Szeretnek is, meg nem is

Egy közvélemény-kutatás szerint a romániai közvélemény közel egyharmada (29,2 százaléka) jónak vagy nagyon jónak, ugyanekkora hányada (29,1) pedig rossznak vagy nagyon rossznak tartja a román-magyar viszonyt, a fennmaradó részük (37,3) szerint a két nép viszonya se nem jó, se nem rossz. Két szociológussal és egy politikussal kommentáltattuk az adatokat Cseke Péter Tamás, Kustán Magyari Attila és Parászka Boróka összeállításában.

Az Adevãrul megrendelésére az INSCOP Research készítette a vizsgálatot egy nagyobb szabású kutatási program keretében. 38 megyében és a fővárosban, 70 eltérő helyzetű településen faggatóztak a felnőtt lakosság körében azt tudakolva: milyen a többségi társadalom magyarképe, illetve hogyan vélekednek a románok az országban élő többi kisebbségről? A kutatás vezetője, Remus ªtefureac szerint jelentős különbségek vannak azok között, akik közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek a magyarokról, illetve akiknek nincs magyar barátjuk, ismerősük.
Országszerte a megkérdezettek 38,4 százalékának van magyar ismerőse. Ezt az adatot a felmérés készítői is megtévesztőnek tartották és elmondták, a vizsgálat országos mintavétel alapján készült, ezért átlagolni kényszerültek. Figyelemreméltó az is, hogy míg a magyar ismerősökkel rendelkezők közel fele (45 százalék) szerint jónak mondaható a román-magyar viszony, addig a magyarokkal nem érintkezők között ez az arány 16 százalék.
Az 1050 megkérdezett szerint a romákkal (30,2 százalék) és a magyarokkal (27,2) rossz, illetve nagyon rosszak a román emberek tapasztalatai. Akikkel kevesebb a gond, vélték a megkérdezettek, a szerbek, a németek, a bolgárok, a zsidók és a törökök. A leginkább rokonszenvesek a többségi társadalom számára Romániában a szerbek és a németek (előbbiekkel 69,4 százalékuk szimpatizál, utóbbiakat pedig a románok 69 százaléka kedveli.) Õket követik a bolgárok (67,9 százalék), a zsidók (59 százalék) és a törökök (49,9 százalék).
A magyarokkal szembeni többségi ellenszenvet elsősorban a román és magyar politikusok szereplése okozza (43 százalék). A válaszadók 27,3 százaléka számára történelmi előzményekre vezethető vissza a magyar rokonszenv hiánya, míg 18,6 százalékuk úgy látja: a média a felelős a meg nem értésért és a rossz viszonyért román-magyar relációban.

A foci is beleszólt Magyarország, de az erdélyi magyarok megítélése az elmúlt év „interetnikus eseményeinek” tükrében értelmezhető Péter László kolozsvári szociológus szerint. Ilyen események voltak a székely zászlóval kapcsolatos botrányok, az autonómia-tüntetések, a Mikó-ügy fejleményei, a régiósításról szóló vita. „Mindez a kormány helyenként magyarellenes felhangjai prizmáján keresztül” – tette hozzá. A szakember szerint ezeknek az eseményeknek a sorába illeszkedik a labdarúgó világbajnoki selejtezők két román-magyar tétmérkőzése is, amelyek szimbolikusan és verbálisan jelenítették meg a közélet kölcsönösen felhalmozott sérelmeit, kifogásait. „A bukaresti meccs kapcsán kirobbant szurkolói konfliktusok minden bizonnyal elevenen élnek, ezt a meccset ráadásul több mint négymillió tévénéző látta Romániában, ami az elmúlt öt év rekordjának számít” – magyarázta az Erdélyi Riportnak.
A szociológus elmondta, a labdarúgáshoz fűződő interetnikus érzelmek terén az antipátia a domináns. A foci ezeket az érzelmeket kifejezi, alakítja, de hozzá is járul, hogy a nagyközönség véleményt formáljon a másik félről, jelen esetben egy másik nemzetről. Szerinte társadalmi alap nélkül a futball nem lenne képes egymagában a vélemények társadalmi szintű alakítására. A bukaresti román-magyar meccs jó alkalom volt arra, hogy az emberek egy része egy konkrét eseményhez tudja kötni a véleményének alakítását.
„Tegyük hozzá, nem mindegy, hogy az INSCOP felmérését vizsgálva a pohár melyik felét nézzük: azt is mondhatnánk, hogy a román többség majdnem fele nem elutasító a magyarokkal szemben. Ez az arány rendszerint fluktuál, most a meccs és egyéb események kapcsán van egy mélypont, ami még mindig jobb, mint a kilencvenes évek közepén volt” – fogalmazott a szakember. Magyarázata szerint az adatok egy változó véleményt jelölnek, ami korántsem azonos a cselekvéssel. „Világos, a szám a magyar közösségre nézve kedvezőtlen, a mérkőzés kapcsán érdekes lenne tudni az erdélyi magyarok véleményét is a román többségről” – tette hozzá.
Péter László szerint a világban nem csak a román-magyar mérkőzésekkel társulnak felfokozott nemzeti érzelmek. Ez a jelenség figyelhető meg a Törökország–Görögország mérkőzéseken is a viszontagságos történelmi múlt és a ciprusi görög-török konfliktus okán, vagy Argentína és Anglia összecsapásain a falklandi háború miatt. Korábban, a hetvenes-nyolcvanas években NSZK és Hollandia mérkőzései voltak hasonlóak, mert a hollandokban még élt a náci megszállás emléke.

