Mit ér a sajtó(nk), ha részben szabad?

2014. 05. 29. 22:39

Magyarország a 71., Románia a 84. a médiaszabadság világranglistáján a Freedom House múlt évre vonatkozó jelentése szerint. Cseke Péter Tamás arra is kíváncsi volt: vajon hányadik helyezést érne el a romániai magyar sajtó ezen a ranglistán?

Két ponttal többet kapott, mint tavaly, így négy helyezéssel előbbre lépve Románia (Botswanával és a Dominikai Köztársasággal egy szinten) a 84. a médiaszabadság világranglistáján a Freedom House (FH) idei jelentése szerint. A washingtoni székhelyű civil szervezet ezzel a pontszámmal a „részben szabad” kategóriába sorolta be a román sajtó állapotát a médiaszabadság globális helyzetét felmérő, 2013-ra vonatkozó elemzésében. Az FH egy ponttal jobb osztályzatot adott Magyarországnak, mint tavaly és három helyezéssel feljebb, a 71. helyre léptette, szintén a „részben szabad” kategóriába sorolva be a magyar sajtó állapotát (lásd keretes írásunkat).
A Freedom House-szal egy napon – a sajtószabadság világnapján, május 3-án – tette közzé a romániai média állapotáról szóló jelentését a bukaresti székhelyű ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség is. Vezetője, Mircea Toma kétségbe vonja a washingtoni szervezet adatainak hitelességét. Az Erdélyi Riportnak elmondta: a hazai média helyzete nem javult, ellenkezőleg, súlyosbodott 2013-ban a 2012-es állapotokhoz képest. „Magyarország Románia elé helyezését a médiaszabadság világranglistáján végképp nem értem. A magyar sajtó nehezebb helyzetben van, mint a romániai. A Freedom House értékelési rendszerével szerintem baj van” – jelentette ki Toma, aki egyetért a washingtoni szervezet bírálóival (lásd keretes írásunkat). Szerinte hitelesebb a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet jelentése, amely Romániát a sajtószabadság terén Magyarország elé helyezi

 

Magyarország három helyet javított

A Freedom House jelentése szerint Magyarország a világranglista 71. helyén áll 35 ponttal. Magyarország a tavalyi jelentésben a 74. helyen állt és 36 pontot kapott. A FH szerint súlyosak azok az aggodalmak, hogy a 2010 óta végbement átfogó magyarországi törvényi és szabályozási változások negatív hatással vannak a média szabadságára. Pozitív fejlemény, hogy a Fidesszel szemben kritikus Klubrádió fő frekvenciáját, több hosszas bírósági csata után, 2013-ban helyreállították. Magyarország esetében 2009 és 2013 között nettó 12 pontos visszaesés történt, az FH két éve, a 2011-es adatok alapján minősítette le a magyar sajtóviszonyokat a „szabadból” a „részben szabad” kategóriába. A legnagyobb, nettó 17 pontos hanyatlást ebben az ötéves időszakban az FH Görögországnál, a legnagyobb javulást pedig Líbiánál és Tunéziánál állapította meg, egyaránt 32-32 pontosat. A jelentés szerint a globális sajtószabadság egy évtizede nem látott szintre esett vissza. A hanyatlást részben a több közel-keleti államban, köztük Egyiptomban és Jordániában végbement jelentős regresszió, a Törökországban, Ukrajnában és néhány kelet-afrikai országban történt észrevehető kudarcok, valamint az Egyesült Államok viszonylag nyitott médiakörnyezetében végbement romlás okozták.
A legszabadabb sajtójú országnak 2013-ban a FH Svédországot, Norvégiát és Hollandiát nevezte meg, egyaránt 10-10 ponttal. Magyarország a 71. helyen áll 35 ponttal, ugyanennyit kapott Kelet-Timor. A 197 országból és területből álló mezőny sereghajtója Fehéroroszország (93 pont), Eritrea (94), Üzbegisztán (95), Türkmenisztán (95) és Észak-Korea (97). A jelentés szerint a világ lakosságának 14 százaléka él olyan országban, vagy területen amelynek a sajtója „szabad”.

