Kevesebb várossal számolnának

Változhat a romániai városok és községek besorolása a törvényhozás előtt lévő rendelet értelmében, lakosságszámtól függ, kinek jár a városi rang. A reform előterjesztői abban bíznak, több pénz jut a vidékfejlesztésre, ha változik a kisvárosok jogi státusza. Parászka Boróka összeállítása.

A regionális reform előtti bemelegítés lehet az az adminisztratív átalakítás, amely egy elfogadásra váró törvénytervezet alapján 35 megyei jogú várost és 215 várost minősítene „vidéki jellegű településsé”. A jogszabály már a parlament előtt van, e szerint a 25 ezer lakos alatti települések kerülnének át az előbb jelzett kategóriába, a jogalkotói szándék szerint így könnyebben tudnának uniós fejlesztési forrásokhoz jutni. A tervek szerint azok a városok búcsúzhatnak el városi rangjuktól, amelyekben fejlelten az infrastruktúra, illetve vidékfejlesztési támogatások révén új beruházások indulhatnának el. Nem csak a pályázati részvételt, a beruházásokat érintené az átminősítés, de a helyi adminisztráció fenntarthatóságát, működtethetőségét is.
Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes azzal biztatja az önkormányzati vezetőket: hogy ha a lakosság számaránya szerinti átalakítás megtörténik, akkor jobbak lesznek a finanszírozási feltételek. Azzal is kecsegtet, hogy nőhet a polgármesterek fizetése is. A politikus szerint ugyanis jelenleg aránytalan a bérezési rendszer, egy 1700 lakosú kisváros vezetője nagyobb fizetést kap, mint például egy 15 ezer főt számláló község elöljárója. „Ez az aránytalanság semmiképpen sem egyeztethető össze azzal a felelősséggel, amit a polgármesterek vállalnak” – tette hozzá a miniszterelnök-helyettes. Victor Ponta személyesen is kampányt folytat az önkormányzati vezetők között azért, hogy meggyőzze őket az átalakítás fontosságáról. Ha a tervek megvalósulnak, 463 községet és 250 várost érint majd a reform. Ezeken a településeken a háztartások kevesebb, mint 75 százalékában van vezetékes víz, 55 százaléka rendelkezik fürdőszobával. Jellemző ezeken a térségeken az egészségügyi ellátórendszerek elégtelensége is: kevesebb mint 7 kórházi ágy jut ezer lakosra Románia hátrányos vidékein. Az infrastruktúra fejlesztése mellett az oktatási-, kulturális- és sportlétesítmények fejlesztésére is programok indulhatnának – ha a strukturális átalakítás megtörténik. Nem tudni még, hogy befolyásolja-e a települések kategóriánkénti besorolását az ott indítható, vagy már megkezdett, de forráshiány miatt be nem fejezett beruházások lehetősége. A törvénytervezet nagyon sok részletre nem tér ki, és ezt még azok az érintettek is sérelmezik, akik pozitívan nyilatkoznak a jogszabály létrejöttéről. Tulajdonképpen a meglévő 320 városból 70 besorolása maradna változatlan, a többieket érintené a változás, ez azt jelenti, hogy az ország kétharmada „elvidékiesülne”.
A törvénytervezet kezdeményezői között szerepel Kelemen Atilla, RMDSZ-es politikus is, aki a Pénzcsinálók.ro portálnak úgy nyilatkozott: a változás nem jelenti azt, hogy a falvakká „minősítnék le” a városokat, az új jogszabály ugyani egy új jogi kategória létrejöttét teszi lehetővé, azzal az egyértelmű céllal, hogy az uniós pályázatok eredményességét segítse. A közvitán lévő törvényről a következő hetekben dönt a törvényhozás, a vélemények azonban megoszlanak arról, hogy valóban segít-e a változtatás a hátrányos helyzetű térségeken.

Újrahasznosított ötlet Hasonló kezdeményezés három éve került napirendre, akkor a jelenlegi ellenzék, a korabeli kormánypárt indítványozta, hogy a városok 60, a községek 30 százalékát minősítsék át, illetve vonják össze egy adminisztratív egységbe. Az akkori tervek szerint községi besorolást 5 000, városit 10 001, megyeszékhelyi rangot 50 000 lakos után kérvényezhettek a települések. A korábbi tervek határidőként 2012. január 1-et jelölték meg, és ennek azért volt jelentősége, mert az átszervezés a választási körzetek átrajzolásához is vezet: kevesebb szavazókörzet kialakítását eredményezhette volna ez az átalakítás. Az előző kabinet szintén arra hivatkozott: az átminősítéssel kevesebb lesz a kiadás, így kedvezőbbek lesznek a bérviszonyok a nagyobb, több ember számára ellátást biztosító településeken. A belügyminisztériumi szakértői jelentés azonban akkor arra figyelmeztetett: a lakosságszám szerinti kategorizálás nem lehet kizáró jellegű, nem mindegy, hogy az adott település milyen földrajzi körülmények között, hegyvidéken, síkságon, netán a Duna-Deltában található. A korábbi terveket sokan azért is bírálták, mert úgy vélték, a költséghatékonyság mellett a kormány be nem vallott szándéka a helyi politikai viszonyok megváltoztatása, az ellenzéki körzetek hátrányos megkülönböztetése.

