MIÉRT kommunikáljunk?

Kommunikálj! – hangzott a XII. MIÉRT Akadémia korszellemmel egybecsengő szlogenje, melynek mind az egyelőre csak a közönség soraiban szunnyadó leendő világjobbítók, mind a meghívott szakemberek, harcedzett politikusok igyekeztek eleget tenni. Tasnádi-Sáhy Péter püspökfürdői tudósítása.

Témába vágó ifjúkori tapasztalatok híján egészen meglepő volt számomra, hogy tetemes mennyiségű huszonéves fiatalembert rá lehet venni, hogy az ősz tán egyik utolsó napsütéses hétvégéjét súlyos szakmai beszélgetéssel töltsék, de bizonyára ehhez a csodaszámba menő tett véghezvitelében a szervezőket a jól bevált helyszín is segítette: a pünkösdfürdői Perla hotel a konferenciázás mellett egyértelműen alkalmas helyszínnek tűnik a korosztályra jellemzőbb rekreációs tevékenységekhez is.
Ennek köszönhetően – megvallom, kicsit késve érkezvén – a hivatalos megnyitó jelentős részét laptop töltésre alkalmas dugalj közeli ülőhely keresésével töltöttem a tömegben, de szerencsére Biró Rozália szenátor asszony konferenciaindító előadására már abszolváltam a lehetetlennek tűnő feladatot, és startra kész ujjakkal görnyedtem a billentyűzet felett.
Bihar megye egyetlen magyar szenátora hangsúlyozta: a sikeres élet egyik legfőbb titka a hatékony kommunikáció, mely a közösségért végzett munka során még inkább fontos szerephez jut. Véleménye szerint nyitottsággal, mások véleményét elfogadva kell közelednünk egymáshoz, és nem szabad félnünk belenézni a kommunikációs partnereink által felénk tartott tükörbe. A külső mellett a belső párbeszéd fontosságát is kiemelte, mivel a hatékony kommunikáció alapja az önbizalom, melyhez szükséges elfogadni önmagunkat.

A vízügy a jó példa Cseke Attila parlamenti képviselő a kormány regionalizációs elképzelései ellen szóló érveket tárt az ifjúság elé. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók 1998 óta léteznek, és messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ennek ellenére most a kormány ezekre építené a közigazgatási régiókat, pedig erre vonatkozóan semmilyen külső nyomás sincs, nincs uniós előírás, ennek köszönhetően 28 tagállamból 10-ben ez a szerveződési szint még csak nem is létezik.
Mint elmondta, az RMDSZ szakmai alapon szeretne tárgyalni a kérdésről, elsősorban az elmúlt 15 év gazdasági adatai alapján, melyek sarokszámait a következőkben ismertette is. Ezek alapján általánosságban elmondható, hogy 1995-óta a legtöbb régióban fejlettség tekintetében megduplázódott a különbség az éllovasok és a sereghajtók között. Brassó és Kolozsvár még inkább növelték előnyüket régiótársaikhoz képest, Fehér megye csak azért tudott fejlődni, mert adminisztrációs központ lett, Nagyvárad pedig a benne lévő potenciál ellenére éppen csak a régiós átlag felett egyensúlyoz a kincses város árnyékában. Mint mondta, ezek a tapasztalatok az RMDSZ-nek a felsőház által már négy éve elfogadott, és azóta „jegelt”, 16 régióra vonatkozó javaslata mellett szólnak, mely kisebb, földrajzilag, történetileg összefüggő egységekben gondolkodik, ahol az összetartozó megyék nem elnyomják egymást, hanem egészséges versenyben fej-fej mellett fejlődnek. Mint megtudtuk, az RMDSZ által javasolt felosztás nem új keletű Romániában, mert a vízügyi igazgatóságokat nagyon hasonló rendszer szerint alakították ki, bizonyára nem véletlenül. Végezetül értetlenségét fejezte ki afelett, hogy az USL programjában 14-szer szerepel a decentralizáció kifejezés, míg a regionalizáció csak kétszer, utóbbi ügy mégis folyton terítéken van, decentralizáció helyett pedig pont az ellenkezője zajlik.

