Miért legyünk feministák?

A nők helyzetének változásával a társadalom egésze jobb életnek örvendhet, átalakult a férfi személyisége is. Előadásában Hadas Miklós magyarországi szociológus, egyetemi tanár a feminizmus történetét és annak aktuális hatásait vázolta fel, az elhangzottakat Kustán Magyari Attila jegyezte le.

A kolozsvári Max Weber Szakkolégium és a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munkás-képző Intézet által szervezett 3. Szociológus Napok egyik meghívottja volt Hadas Miklós szociológus, aki népes közönség előtt bizonyította be, elsöprő többségünk feminista akkor is, hogyha némi fogalomzavar miatt nem gondolja magát annak. Ezt az állítását be is sikerült bizonyítania, előadása előtt mindössze néhányan jelentkeztek mint feministák, beszéde végén egyetlen ember vallotta, hogy nem ért egyet a nők alapvető törekvéseivel, legyen szó oktatásról, munkavállalásról.
Hadas rákérdezett arra is, vannak-e férfiak a teremben, akik gyermekkorukban babát kaptak, illetve lányok, akik katonával játszottak. Az egyértelmű eredmények jól mutatják, mondta, hogy a lányokat gondoskodásra nevelik, míg a fiúk nevelése a harci diszpozíció, a másik megsemmisítése köré szerveződik. A társadalom tehát nővé és férfivé szocializálja a tagjait, nem csupán biológiai meghatározottságokról van szó, hanem olyan jellegzetességekről, amelyeket a környezetünk elvár tőlünk.
Erre a tételre kapcsolódik rá a feminizmus, az a mozgalom, amely az elmúlt három évszázadban célul tűzte ki a nők férfiakkal való egyenjogú életét, legyen szó gazdaságról, oktatásról, politikáról, vagy később a saját test fölött rendelkezésről. Hadas szerint akár a legfontosabb mozgalomnak is nevezhetjük ezt, amely végső soron sikeres forradalmi átrendeződéseket eredményezett, kihatva a táradalom egészére.
Alapvetően két nagy hullámban zajlott le a női emancipációs mozgalom, első korszaka a felvilágosodás idején terebélyesedett ki, a második világháború végéig tartva, majd ezt követően, a hatvanas évek elejétől folytatódott, második korszakában.

Egyetemi kordonbontás Az első hullám három alapvető követelést fogalmazott meg a maga számára. Az első ilyen az oktatásban való egyenlő részesülés volt, ezen a téren egy évszázados munka után láthattak kézzelfogható eredményeket. Ennek a törekvésnek egyébként jeles magyar képviselője is van, Veres Pálné, született Beniczky Hermin, aki a 19. században alapított Országos Nőképző Egyesülettel végzett fontos munkát az ügy érdekében, megjegyzendő, hogy Eötvös József közoktatásügyi miniszter ellenzésével, s Deák Ferenc támogatásával. A századfordulón már orvosi egyetemre is jártak nők, őket azonban kordonnal kerítették el azzal a céllal, hogy ne zavarják férfitársaikat.
A másik fontos követelés a nők gazdasági életben való megjelenését fogalmazta meg, Hadas Miklós utalt például a ma is népszerű Nők Lapja magazinra, amely korábban Nők Munkaügyi Közlönye néven jelent meg a 19. század második felében.
A harmadik mozgalom a szüfrazsetteké volt, akik a nők politikai szereplését, választójogát követelték ki, meglehetősen nehézkesen – elég arra gondolni, hogy az élenjáró állam ugyan az amerikai Wyoming volt, 1869-ben, Svájcban azonban csak 1971 óta voksolhatnak a hölgyek is.