Miért van baj a szomszédokkal? Az INSCOP felmérésének eredményei az RMDSZ politikusait is elgondolkodtatták. Molnár Zsolt temesvári képviselő október 15-i napirend előtti felszólalásában arról beszélt, hogy Románia lakóinak Magyarországgal szemben táplált előítéleteit csak az etnikumközi párbeszéddel lehet felszámolni. „Ezek az eredmények annyira feltűnőek voltak, hogy úgy éreztem, a parlamentben sem hagyhatom szó nélkül. A felmérés nyugtalanító, és szerintem a politikai osztályt, a döntéshozókat sem kellene hidegen hagynia. Feltűnő, hogy Románia lakói számára elsősorban a szomszédos államok ellenszenvesek. Abban az uniós konstrukcióban ugyanis, amelyben mi a jövőnket keressük, a jószomszédi kapcsolatok és a határon átívelő együttműködések alappillérei a fejlődésnek” – magyarázta az Erdélyi Riportnak Molnár Zsolt azt, hogy mi késztette napirend előtti felszólalásra. A politikus a parlamentben arról is beszélt, hogy a romániai magyarokon keresztül Románia szorosabb kapcsolatot építhet Magyarországgal, és ez az erdélyi magyar közösség erősödéséhez vezethet. „A másik gondolatom az volt: nem engedheti meg magának Románia a 21. században, hogy így viszonyuljon szomszédaihoz. Tennünk kell valamit a helyzet javítása érdekében” – számolt be lapunknak.

Csepeli: beleillik a képbe „A felmérés a román állampolgárokat nem nemzeti csoportok, csak nemzetállamok iránti érzelmeikről kérdezte. Az együgyű kérdést együgyű módszerrel tették fel” – kommentálta az INSCOP adatait az Erdélyi Riportnak Csepeli György. A budapesti szociológus rámutatott: a válaszadóknak mindössze arra nyílt lehetőségük, hogy az „inkább rokonszenves” vagy az „inkább ellenszenves” alternatíva mellett döntsenek. Aki erre nem volt hajlandó, az választhatta a „nem tudom” alternatívát, mely az adott esetben Csepeli szerint informatívabb, mint a pozitív vagy negatív irányban nyilatkozók aránya. Ebben a helyzetben ugyanis a „nem tudom” válasz a jó, hiszen abszurd egy teljes népességet vagy egy államot minősíteni. „Még egy emberről is nehéz eldönteni, hogy rokonszenves-e vagy sem, hiszen minden a helyzettől függ. Államok vagy nemzetek esetében a rokonszenv és ellenszenv a megtanított történelmi ismeretek, a családban áthagyományozott élményekből, az irodalom, a filmek és a tömegkommunikáció által sugallt képek, s az ezek alapján kialakult előzetes tudások alapján szerzett személyes tapasztalatok műve” – fogalmazott a szociológus.
A szakember szerint a Romániában kapott rangsor Magyarországon sem lenne nagyon más. Hasonló vizsgálatokat Závecz Tiborral maga is végzett, s azokból az derült ki: a magyarok a szomszédaikkal nincsenek jóban, míg a távoli népeket szeretik. Mindez szerinte a közép-kelet-európai kisállamok nyomorúságaiból ered, melyeket Bibó István oly pontosan diagnosztizált. „Hosszú évszázadokon keresztül a közép-kelet-európai térség népei birodalmi keretek között éltek, határaik nem a földön, hanem az égben, a képzeletben voltak, s emiatt, amikor ütött a nemzetállami megalakulás órája, senki sem lett elégedett azzal, amit jutott neki” – magyarázta. Emlékeztetett arra, hogy a magyarok különösen rosszul jártak, mert mikor 1920-ban függetlenné vált az államuk, területe jóval kisebb lett, mint amire számítottak. Emellett a trianoni béke a magyaroktól nemcsak területeket és népességet vett el, hanem történelmi és kulturális identitásuk egy nagy darabját is. Csepeli emlékeztetett arra is, hogy az ideiglenes revíziós sikerek, a sikerektől elválaszthatatlan holokauszt bűnei tovább bonyolították a magyarok helyzetét, amit a versenytársak óhatatlanul részvét nélkül néztek. Példának hozta fel a szerbeket, akik a XX. század végén hasonló nehézségekkel néztek szembe, mint korábban a magyarok, de a többi kis közép-kelet-európai népnek is megvan minden oka arra, hogy gyanakodva és rossz érzéssel nézzen szomszédaira. A távoli népek ezzel szemben mentőangyalokként tűnnek fel, akik felszabadítanak, adnak, segítenek. „A romániai helyzetkép tehát megegyezik a teljes közép-kelet-európai helyzet képével. A magyarországi magyarok többsége koránt sincs annyira oda a romániai magyarokért, mint ahogy a szerbiai szerbek szíve sem dobog feltétlenül együtt a koszovói szerbekével” – összegzett a szociológus.
Csepeli magyarázata szerint a nemzetek egymás iránt táplált érzései nagyrészt az egymásról alkotott sztereotípiákból táplálkoznak. „Ha én lennék a román nemzeti imázs alakításáért felelős hivatal vezetője, elgondolkoznék az eredményeken” – tette hozzá. Úgy fogalmazott: hosszú távon ártalmas, ha egy nemzetről más nemzetek tagjai negatív képet formálnak, de ez a folyamat propagandával jól befolyásolható, hiszen tényleges tapasztalatok nincsenek a sztereotípiák mögött.