 

 

Erősödő politikai nyomás Az ActiveWatch vezetője szerint a 2012-es állapotokhoz képest azért rosszabbodott a román sajtó helyzete, mert erősödött a médiaintézményekre – elsősorban a hírtelevíziókra – nehezedő politikai nyomás.

„Több kirívó esete is volt az újságírókra gyakorolt politikai nyomásgyakorlásnak, ám az Országos Audiovizuális Tanács nem tudott gátat szabni a jelenségnek” – mondta Toma.

Biztatónak nevezte, hogy a múlt évben erősödött a civil társadalom tiltakozása az információk szabad áramlásának hatalom általi korlátozása ellen. Toma a Mentsük meg Verespatakot nevű szervezet tevékenységét tartja kiemelendőnek ezen a téren.
A civil médiaszervezet vezetője úgy értékelte: a román sajtó egyre gyakrabban érdekcsoportok szócsöveként működik ahelyett, hogy tájékoztatási szerepét ellátná. Felidézte, hogy a hatóságok erőszakkal próbálták korlátozni a palagáz-kitermelés és a verespataki bányanyitás elleni tüntetések résztvevőinek véleménynyilvánítási szabadságát, a közszolgálati rádió pedig alkalmazottai szólásszabadságát sértő belső szabályzatot fogadott el.
Mircea Toma felidézte a jelentésnek azon megállapítását, miszerint gazdasági helyzete miatt a román sajtó kiszolgáltatottá vált a nagy hirdetőkkel szemben, s így a közérdek és a szerkesztőségi szabadság gyakran a megrendelők érdekeinek esik áldozatul. Erre szerinte bizonyíték az az „agresszív kampány”, amelyet a ciános technológiájú aranybányászat engedélyezése érdekében folytat a verespataki beruházó.
A romániai sajtó helyzete idén csak rosszabbodni fog az ActiveWatch vezetője szerint. „Kétszeresen választási év van, ezért a 2013-ban tapasztalt negatív jelenségek erősödni fognak. Ez még akkor is igaz, ha az EP-választás kampánya nem annyira kiélezett. Az igazi tét az elnökválasztás lesz, amelynek a kampánya már megkezdődött” – mondta Toma.

Független-e a Freedom House?

A Wendell Wilkie és Eleanor Roosvelt által alapította Freedom House 1941-től, 73 éve működik. Magát pártfüggetlen, a demokráciát és a szabadságot támogató szervezetként határozza meg. A második világháború óta megszólalt a közép-amerikai, a chilei diktatúrák, a dél-afrikai apartheid, a prágai tavasz, az afganisztáni szovjet jelenlét, a boszniai és ruandai genocídiumok ügyében. Állást foglalt a kubai, burmai, kínai és iraki emberjogi ügyekben, az 1950-es, 1960-as amerikai polgárjogi mozgalmakat illetően, a nyolcvanas években támogatta a lengyelországi Szolidaritás mozgalmat is.
Mindezzel együtt működését szociológusok, médiaszakértők sora kifogásolta, kétségbe vonták pártfüggetlenségét, és azzal vádolták, hogy tulajdonképpen az amerikai kormányzati érdekeket képviseli. A legtöbbet idézett kritika Edward S. Herman és Noam Chomsky Manufacturing Consent című könyve. A szerzőpáros „propagandaeszköznek” és a nemzetközi jobboldali erők kiszolgálójának nevezi a Freedom House-t. Élesen elmarasztalták a szervezetet azért, mert az 1979-es Dél-Rodéziában (a mai Zimbabwe) szervezett választásokat, amelyet a fajüldöző Ian Smith kormánya írt ki, tisztának minősítette.
A jogvédő szervezetet elmarasztalták a módszertan miatt is, amely alapján értékelik egy-egy adott országban a szabadságjogok érvényesülését. A kritériumok alapjait a kritikusok (Mainwaring, Brink, Perez-Linanhe) a baloldali politikai gyakorlattal szemben elfogultnak, kulturálisan előítéletesnek nevezték. Felhívták a figyelmet arra, hogy az éves minősítések közötti különbségek gyakran abból adódnak, hogy változik az értékelés kritériumrendszere, és nem abból, hogy a szervezet tényleg követné az adott térségben zajló valós folyamatokat. A FH minősítési módszere az egyes országok esetében 23 metodológiai kérdésre és 109 mutatóra terjed ki, a jogi, a politikai és a gazdasági környezettel kapcsolatosan. Minél rosszabb valahol a sajtószabadság helyzete, annál magasabb a kapott pontszám. Az országokat 0-tól 30 pontig a „szabad”, 31-től 60-ig a „részben szabad”, 61-től 100-ig pedig a „nem szabad” kategóriába sorolják.