Bízók és bizonytalanok A béremelési ígéretekkel együtt most sem bír egyöntetű támogatással a kezdményezés. Vannak, akik lehetőséget látnak a változásban, és vannak, akik a helyi viszonyok továbbromlásától tartanak, vagy az utóbbi években elért eredményeket féltik. Arad megyében például, ha a törvényt a jelenlegi formájában fogadják el, egyetlen város tarthatja meg a városi (megyeszékhelyi) rangot: Arad. Kilenc város más besorolást kap. Pécskán például úgy vélik, eddig is eredményesen fordultak európai finanszírozásért, beletanultak az alapok lehívásába, ezért ezzel az indokkal esetükben nincs szükség változásra. A kürtösi önkormányzat álláspontja szerint a tervezett változtatásokkal ellentétes folyamatra lenne szükség, a környező községek „városhoz csatolása”, a városi zóna további szélesítése jelenhetne megoldást. Nicolae Aaniþei polgármester azt hangsúlyozza, hogy bár a lakosság száma nem haladja meg a 25 000 főt, a határmentén jelentős gazdasági forgalmat bonyolít a város, befektetésre tehát már most is van pénz. Ha még több települést csatolnának a kisvároshoz, nem „le”, hanem „fel” minősítenék, akkor a gazdasági potenciálja tovább nőne, és nem feltétlenül külső források bevonásával. Egy harmadik érintett, Nagylak 1968-ban kapott városi rangot, Vasile Ciceac polgármester ragaszkodik is ehhez, és úgy véli, a helyi lakosság megkérdezése nélkül nem lehet dönteni egy ilyen horderejű kérdésben. „A Ponta-kormány ideje alatt gyakorlatilag elszigeteltek bennünket, elvitték innen az adóhivatalt, a kincstári kirendeltséget, most pedig már a városi rangot is elvennék” – tette hozzá az elöljáró.
Háromszéken szintén ellenzik a tervezetet, amely érintené Kézdivásárhelyet, Kovásznát, Barótot és Bodzafordulót is. Kézdivásárhelyen – hasonlóan Pécskához – az EU-s alapokhoz való hozzáférés nem jelent gondot a helyiek szerint, két éven belül teljes víz- és csatornahálózat épül. Kovászna földrajzi fekvése és turisztikai besorolása miatt ragaszkodna a jelenlegi minősítéséhez. Bár a lakosok száma nem éri el a törvénytervezetben meghatározott városi kvóta felét sem, tízezer ember él itt állandó jelleggel, a turisták száma az év jelentős részében megsokszorozza a helybéliek számát. Napi négyezer vendéget látnak el a helyi turisztikai-orvosi központban. Barót az egyetlen olyan kisváros, amelynek a vonzáskörzetében érzik az eddigi besorolás hátrányait: nem pályázhatott vidékfejlesztési támogatásra Bibarcfalva, Bodos, Köpec, Miklósvár és Felsőrákos sem.
Hargita megyében hét várost érintene a változás, többek között az ország egyik legkisebb városaként számon tartott, 1700 lakosú Tusnádfürdőt, illetve a sokszorosan hátrányos helyzetben lévő bányavároskát, Balánbányát. Mindkét településen pozitívan nyilatkoztak az átalakítás lehetőségeiről, ám a reform részleteinek ismerete nélkül senki sem támogatja azt feltétlenül.
Más-más indokokkal, de hasonló tervekkel igyekszik segíteni a hazai, adminisztratív szempontból nehézkes, túlburjánzó állapotokon a demokrata-liberális és a szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció. A jogalkotásig jutó stratégiákkal szemben azonban a hazai önkormányzatok nagy része bizalmatlan, azok pedig, akik együttműködnének, egyelőre nem látják az együttműködés módját. Egyelőre csak a negatív tények sorolhatóak: sok település küzd finanszírozási gondokkal, az EU-s alapokhoz való hozzáférés pedig megoldatlan. Függetlenül attól, hogy az adott településnek mi a rangja.