Boldogságkeresők A szervezők előrelátását jelzi, hogy a szakemberek mellett egyéb szempontból választott húzónévről is gondoskodtak Vujity Tvrtko személyében. A magát magyarországi horvátként definiáló baseballsapkás riporter szívbemarkoló szakmai hitvallással kezdte előadását. Mint elmondta, egy Gallup felmérés szerint a vizsgált 120 ország közül Magyarország a szégyenteljes 117. helyen áll a boldogság-index tekintetében, kizárólag Ruandát, Haitit és Zimbabwét megelőzve, éppen ezért ő szent célként tűzte ki, hogy munkásságával ezen változtasson, az átlag magyar polgárénál sokkal rosszabb körülmények között élő, hétköznapi hősöket bemutatva.
Több ilyen történet keletkezési körülményeiről is mesélt figyelemre méltó előadói képességekről és hihetetlen memóriáról bizonyságot téve. Kereskedelmi tévés mélységekkel szembeni ellenszenvemen túllépve jómagam is átadtam magam a sodró lendületű performansznak, így még keserűbb volt az ébredés. A Napló sztárjának hitelességét némiképp aláásta, amikor zárásul a meggyötört rekeszizmait a meghatottság könnyeivel áztató közönség figyelmébe ajánlotta a fenti sztorikhoz hasonló megkapó és mulatságos történetek garmadáját minden emberi mértéket meghaladó őszinteséggel taglaló legújabb könyvét, de hát Vonneguttal élve, „így megy ez…”

Nem mindenhol szitokszó a lobbi Ebédszünet után a konferencia tematikája visszaevezett a szakmaiság csendes vizeire: Vincze Loránt FUEN alelnök az uniós szintű érdekérvényesítés lehetőségeiről tartott előadást. Mint elmondta, az európai lobbitevékenységre projektként érdemes tekinteni, mivel a politikai piacot is a kereslet-kínálat függvényében lehet leginkább értelmezni, melyen a gazdasághoz hasonlóan, az „üzletkötés” a legfőbb cél.
Az elméleti bevezetés után rögtön áttért az RMDSZ ilyen irányú tevékenységére, melynek eddigi legnagyobb szabású projektje az Európai Polgári Kezdeményezés volt. Utóbbit ugyan az EU nemrég söpörte le az asztalról, de mégsem maradt eredmény nélkül, nagy visszhangot váltott ki.
Fontosnak tartotta felhívni a hallgatóság figyelmét, hogy míg itthon a lobbi negatív fogalom, leválaszthatatlan a korrupcióról, Európában nem szitokszó, csak megfelelő keretek kellenek hozzá. Szerencsésnek tartja, hogy az RMDSZ a legnagyobb pártcsaládhoz, a Néppárthoz tartozik, amely nem a legérzékenyebb kisebbségi kérdésekre, viszont nagy a súlya, így jól lehet ebben a közegben a kisebbségek közvetlen érdekképviseletéért dolgozni, mely egy 40 milliós tömeg az Unión belül.
Közölte azt is, a kezdeményezés elutasítása után sem fogják feladni a harcot, egyrészt fellebezni fognak jogi úton a döntés ellen, másrészt egyéb politikai akciókkal, mint például aláírásgyűjtéssel is küzdenek a cél elérése érdekében.

Víziószegénység Borbély László politikai alelnök 23 évnyi első vonalbeli politizálás során szerzett tapasztalatai közül osztott meg kommunikációs szempontból tanulságos történeteket az anekdotákra éhes hallgatósággal.
Mint elmondta, ő elég nehéz időkben kezdett politizálni, méghozzá – társaihoz hasonlóan – amatőrként, ebből kifolyólag vagy 3 évig izzadt, amikor mikrofon elé kellett állnia. Véleményt mondott a jelenlegi politikai életről is, melynek a víziónélküliséget és a felkészületlenséget rója fel legfőbb hibájául. Ebből a környezetből véleménye szerint az RMDSZ azzal tudott mindig is kiemelkedni, hogy tartotta magát a szavához, szerinte a fiatalok fontos feladata, hogy a szövetség eme örökségét ápolják.
A nap utolsó előadását Sógor Csaba jegyezte Erdélyről Európában címmel. A képviselő véleménye szerint, az Európai Parlamentben elvégzett mindennapi munkán túlmenően, fontos feladat az is, hogy az EU más polgárai elfogadják az erdélyi magyarságot, meg kell ismerniük és meg kell kedvelniük bennünket. „Ahhoz, hogy törekvéseinknek érvényt szerezzünk, és hatékonyan képviselni tudjuk az erdélyi magyarság érdekeit európai uniós szinten is, folyamatosan partnereket kell keressünk, el kell érjük, hogy képviselőtársaink támogassák a mi ügyünket és velünk szavazzanak. Ha megismertetjük velük erdélyi értékeinket, szokásainkat, hagyományainkat, ez jórészt hozzájárul a mindennapi munkánk eredményességéhez, sikeréhez” – mutatott rá a képviselő.

