Ötmásodpercesek Kolozsvárról

2015. 04. 05. 15:19

 

Társadalomtudósok és diákok jelenlétében is bemutatták a Radina KMA Egyesület által októberben meghirdetett „Rakd össze Kolozsvárt” pályázatra beküldött ötmásodperces videókat. A felvételekből kirajzolódó Kolozsvár-képről izgalmas beszélgetés alakult ki a BBTE Szociológia tanszékén, az elhangzottakat Kustán Magyari Attila rögzítette.

 

 

Felvétel egy busz belsejéből a kolozsvári utcákról. Egy másik motorbicikliről készítve. Sportpályán játszó fiatalok. Buli, alkohol, bárasztalnál idétlenkedő egyetemisták. Magyar himnusz, román himnusz, gitározó külföldi fickó invitációja: „come, play with us” („gyere, játssz velünk”). Fehér nyúl (valóban, gyakran látszik Kolozsvár központjában egy szájharmonikázó férfi társaságában). Játszótér, lépcsőházak minden mennyiségben. A központi park tavában vagy a Szamosban fürdőző kacsák. Vonatállomás. Elírt Erkel Ferenc utcanévtábla („Erkel Ferencz”). Ponta-ellenes tüntetés tömege elektronikus zenei aláfestéssel. Kolozsvári civil szervezetek trikói egymásra dobálva. A sor hosszasan folytatható, hiszen közel kétszáz beküldött videó igyekszik megragadni a város egy-egy pillanatát.

 

Szerkesztés nélkül

 

A beszélgetést szervező Bán József, a Radina KMA Egyesület alelnöke elmondta, az öt másodperces videó-pályázatot két kritériummal írták ki: egyrészt az időhosszt, másrészt a kolozsvári kötődést szögezték le. A beküldött 185 alkotásból vágtak össze egy valamivel több mint tízperces videót végül, amely számos kérdést felvetett: tükrözi-e a végeredmény az emberek véleményét, meglátásait? A Tranzit Házban élőzenei aláfestéssel már bemutatták a felvételeket, amelyeket hat vásznon vetítettek le a közönségnek.
Bán József beszélt arról, hogyan kerültek egymás mellé a beküldött videók a tízperces felvételen: nagyjából a beérkezések sorrendjében, mert nem akartak saját narratívát ráhúzni a különálló munkákra.
Korábbi bemutatókon már kísérleteztek azzal, hogy kis történeteket építgettek a felvételekből, sőt már véletlenszerűen is játszották le ezeket, számára pedig pontosan ez utóbbi kísérlet volt az érdekes, hiszen szerkesztői elv nélkül is megpróbált történeteket kreálni az agyunk, mondta. Azon is gondolkodtak, hogy a nézőknek eszközt adnának ahhoz, hogy maguk keverjék össze a kis felvételeket.
Érdekesség, hogy a felhívás szövege megpróbált határt húzni annak, hogy mit zárjanak ki a beküldők: például a bulikat, bentlakásokat, hiszen a városban élő, majd hazaköltöző diákoknak jelentheti ezt Kolozsvár, az itt lakóknak azonban nem.

 

A város, mint vesztőhely

 

Péter László szociológus közbevetette: számára érdekes, hogy mivel valamiféle rendszert akar felállítani,

azt kereste, milyen Kolozsvárok élnek a fejekben, milyen helyszínek, szereplők vannak jelen, és milyen cselekvéseket ragadnak meg a videók.

Felhívta arra is a figyelmet, hogy az etnicitás jelen van a videókban, sok Mátyás-szobrot láttunk, Avram Iancut viszont nem igazán, a beküldők tehát továbbra is egy etnikus Kolozsvárt mutattak meg. Hozzátette: az releváns, hogy mi jelenik meg társadalmi problémaként a felvételeken.
– Számomra nagyon meglepő, hogy ennyi autó, meg közlekedés lett megjelenítve, bárkik is legyenek a beküldők, érzik, hogy ez egy fontos kérdés a városban – fogalmazott. A kocsmákat szintén gyakran lehetett látni, de azt is mondhatjuk, hogy a megjelenések arányát tekintve alulreprezentáltak ezek a helyszínek.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy számos megkomponált videót lehetett látni, megemlítette azt a beküldött felvételt, amelyik egyik pillanatban a karácsonyi hangulatot, a másikban az állomás környékbeli, lerobbant részeket mutatja meg. Sokan ugyanakkor fentről, például lépcsőház teraszáról vagy drón segítségével igyekeztek megmutatni a várost. A város mint vesztőhely, a személyes kapcsolatokra alkalmatlan tér itt fontos szempont lehet, a kontraszt a biztonságot adó otthon és az elidegenítő város között megjelenik itt – mondta.
Azt gondolom – fogalmazott - hogy a videókban megjelenő narratívák a kolozsvári magyar közéletet meghatározó kérdésekkel szoros összefüggésben állnak.
Elképzelése szerint, románokat is rávenne arra, hogy küldjenek be felvételeket, és néhány évvel később ismét ugyanazokat, akik most beküldték a kis videóikat.