 

A Borboly-ügyre is figyelnek Az ActiveWatch jelentése a romániai magyar sajtó helyzetére nem tér ki, ám a 2013-ban történt hatósági visszaéléseket felsorakoztató fejezetben említ egy magyar vonatkozású incidenst is. Megállapítja, hogy a Korrupcióellenes Ügyészég (DNA) hatáskörén túllépve, a sajtószabadságot korlátozó módon zaklatta tavaly májusban a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének tagjait. Az esetet az ActiveWatch jelentette is a legfőbb ügyésznél és a Legfelső Bírói Tanácsnál (CSM), ám válasz nélkül maradt a panaszuk.
A DNA két ügyésze május 24-én megjelent a rádió székhelyén, és – igazolványuk felmutatása nélkül – információkat kértek az intézmény igazgatónőjétől arról az interjúról, amelyet egy nappal előtte a magyar szerkesztőség munkatársai készítettek a bűnvádi eljárás alatt lévő Hargita megyei tanácselnökkel, Borboly Csabával, az önkormányzati testület csíkszeredai épületében. Az interjút aznap készült sugározni a rádió. Az ügyészek két személyt hallgattak ki: Rákóczi Kinga riportert (az interjú készítőjét) és Szász Attila főszerkesztő-helyettest, a magyar szerkesztőség vezetőjét. Elkérték a személyi adataikat, arra hivatkozva, hogy a kihallgatásukról szóló jegyzőkönyvhöz szükségesek, ám ezt a dokumentumot utólag egyikük sem írta alá, mert meg sem mutatták nekik. Azt sem magyarázták el Szászéknak, hogy milyen minőségükben (tanú, gyanúsított) kerültek a vádhatóság figyelmébe. Ezzel a DNA az ActiveWatch szerint megszegte a büntetőjogi perrendtartás előírásait. Az ügyészek arról faggatták Szász Attiláékat, miért készült interjú Borboly Csabával, ki hozta ezt a döntést, milyen kérdések hangzottak el, mikor sugározzák az anyagot. Elkérték a rádiótól az interjú hanganyagának másolatát, amit május 27-én meg is kaptak.
A vádhatóság embereit az interjú elkészítésének helyszíne is érdekelte. A beszélgetés Hargita Megye Tanácsának stúdiójában zajlott. Arról is faggatóztak, hogyan jutott be a riporter az önkormányzat épületébe, s milyen szerződés alapján használhatta a rádió ezt a stúdiót. Az ActiveWatch megállapította: az ügyészek eljárása megfélemlítő hatású, korlátozza a sajtószabadságot és az újságírók öncenzúrájához vezet.
A civil szervezet tavaly a DNA sajtóirodájához fordult a történtekkel kapcsolatban. Válaszában a vádhatóság azzal védekezett, hogy a sajtósok szakmai tevékenysége nem képezte kihallgatás tárgyát. Magyarázatuk szerint az ügyészeket az érdekelte, betartotta-e Borboly Csaba a szabadlábra helyezésének feltételeit. Ezek közé tartozik az is, hogy nem veheti fel a kapcsolatot bűnvádi ügye tanúival és nem gyakorolhatja tanácselnöki hatásköreit. Az ActiveWatch nem tartja kielégítőnek az ügyészség válaszát. „A DNA más módszereket is választhatott volna Borboly esetleges törvényszegéseinek kivizsgálására. Például kihallgatják a megyei tanács alkalmazottait, ellenőrzik a térfigyelő kamerák felvételeit. Így elkerülhették volna, hogy munkájuk a politikai rendőrség tevékenységére emlékeztessen” – mondta Mircea Toma.
Éves összegzésében az ActiveWatch felidézte a szatmárnémeti magyar diákok meghurcolását is, akik hangoskodással és színes papírlapokból rögtönzött piros-fehér-zöld zászló kitűzésével zavarták meg a román fejedelemségek (Moldva és Havasalföld) egyesülésének évfordulós ünnepségét. Az Active Watch úgy vélte: a nem román zászló kitűzése a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik, ugyanúgy, mint az a hasonló eset, amikor egy székelyföldi román diáklány tavaly román nemzeti színű hajpántot viselt a magyar nemzeti ünnepen. Akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanács azért rótt ki 400 lejes bírságot az osztályfőnökre, mert „hatalmával visszaélve” eltávolította a hajpántot.