Középpontban a mozgósítás Szombat reggel az elvárásaimnál jóval frissebb arcok fogadtak, így Kádár Magor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára a meghirdetett időben, teltház előtt fejthette ki településmárkázással kapcsolatos gondolatait.
Õt Rácz Éva rádiós szerkesztő, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének frissen megválasztott elnöke követte, aki a „másik oldalon” korábban kampányfőnökként szerzett tapasztalatait is hadrendbe állítva a sajtóval való bánásmód alapelveire oktatta a jövő politikusait.
A nap további részét is az újságírók uralták, Balázs-Pál Előd a Transindex felelős szerkesztője az online projetek rejtelmeibe avatta be a hallgatóságot, Stanik Bence, az Info Factory televíziós sajtóügynökség vezetője Staféta a kommunikációban címmel tartotta meg előadását, Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM projektigazgatója a Cannes reklámfesztiváli szemléről tartott beszámolót, zárásul pedig Márkus András, a Fészbuk Dzsenerésön projekt ötletgadája a vírusmarketing áldásairól és átkairól beszélt.
Az esti szabadprogram a résztvevők részletekben szűkölködő beszámolói szerint igencsak élménydúsra sikeredett, de az ifjúság érdemére szolgáljon, ennek nyomait a hivatalos program megkezdésekor már igencsak kevés arcon lehetett felfedezni.
Így Kelemen Hunor szövetségi elnök érdeklődő tekintetek kereszttüzében kezdhette meg a politikus megnyilvánulási fórumait taglaló előadását. Mint elmondta, a politikai kommunikáció minden más csatornához hasonlóan akkor sikeres, ha információáramlás jön létre. Viszont a politikai kommunikációt mégis egyedivé teszi, hogy sikeressége mindig urnazáráskor derül ki, ebből kifolyólag középpontjában a mozgósítás kell álljon. Meg kell győzni a választókat, hogy bízzanak a politikusban, a programban. Ez azért jelent hatalmas kihívást, mert sok a kiábrándult ember.
Bár sokan marketing szempontból a politikust is áruként definiálják, de szerinte ez helytelen, mert mint frappánsan megfogalmazta, „a fogpaszta nem szól vissza, a politikus viszont igen”. Tehát a politikus része a kommunikációnak, nem csak tárgya. A politikai kommunikáció sokban árnyalódik attól, hogy milyen kérdéskör a téma: helyi, regionális, országos, európai. Most – az európai parlamenti választások közeledtével – az utóbbi front kerül ismét előtérbe, egy távoli intézményről kell elmondani, hogy miként hat az emberek életére, és miért kell ott képviselet.
A politikusok különböző területeit végigvéve arra a következtetésre jut: a legfontosabb, hogy a politikus mindig eljuttasson egy jól megfogalmazott üzenetet a saját célközönségének, tehát a saját potenciális választóinak.
A szövetségi elnök megvallotta, kezdetben ő is azt gondolta, hogy mindent elég egyszer elmondani, de azóta rájött, hogy tévedett. A választók nagy része nem politikával kel és fekszik, ezért a minél egyszerűbben megfogalmazott üzeneteket kell minél többször különböző variációkban ismételni a hatékonyság érdekében. Mint elmondta, ezen üzenetek megfogalmazásához nagyon fontos a szakértők bevonása, de ők csak alternatívákat kell adjanak, az ezek közüli választás felelősségét, és annak következményeit a politikusok kell viseljék.
Zárásul visszatér a mozgósítás fontosságára, mivel – mint még egyszer hangsúlyozza, ha az emberek nem mennek el szavazni, akkor minden kárba vész, kommunikálhatott a politikus bármennyire zseniálisan. Az előadás befejeztével az első hallgatói kérdés a szervezőktől érkezik, a Verespatakkal kapcsolatos RMDSZ álláspontról faggatják az elnököt.
Mint elmondja, a téma rettenetesen bonyolult, de a válasz egyszerű: a parlamentben nem fogják megszavazni. Ennek sok oka van, de csak részben függ össze környezetvédelmi kérdésekkel, mivel elsődleges, hogy a törvénytervezet nyilvánvalóan alkotmányellenes. Az viszont egy másik kérdés, hogy mit kezdjen Románia az altalajkincsekkel. Biztos, hogy ki fogják őket termelni egyszer, kérdés, hogy kinek a hasznára fog ez megtörténni, és milyen technológiával.
A regionalizációra vonatkozó kérdésre válaszolva elmondja, az RMDSZ számára nem elfogadható, hogy Kovászna és Hargita megye Brassóhoz, Nagyvárad pedig Kolozsvárhoz tartozzon.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő az Unió demokrácia-deficitjét taglalja. Mint elmondja, az utóbbi években az euroszkepticizmus, protekcionizmus, befelé fordulás hihetetlen méreteket öltött. Nem csak gazdasági válság van, hanem az EU jövőképének a válsága is. Szerinte tavaly az Európai Unió jogosan kapott béke Nobel-díjat, mert ez az emberiség egyik legnagyobb békeprojektje, mivel ez előtt maximum 20-30 éves periódusokban mérték a békerekordokat, most pedig 1945 óta nem háborúztak a tagállamok egymással. A képviselő a legitimációt tartja az egyik legfontosabb kérdésnek. Az első uniós parlamenti választások óta folyton esik a részvétel, ez demokrácia-deficithez vezet.
A deficit csökkentéséhez az kell, hogy a választott testületek hatalma növekedjen a kinevezettekkel szemben. Mint elmondja a demokrácia deficit egyik oka az EU kommunikációjának gyengesége is, melynek egyik fő oka, hogy az EU még nagyvonalakban sem tudja, merre akar menni.

