Száraz November V. – Itt a vége?

2016. 12. 02. 14:00

Kollégánk, Tasnádi-Sáhy Péter a magyarországi Kékpont Alapítvány kezdeményezéséhez csatlakozva, egy hónapon keresztül nem fogyasztott alkoholt. Az antialkohol napló utolsó bejegyzésében a tapasztalatokat összegzi.

 

Beszélgetni, táncolni, főzni, nehéz napot zárni remekül lehet színjózanon is

 

A mozgalmat indító Kékpont Alapítvány november 30-án este „megérkezés napi” bulit szervezett, ahol a Száraz Novembert sikeresen végig tikkadók „Az örömök ura” feliratú matricát kaptak teljesítményük elismeréseként. Mivel nem voltam jelen, így lehúzóshoz nem jutottam, viszont azt hiszem, az egy hónap alatt szerzett tapasztalataim így sem értéktelenednek el.
A legfontosabb és legmeglepőbb ezek közül talán az, hogy nem inni jó. Az alkoholhoz kapcsolódó legtöbb (pozitív) hiedelem téves. Minden olyan helyzet, amihez kelet-európai felnőtt ember életében hozzá tartozik/tartozhat az ital, teljes értékű pohárcsengés nélkül is, sőt. Beszélgetni, táncolni, főzni, nehéz napot zárni remekül lehet színjózanon is.
Erre az ember – már ha nem függő fizikailag – elég gyorsan (néhány kihagyott alkalom után) rájöhet. Illetve arra is, hogy mennyi stressz van az életében, ami elől, jól beágyazott pótcselekvésekkel, mint (jó esetben csak) egy pohár bor vagy sör, cigaretta, csokihegyek segítségével, menekülni szokott. Ez egyébként kellemetlen felismerés, hiszen a jól megszokott rutin híján kénytelenek vagyunk nekiállni a feszültség forrásával felvenni a küzdelmet, ami – lássuk be – mégiscsak macerásabb, mint a tüneti kezelés, de jócskán megéri.

Mivel ezt a néhány hetet arra is használtam, hogy a témában kicsit elmerüljek, így az egyértelműen pozitív személyes mérleg mellett a nagy képre is kicsit szélesebb rálátásom nyílt, ami már jóval kevesebb okot ad az örömre.
Az, amit Kelet-Európában az alkoholról gondolunk, mondjuk fellengzősen, össztársadalmi szinten, az szó szerint halálos, ahogy azt a statisztikák is mutatják. Csak a legfontosabb adatot ismétlem: Romániában éves szinten 14,4 liter tiszta szesz jut egy állampolgárra, amiből legalább heti egy hullaházban végződő berúgás kitelne egy nem toleráns szervezetnek. Átfogalmazva: az egy román átlagpolgárra jutó éves alkohollal 60 embert lehetne megölni. Ez a szomorú adat a világranglista ötödik helyére repít bennünket.
Ennek ellenére nem ismerjük fel a veszélyt. Az alkoholizmusnak csak egyetlen formáját szoktuk elismerni, felismerni, azt, amelyik nagyjából az utolsó stádiumnak nevezhető, egyéb (sokféle) változatain jellemzően csak nevetünk. Pedig az, aki hetente többször, rendszeresen, bizonyos helyzetekhez kötötten, a szert valamire használva (feszültségoldás, lazulás, alvásproblémák, stb.) iszik, rövid, középtávon igenis komolyan ki van téve a függőség kialakulásának, illetve a szerteágazó egészségkárosító hatásoknak.
Lenne megoldás, hiszen – az elmúlt hónap tapasztalatai alapján – az emberek igenis szívesen beszélnek a problémáról, és legtöbbjüknek, minimum közvetlen környezetükből több ember veszélyeztetettségét felismerve, van mondandójuk. Talán ebből is látszik, mennyire fontos lenne jelentősen több energiát fordítania az államnak a megfelelő tájékoztatásra, megelőzésre.
Persze – és ez már szigorúan magánvélemény – nem kell teljesen lemondani a mámorról, de hogy megmaradjon a neki szánt keretek között, ahhoz az élet egyéb területein is rendnek kell lennie, és ha nincs, akkor rendet kell tenni. Milyen szép lenne, ha akkor koccintanánk legközelebb, amikor ezzel megvagyunk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!