Készülődés egy emlékműre

Nem csak a kormányzat, de a Fidesz körüli vékonyka értelmiségi holdudvar is ambivalens módon kezeli a magyar holokausztot. Hogy miért? Nyilvánvalóan azért, mert a Horthy korszakban próbálja megtalálni önmaga ideológiai támaszait. Havas Henrik jegyzete.

Áll a cirkusz a budapesti Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű miatt. Magyarország német megszállásának hetvenedik évfordulójának alkalmából néhány százmillió forintból hozzák létre azt a szoborcsoportot, amelynek centrumában a Magyarországot megjelenítő Gábriel arkangyalt a német birodalmi sas gyűri le. Folyik a találgatás, hogy kinek az ötlete volt az emlékmű, amelyről korábban szó sem volt. 2014 a holokauszt éve. Hetven éve annak, hogy a vidéki magyar zsidóságot elpusztították. Számomra nyilvánvaló, hogy a gondolat a magyar Alkotmányt felváltó Alaptörvény nemzeti hitvallásában gyökeredzik. Ez kimondja: „Hazánk 1944. március 19-én elveszítette állami önrendelkezését”.
A magyar kormány azt próbálja tudatosítani, hogy a félmillió magyar zsidó kiirtásának felelőssége kizárólag a németekre hárul. Hébe-hóba szó esik még a nyilasokról is. A valóságban a magyar államapparátus, ezen belül a magyar csendőrség aktív közreműködésével vagonírozták be magyar állampolgárok százezreit. Kinek jutna eszébe, hogy néhány tucat SS-tiszt képes lett volna ugyanerre? Jellemző egyébként, hogy Németország budapesti nagykövetsége közleményt adott ki, amelyben kinyilvánítja, hogy „Németország tisztában van a második világháború alatt elkövetett bűntettek miatti felelősségével, és vállalja is ezt a felelősséget.” Az igazság az, hogy nem csak a kormányzat, de a Fidesz körüli vékonyka értelmiségi holdudvar is ambivalens módon kezeli a magyar holokausztot. Hogy miért? Nyilvánvalóan azért, mert a Horthy korszakban próbálja megtalálni önmaga ideológiai támaszait. Ennek jegyében állítottak szobrot a Budai várban Bethlen István miniszterelnöknek, aki sikerrel konszolidálta a Trianon utáni Magyarországot. A kormánynak alárendelt Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának, Szakály Sándor történésznek az íróasztalán a szélsőséges reakciós Gömbös Gyula miniszterelnök portréja díszeleg. Szakály néhány napja azt állította, hogy amikor a magyar hatóságok 1941-ben csaknem húszezer hontalannak nyilvánított zsidót – többnyire magukat magyarnak valló kárpátaljaiakat – adtak át a németeknek, akkor mindössze „idegenrendészeti eljárás” történt. Arról már nem beszélt, hogy a galíciai Kamenyec-Podolszk környékén a „rendezetlen állampolgárságú” férfiakat, nőket és gyerekeket kivégezték. Miután kitört a botrány, Szakály egy tévéinterjúban bocsánatot kért azoktól, akiket esetleg megbántott volna. Hogy miért mondta azt, amit? Hát azért, mert a Kamenyec-Podolszk történet keltezése 1941, és a főszereplő, az akkor még szuverén Horthy-Magyaroszág. Ezt a „apró-cseprő” problémát próbálta kezelni a kormánynak alárendelt főigazgató.

Ma már a történész szakma nem vitatja, Horthynak pontos ismerete volt arról, hogy mi a sorsa az európai zsidóságnak. Az megint külön kérdés, hogy valóban elveszítette-e szuverenitását Magyarország akkor, amikor a német szövetséges csapatok bevonultak Magyarország területére, hiszen hivatalában maradt Horthy kormányzó, és tovább működött a parlament. Horthy parancsára nem volt katonai ellenállás, a német bevonulást csak a számos helyen megtartott hivatalos ünneplés lassította.

Sokan nem értik, miért van kultusza Magyarországon Wass Albertnek, és alig esik szó a világszerte egyre népszerűbb Márai Sándorról. Talán azért, mert Márai a következőket írta naplójába 1950. január 30-án: „…eszembe jutott a „magyar katonatiszt”-nek az a fajtája, akivel az elmúlt évtizedben ismerkedtünk meg: a Horthy-hadsereg, a Gömbös-szellem katonatisztje, s elöntött a harag. Ez a kapzsi, sunyi, hencegő, goromba, műveletlen, gyáva és erkölcstelen emberfajta tette tönkre Magyarországot. S akik nyomukba jöttek – a zsidó politikai biztosok –, méltó utódaik. Akik ezt a Horthy-világot védik, ilyenkor mindig Zrínyire és a végek katonáira hivatkoznak. Ezeket nem ismertem. Én Héjjas Ivánt ismertem és Werthet.” (Héjjas Iván a Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror idején különítményeseivel kommunista szimpatizánsokat és zsidókat gyilkolt, Werth pedig – akinek német barátsága közismert volt – a magyar Honvéd Vezérkart vezette.) Hát így készül Magyarország a holokauszt emlékévre.