Tabubontás Az első hullámban tehát a nagy társadalmi rendszerek átrendezését követelték, az oktatás, a politika, a gazdaság átalakítását, a második korszakban az emancipációs követelményrendszer még a korábbi feministák számára is periférikus és utópisztikus elvárásokkal rukkolt elő: az intim szféra tiszteletben tartásával, saját teste fölötti rendelkezésével.
A mozgalom leglátványosabb követelése és eredménye az abortusz legalizálása volt, de a hatvanas évek diák- és hippi mozgalmai arra is kiterjedtek, a fiatal nők és velük szolidáris férfiak erőfeszítései mentén, hogy nem csupán a megszületendő gyerekről, hanem a szexuális tevékenység individuális megítéléséről is dönthessen a nő. A szexuális aktust kiemelték a férfitársadalom reprodukciós logikát követelő rendszeréből, Hadas megfogalmazása szerint a nők arra tettek kísérletet, hogy a szexualitás ne csak a szülést, hanem az örömforrást is jelentse, s lehetőleg nem csak a hímneműek számára.

Vadászattól a fociig Hadas Miklós előadásának fő tézise értelmében a felvázolt mozgalmak eredményei pozitívak a társadalom egészét tekintve, a törekvések következtében egy jobb, kiegyenlítettebb és szolidárisabb nyugati világ alakult ki. A 18-19. század nyugati országainak nagy konfliktusát az jelentette, hogy miként zajlik le a csata a feltörekvő polgárság és a hatalmát megőrizni akaró arisztokrácia között. A polgárság fejlődése szempontjából fontos volt, hogy harcostársául láthatta a nőmozgalmárokat, akik szintén nyomást helyeztek a társadalomra, a mobilitást elérendő.
Meglátása szerint a női emancipáció komoly szerepet vállalt az erőszakos viselkedés változásában, a gyilkolás kontrolláltabbá válására például, vagyis „az erőszak kaszárnyába zárására”. A férfiak harc helyett pszichológiai manipulációval, tehát az empátia elsajátításával is próbálnak érvényt nyerni, ez pedig, úgy véli, a feminiziációs folyamat eredménye.
A férfiak tehát már nem egymás elpusztításán ügyködtek, hanem versengéssel igyekeztek érvényt szerezni, majd később ráébredtek a kooperáció lényegére. Hadas a vadászat mentén illusztrálta ezt a folyamatot: ez a tevékenység az archaikus, gyilkoló, civilizálatlan férfi reflektálatlan késztetésein alapul, ehhez képest a falkavadászat már másfelé tereli mindezt, hiszen itt nem a férfi, hanem a kutya szalad az idomított róka után, azaz a férfi előnyt ad a vadnak, és végül szignifikáns módon nem is fogyasztja el. A gyilkolást így fegyelmezett versengés váltja fel, később pedig már megjelenik a lóversenyezés, ahol szabályokhoz igazítva indítják egymás ellen a tenyésztett állatokat, a nyereség reményében. Ami a kooperatív férfit jellemzi pedig, az a futball megjelenése, ahol szimbolikus versengés folyik, felváltva az egymást öldöklés késztetését.
A sportok kialakulása, a civil szféra átrendeződése Hadas Miklós szerint tehát szorosan összefügg a női emancipációs követelésekkel, ez pedig tetten érhető a történelemkönyvekből is, hogyha például vesszük, hogy kik voltak a feminizmus támogatói.

Jobb a férfinak is Hadas szerint a feminizmus következtében ma férfiként is jobb élni, hiszen nem a másik megsemmisítésére törekszünk ma már, hanem gazdagabb, komplexebb tapasztalatok kialakítására és fölhalmozására. Az életminőség javulása összefüggésbe hozható a gondoskodó és empatikus stratégiákkal, azzal például, hogy a férfi mentesül a teljesítési kényszer alól, ahol a fájdalmát nem mutathatja ki, csak a heroikus pusztulásnak adja át magát, akár az egész családját is feláldozva az „ügyért”.
Jobb a férfinak is gondoskodó és jóléti államban élni, ami szintén a női princípiumok érvényesülésének számlájára írható, a szakértő szerint a Skandináv jóléti államok tulajdonképpen először a szociáldemokraták által felemelt, majd a nőmozgalommal szolidáris baloldali, polgári elem hatalomra kerülésének következtében jöttek létre. Ez a létforma olyan életminőséget eredményez, ami mindenképpen kedvezőbb, boldogabb és hosszú életet teremt az emberek számára, mint amilyenben a feminista törekvéseket megelőző korszakokban számítani lehetett.