 

Mit kínál a Radina?

 

Mint az az egyesület honlapján áll, a Radina KMA egy non-profit egyesület, amelynek célja művészeti és kulturális események szervezésén keresztül elősegíteni a helyi közösségek fejlődését. Projektjeikkel kreatív módon próbálnak meg aktuális társadalmi kérdésekre reflektálni és segíteni ezek megoldásában.
Ők szervezték az AVANTAGE – képzőművészeti találkozót, ahol fiatal erdélyi alkotókkal és munkáikkal ismerkedhettek meg az odalátogatók, valamint a KreaTúra tábort, amely, mint írják, „1 hét, 1 faluban, 1 iskolában, 1 sportcsarnokban, 1 túra, 5 művészeti  ág, 30 darab V-VIII osztályos diák, fiatal előadók, kortárs-interaktív foglalkozások, játékos workshopok, természet, kultúra, finom ételek, sok sok sok beszélgetés, figyelem, szeretet, gondolkodás, színház,  irodalom, zene, képzőművészet, felszabadulás, egy megbízható szervező csoport és 150 liter friss házi tej”.

 

Visszatérő téma a forgalom

 

Bán József elmondta, a beküldők többnyire magyarok, az indított román kampány csak néhány munkát hozott a konyhára. Tudni lehet azt is, tette hozzá, hogy a beküldők húsz és harminc év közöttiek, többnyire egyetemisták. Ráadásul a beküldések egy része a Sapientia EMTE diákjainak házi feladata volt, akik közt több elsőéves volt. Szerinte el kellett dönteni, hogy a számos klisé közül melyiket választják ki. Jó kísérlet lesz a következő, amely a jóval kisebb Sepsiszentgyörgyön készül majd, és ha például ott is sok lesz a forgalomról szóló felvétel, az sokat elmond arról, hogy mennyire keresik a jelentkezők a közhelyeket.
A beszélgetés egyik résztvevője felhívta a figyelmet arra, a felvételekből az is kiérződik, milyen különbség van a többi erdélyi település és Kolozsvár között, hiszen ha valamire felhívták a figyelmet a videókban, azt jelenti, számukra új volt a többi városhoz képest – elég itt a sűrű forgalomra gondolni. Beszélt arról is, a kocsmák sűrűsége mellett nem jelennek meg például a vendéglők, aminek a magyarázata, hogy kispénzű diákok mutatták meg, mit látnak, tapasztalnak a városból. Hiányérzete maradt a terek belakásával kapcsolatosan, látjuk az épületeket, de azt nem, hogy mi van bennük, hangzott el. Véleménye szerint más városkép alakult volna ki, ha például hosszabb felvételeket lehet készíteni.
Az egyik videó készítője, aki jelen volt a beszélgetésen, elmondta, az egyik lakónegyed hídja alatt készített felvételt a forgalomról és a falfirkákról, ez utóbbiakat kiemelve. Nap mint nap ott jár el mellettük, mivel nem szeret tömegközlekedni, a graffitiket pedig ősz óta figyeli, és minden alkalommal új részletet vesz észre rajtuk.

 

Idegenként megélők

 

Kiss Dénes szociológus kifejtette, alapvetően egy negatív, taszító Kolozsvár-összképet érzékelt, egy olyan káoszt, amiben az arányok mondanak valamit elsősorban. Beszédes, – tette hozzá, hogy ugyanaz a forgalom, amit ő többnyire autóból él át, számára soha nem szembe jön, nem taszító, míg a videóban érzékeltetett forgalom az, tehát a készítők számára is az.
 

„Az nagyon látványos, hogy a várost idegenként megélők véleménye tükröződik a felvételeken” – húzta alá.


Érdekes kísérletnek tűnik a projekt pontosan azért, mert jó módszer a mentális térképek előhívására, – ezt már Pásztor Gyöngyi szociológus mondta, összevetve a kísérletet azokkal, amelyek során a városról röviden beszélni vagy rajzolni kell. A forgalomról a városra jellemző rohanás jutott eszébe, számos más kis videó is ezt a jelenséget mutatta meg számára. Meglepő volt számára ugyanakkor, hogy míg a hétköznapokban Kolozsvárról pozitív képet alkotnak a benne élők, a videó a negatív oldalt mutatja meg inkább.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!