Itt a miniszter, hol a miniszter?

A koalíciós feszültségek enyhülése kizárt, az sem lepne meg, ha a most hivatalba lépő liberális miniszterek alatt meg sem melegednének a bársonyszékek. Szűcs László vezércikke.

Mintha csak elirigyelték volna a Szocsiban és a környékbeli hegyek között versengő olimpikonok nemes küzdelmeit, a román politika „élsportolói” is izgalmas játszmákba kezdtek. Hiába, az idén választások zajlanak az országban, s ha fényes érmeket nem is osztanak, tétje annál komolyabb, eszközei pedig annál tisztátalanabbak e küzdelmeknek.
Maradva a sporthasonlatnál, a kisebbik koalíciós párt, a nemzeti liberálisok szövetségi kapitánya, Crin Antonescu megelégelte, hogy nem neki vannak miniszterei a kormányban, hanem a miniszterelnöknek, ezért olyan politikusokat küld a pályára, meg a kormányba, akik nem felejtik majd el, honnan kerültek a Victoria palotába. Hírértékű változás, hogy Szeben polgármestere személyében olyan román politikus lehet a helyettes kormányfő, aki még sok borsot törhet Victor Ponta szociáldemokrata orra alá. Hiszen Klaus Johannis nem az a csendes, végrehajtó alkat. Ráadásul németes precizitásával is könnyen az idegeire mehet balkáni tempóhoz szokott koalíciós partnereinek.

Azt se felejtsük el, hogy a legutóbbi felmérések szerint novemberben Victor Ponta jelentős fölénnyel tudná verni Crin Antonescut, márpedig, ha egy fontos tisztséget célozva valaki eséllyel indulna, az ritkán szokott háttérbe húzódni.

Ponta azt is tudja, hogy Antonescu elnök soha nem lenne az a semmibe bele nem szóló, engedelmes partnere egy szocdemek vezette kormánynak, illetve semmilyen kormánynak. Úgyhogy a koalíciós feszültségek enyhülése kizárt, az sem lepne meg, ha a most hivatalba lépő liberális miniszterek alatt meg sem melegednének a bársonyszékek.
Zajlik az élet a jobboldalon is. Az ország első számú játékmestere, Traian Bãsescu legújabb kedvenceivel próbálkozik, a Népi Mozgalom Pártját húzta elő a bűvészkalapból, újabb és újabb szegeket kalapálva a korábbi kedvenc, a PDL koporsójába, bosszúból, amiért nem hallgattak az intelmeire. Az ország elnöke mandátuma utolsó hónapjaira igyekszik egy akolba terelni a jobboldal pártjait, pártocskáit. Egyszerre épít, rombol, teremt, csak az a baja, hogy még ő sem látja azt az embert – a tükörbe most nem nézhet –, aki az év végén reális eséllyel a startvonalhoz álljon, hogy legalább az elnökválasztás második fordulójába bekerüljön, hogy aztán tovább taktikázhassanak.
Az éleződő verseny rossz hír atekintetben a romániai magyar politikumnak, hogy mozgósíthatja a román választókat. Némi bizakodásra adhat okot, hogy az USL fénye sokat kopott a választások óta, s a jobboldal léte vagy nemléte sem hozza tűzbe a közvéleményt. Ahogy a magyar választók többsége sem attól forgolódik álmatlanul éjjelente az ágyban, hogy vajon Tőkés László tavasszal vesztes lesz, netán vendégjátékos.