Rácz Éva: egy szinten a románokkal Az Erdélyi Riport arra is kíváncsi volt, hogy ha Magyarország a 71., Románia pedig a 84. a sajtószabadság világranglistáján, akkor hányadik helyére tenné az erdélyi magyar sajtót a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) jelenlegi és egyik volt elnöke?
„A romániai magyar sajtó olyan, amilyennek mi teremtjük magunknak. Nem élünk zárványként, sajátos környezetben, csak magunk diktálta szabályok között” – válaszolta kérdésünkre Rácz Éva. A MÚRE elnöke, aki a közrádió kolozsvári stúdiójában dolgozik, a Freedom House metodológiáját véve alapul a romániai magyar sajtó értékeléséhez ugyanarra a három kategóriára osztotta az indikátorokat: a média működésének törvényes kerete, politikai, illetve gazdasági környezete.
Rácz Éva megállapította: a törvényes keret vizsgálatában elért pontszám ugyanaz, mint a romániai román sajtóé (12 pont), hiszen azonos országban ugyanazon törvények vonatkoznak a román és a kisebbségi, magyar nyelvű sajtóra egyaránt, nincs sem alkotmányos, sem más törvényben megszabott szigorítás a kisebbségre vonatkozóan. Sőt – tette hozzá – a közszolgálati televízió és rádió törvénye garantálja a kisebbségek nyelvén készülő műsorok készítését és sugárzását. Így ugyanazok a szabályozások érvényesek a magyar sajtóra, mint a románra, az újságírók ugyanannyira szabadon végezhetik munkájukat, akár románok, akár magyarok. „A harcos, tényfeltáró munkák nem emiatt hiányoznak jobban a hazai magyar sajtóból, mint a románból” – jegyezte meg a MÚRE-elnök.
Rácz szerint a politikai környezetet tekintve a romániai magyar sajtó helyzete részben azonos a románéval. Emlékeztetett arra, hogy az információhoz való hozzáférés nem nyelv-, legfennebb nyelvismeret-függő.

„Hogy van-e (az elemzés szerint ugyanide tartozó) szerkesztői függetlenség az erdélyi magyar sajtóban? Meggyőződésem, hogy a helyzet ebből a szempontból sem rosszabb, mint a többségieké. Igaz, nem láthatok egyetlen szerkesztő lelkébe sem (a magamén kívül), hogy vajon amikor összeállítanak egy műsort vagy lapszámot, amikor a hírfluxust frissítik, vajon a politikai nyomás vagy a saját érdeklődés és igényesség dönt-e. De ez megint nem kisebbség- vagy nyelvfüggő”

