre vonatkozó javaslatot.
Ha az etikai előírásokat elfogadják, akkor azt is szabályozzák: hogyan deríthetőek fel (a rendszerint elhallgatott, eltusolt) ügyek, valamint azt is, hogyan működik a vétkesek elmarasztalása, az áldozatok kártalanítása. Constantin Trãistaru, bukaresti főtanfelügyelő január folyamán összehívta a fővárosi intézményvezetőket, hogy egyeztessen velük a kívánt változásokról. Bukarestben minden iskolában bizottságot állítanak fel, hogy a problémákat kivizsgálják. Közben a tanügyminiszter bejelentette: a pedagógusokat érintő etikai problémák sokasodása miatt törvénymódosításra készül.

Pártatlanul és függetlenül A tervek szerint az a tanár, akinek szerződését etikai kifogásokra való hivatkozással bontották fel, nem vállalhat újra munkát a közoktatásban. Felháborodást keltett ugyanis, hogy újra munkába állhatott az a három és fél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Octavian Viºan, akit kiskorúval folytatott szexuális kapcsolat miatt marasztaltak el. „A jelenlegi törvény szerint, a munkaszerződés felbontása után pályázhat és nyerhet címzetes tanári állást az a pedagógus, akit korábban elmarasztaltak. Ezért kértem a tanügyminisztérium jogi bizottságát, hogy dolgozza ki a törvényváltoztatáshoz szükséges módosítást. Ha nem lépünk sürgősen, ugyanazok a tanerők maradnak a rendszerben” – nyilatkozta Remus Pricopie tárcavezető.
Az etikai kódex a tervek szerint kiterjed a szülők, a diákok és a pedagógusok kapcsolattartására. A tanárokon számon kérhető lesz a morális, közösségi és szakmai felelősség. A közoktatásban dolgozók pártatlanul és függetlenül végezhetik csak munkájukat. Szabályt sért az, aki bármilyen módon figyelmen kívül hagyja a személyiségi jogokat, magánéleti adatokkal él vissza. Számonkérhető lesz a kölcsönös tisztelet és tolerancia. A pedagógus felelősséggel tartozik a diákok szellemi, pszichikai fejlődéséért. Szigorú elbírálás alá esik a fizikai, és pszichikai agresszió, bármilyen típusú kiközösítés és megalázás, a diszkrimináció és a zaklatás. Nem csak a szexuális, de az érzelmi és lelki károkozás miatt is elmarasztalható lesz a tanár, annak megfelelően, ahogyan azt a 272/2004 gyermekvédelmi törvény (és módosításai) előírja. A továbbiakban nem taníthatja saját gyerekét, vagy harmadfokú rokonát pedagógus a hazai közoktatásban. (Kivéve, ha ő az egyetlen szakoktató az adott intézményben.) Tilos az alkoholfogyasztás, a tudatmódosító szerek fogyasztása, illetve azok bárminemű népszerűsítése. A politikai, illetve vallási nyilatkozatoktól is tartózkodnia kell annak, aki főállású tanárként dolgozik.

Az is tiltólistára kerül, hogy a tanári kar tagjai egymás munkáját nyilvánosan minősítsék, egymásról dehonesztáló kijelentéseket tegyenek.

A szabályok és tilalmak listája hosszas. A számonkérés és ellenőrzés mikéntje azonban még nem egyértelmű és nem garantált. Az etikai kódexre vonatkozó tervek azt jelzik: az oktatáspolitika sejti, hogy mi folyik egyes hazai iskolákban. Igazán azonban csak az tudja, és érzi, aki maga is elszenvedi a megalázásokat, akinek a gyereke megbélyegezve jár haza nap mint nap. Ennek a generációnak pontos képe van arról, milyen mentális, morális és szakmai állapotban van a román társadalom. És nem lesz hálás érte.