Vállalni a népszerűtlent A konferenciát ebéd előtt újabb bihari versenyző, Szabó Ödön parlamenti képviselő zárja, aki hatásos viccekkel tűzdelt előadásában gyakorlati munícióval látja el a MIÉRT-eseket. Mint rávilágít, a kommunikáció nagy veszélyforrás is lehet, elég csak Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére gondolni, mely jól mutatja egy politikus egy rosszul megválasztott politikai üzenettel kiránthatja maga alól a talajt. Nagyon fontos, hogy jól megalapozott legyen a kommunikáció szakmailag, de értenie kell a politikusnak, hogy miről beszél.
Emellett az is nagyon fontos, hogy érezze a közösség igényeit, de mint mondja, nem lehet „ráhasalni” a közakaratra, mert az emberek sokfélét akarnak, és ebben könnyű felaprózódni, meghasonulni. Sőt, sokszor a nem népszerű véleményeket is vállalni kell.
Végül egy gordiuszi csomónak bizonyuló dilemmával búcsúzik a hallgatóságtól: az erdélyi magyarság 90 százaléka az RMDSZ-t látja jó keretnek az érdekérvényesítésre, míg magyarországi preferenciáit tekintve hozzávetőleg azonos mértékben a Fideszhez húz. Mit kezdjen az RMDSZ az „erős Magyarország, erős nemzetállam” szlogenekkel, amikor ugyanezen jelszavakba behelyettesítve Romániát saját rémképeivel kell szembesülnie. Búcsúzóul elmondja, fontosak az ifjúsági szervezetek, mert itt lehet megszerezni a tapasztalatot, itt még lehet hibázni. A ma még a hallgatóság soraiban ülő fiatalok középnemzedékké öregedve át kell majd vegyék a stafétát, amikor már nem elég kérdéseket feltenni, hanem válaszokat is kell találni, ahol már a tévedés súlyos következményekkel járhat.