– fogalmazott a szakmai szervet vezetője, aki a magyar sajtó politikai környezetét ezért 15 ponttal osztályozta, ugyanúgy, mint a Freedom House a román sajtóét.
Rácz Éva az erdélyi magyar sajtó gazdasági környezetéről elmondta: az állami tulajdonú médiaintézmények anyagi helyzetéről ugyanazok a rossz hírek érkeznek, mint a román nyelven közlő intézményekről. Szerinte a magánvállalkozások közül egyesek tagadhatatlanul erősen kötődnek politikai érdekcsoportokhoz, netán (közismerten) politikus kezében vannak, illetve (hazai vagy magyarországi) politikai párt támogatásával működnek. „Ebben sincs újdonság” – jegyezte meg. A médiakoncentrációt tekintve Rácz szerint az erdélyi magyar prérin nem alakultak ki akkora médiabirodalmak, mint Bukarestben, de ez nem a törvényes lehetőségektől, inkább a médiavállalkozók anyagi lehetőségeitől függ. „Magyarul: kevesebb az erdélyi magyar vállalkozó, aki a médiában akkora lehetőséget lát, mint a többségiben a román társai, illetve, kevesebb az erdélyi magyar politikus, aki képes akkora sajtóbirodalmat kialakítani saját kezében, mint a bukaresti mogulok. Pedig a médiavállalkozás beindításának költségei és esetleges akadályai ugyanazok bármilyen nyelven – most tekintsünk el a kisebbségi tévéműsorok kötelező feliratozásának költségeitől” – magyarázta. Ugyanakkor úgy véli: a szintén a gazdasági kategóriába tartozó korrupció és a megvesztegetés nem nagyobb az erdélyi magyar sajtóban. „A sajtómunkások megélhetéséről már nem merem ugyanezt kijelenteni: meggyőződésem ugyanis, hogy az imént felsoroltak miatt, az erdélyi magyar újságíró nem ugyanannyit keres, mint román kollégái, jövedelme különösen a bukaresti hírgyárakban felvett fizetésektől marad el jelentősen” – jelentette ki a MÚRE elnöke. Emlékeztetett arra, hogy 14 pontot ért el Románia a Freedom House jelentésében ebben a kategóriában, és ezt legfennebb csak emelné, nem csökkentené, az előbbi indoklás miatt.
Összegzésében Rácz Éva úgy fogalmazott: a pontszámokat összeadva nem gondolja úgy, hogy a romániai magyar sajtó előkelőbb helyre lépne a rangsorban, mint a román nyelvű. „Nem segít rajta sem az új Büntetőtörvénykönyv, sem a csatornák diverzifikálódása és megszámlálhatatlanná sokasodása, sem a magyarországi tőkeinfúzió. Nekünk kell rajta segítenünk, azzal, hogy médiafogyasztóként a minőséget, a kiegyensúlyozottságot választjuk, hogy tudatosan viszonyulunk a befolyásolás szándékához, hogy meg tudjuk különböztetni az értéket a cicomától. Ezen a piacon is segít a lassan elfeledett józan paraszti ész: meg kell vakargatni a felszínt, és ha lejön a máz, akkor, bármilyen szépen csillog, biztosan nem lesz tartós az edényünk” – mondta a MÚRE elnöke.

Gazdasági, terjesztési tényezők A magyar újságíró-szervezet korábbi vezetője, Ambrus Attila, aki a Brassói Lapok főszerkesztője, a román média elé, 83. helyre sorolná a világranglistán a romániai magyar sajtót. Szerinte ugyanis a politikai, gazdasági körök befolyásolása kevésbé érződik a tartalmán, irányultságán. „A 83. helyre rangsorolnám, ha nem tekintenék fennebb, a magyarországi média helyezésére. Ám így már az anyaországi magyar sajtó elé kell pozícionálnom, hiszen

a politikai farkasvakság, a valamely politikai szekértábornak való megfelelési kényszer nem jellemzi annyira az erdélyi magyar újságírót”

– jelentette ki Ambrus, aki szerint az erdélyi magyar sajtó szabadságát a gazdasági tényezők, a terjesztés szabadságának állami akadályoztatása (a posta tevékenységének folyamatos beszűkítése) korlátozza.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!