Magyarul – a gyermek érdekében

Továbbra is aggasztó jelenség a lemorzsolódás a romániai magyar nyelvű oktatásban, főként a szórványvidékeken. Ennek ellensúlyozására idén már másodszor indította újtára az RMDSZ a Minden magyar gyermek számít elnevezésű beiskoláztatási kampányát. Munkatársaink annak jártak utána, hogyan lehet elérni, hogy a szülők magyar iskolába írassák be gyermekeiket.

Magyarul tanulni érdemes. Ez az üzenete az RMDSZ idén már másodszor indított Minden magyar gyermek számít elnevezésű beiskoláztatási kampányának, amely arról próbálja meggyőzni elsősorban a szórványban élő magyar vagy vegyes házasságban élő szülőket, hogy írassák magyar tannyelvű osztályba a gyerekeiket. Ezt egyrészt a médián keresztül, az írott és elektronikus sajtóban, elsősorban a rádióban üzenik, társadalmi célú hirdetések formájában. Főként a közszolgálati rádió marosvásárhelyi és kolozsvári területi stúdiói segítenek a népszerűsítésben. A kampány másik része az egyházak, civil szervezetek és szórványkollégiumok által végzett népszerűsítő munka. Szórványban családról családra járnak, a szó szoros értelmében egyenként gyűjtik össze a gyermekeket, hogy meglegyen a diáklétszám a veszélyeztetett magyar osztály indításához. A kampány utolsó szakaszában, március végén egy videoklippel is jelentkezik az RMDSZ, ebben kifejezetten a tizenéveseket szólítja meg.
Az üzenet szerint az anyanyelvi oktatás nem akadályozza meg, hogy egy fiatal megtanulja a többségi nyelvet és boldoguljon román környezetben. Ennek alátámasztására – idén újdonságként – a kampányba bevontak neves vagy kevésbé ismert, de sikeres magyar embereket, akiknek a személyes pályájuk példáján keresztül mutatható meg, hogy magyarul tanulni érdemes. Bogdán Zsolt színművész, Guttmann Szabolcs építész, Bognár Enikő kolozsvári vállalkozó és Horváth István szociológus mindannyian bizonyítottak már román környezetben. Most a hangjukat adják a rádiós hirdetésekhez.

A saját példa ereje Guttmann Szabolcs kolozsvári műépítész az első nyolc osztályt a kolozsvári zeneiskolában végezte, magyar tagozaton ugyan, de többnyire román környezetben. Véleménye szerint még egy ilyen felállásban is sokat számított a magyar környezet léte, középiskolai évei során pedig még inkább: akkor már a Báthory István Elméleti Líceum diákjaként, magyar intézményben tanult. Ezek az évek meghatározók számára, ahogyan azok a tapasztalatok is, amelyeket külföldre emigráló román kollégáitól látott, akik anyanyelvüket megtartva és szépen beszélve élnek egy idegen környezetben.
„Ezek olyan ismeretek, amelyekből az ember levonhatja a következtetést. Szükségünk van az anyanyelvünkre, ráadásul vannak olyan tantárgyak, amelyeket idegen nyelven nem lehet jól elsajátítani, mert nagyon bizonytalanok leszünk, amikor nincs egy viszonyítási alapunk” – magyarázta az Erdélyi Riportnak a neves szakember, akinek egyebek mellett Nagyszeben is köszönheti a jelenlegi arculatát.

Eloszlatni a tévhiteket Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese a kampány részleteiről lapunknak elmondta: tavaly elkészítettek már egy gyorselemzést, amelyben elsősorban azt vizsgálták, hogy a különböző családokban milyen érveket sorakoztatnak fel az iskolaválasztáskor a szülők. Kiderült, hogy számos tévhit és félreértés kering a tanulmányi nyelvvel kapcsolatban, ezért úgy döntöttek, hogy a magyar családokat a lehető legpontosabb információkkal látják el az anyanyelvi tanulási és továbbtanulási lehetőségekről, eloszlatva mindenféle mítoszt.
Magyari kifejtette, hogy számos család tagjai vállalják és vallják ugyan a magyarságukat, de életük különböző fontos döntéseiben, legyen szó iskola- vagy akár párválasztásról, a magyar identitás nem kulcstényező számukra. Amikor arról határoznak, hogy a gyerekek milyen iskolában tanuljanak, a mérlegelt tényezők között többnyire a tanítás nyelve is szerepel, de nem ez a legfontosabb, ezért ha egyéb okokból előnyösebbnek látják, akkor román iskolára esik a választásuk. Más szülők azt tartják, hogy a fiatalok román iskolában jobban megtanulják az állam hivatalos nyelvét – ezt egyébként sokan hozzák fel érvként. „Szintén más esetekben szociális indokokról is beszélhetünk, olyan helyzetekben például, ahol a magyar iskola vagy később egyetem választása anyagi terhet ró a szülőkre, ez az érv viszont nem csak nagyon szegény családokban jelenhet meg, hanem bárhol, ahol komolyan mérlegelik a költségeket” – mondta az Erdélyi Riportnak Magyari.
A főtitkárhelyettes kifejtette, a kampány előkészítéseként levélben vagy személyes megbeszéléseken szólítottak meg civil szervezeteket, egyházakat, megyei szervezetek vezetőit azért, hogy támogassák a közös ügyet. Tevékenységük a szülőkre és nagyszülőkre irányul, a beszélgetéseket pedig pedagógusok és oktatáspolitikusok vállalták.

A vidékre összpontosítanak Pataki Adél, az RMDSZ Temes megyei szervezetének oktatási alelnöke az Erdélyi Riportnak elmondta: Temesváron már hosszú évek óta zajlik a Minden magyar gyermek számít program magyar családok felkeresését célzó eleme, mivel a régióban – a Székelyfölddel ellentétben – a jórészt vegyes házasságban élő szülők a magyar nyelvet inkább tehernek, mint előnynek tekintik. Most, a kampány adta lendületet is felhasználva inkább a kisebb, vidéki településekre – Végvárra, Ótelekre, Keresztesre és Fényre – összpontosítanak, már elkészültek a magyar gyermekek lélekszámára, illetve az anyanyelvi oktatásban résztvevők arányára vonatkozó felmérések és a „lejárási” programtervek.
A szakpolitikus rámutatott, hogy noha Végváron sok a magyar család, a legfőbb gond mégis az, hogy számos szülő a román tagozatot választja óvodában, illetve az 1–4. osztályban. „Óteleken régóta a tanulóhiányban szenvedő iskola összevont osztályai riasztják a szülőket, így inkább a szomszédos településekre, elsősorban Jánosfalvára viszik át gyermekeiket a román osztályokba” – magyarázta. Az óteleki akut tanulóhiány leküzdése végett az illetékesek hosszabb ideje tárgyalnak Böjte Csabával is; mostanra sikerült megteremteni egy gyermekotthon alapításának feltételeit, s az otthont részben a környék rászorulóival tervezik benépesíteni.
A Temes megyei szakemberek élő kapcsolatot szeretnének létesíteni a vidéki iskolák, magyar tagozatok, illetve a Bartók Líceum egyes osztályai között annak érdekében, hogy a magyar iskola irányába terelt nebulókat tanulmányaik teljes ideje alatt megtarthassák az anyanyelvi oktatásban. „A testvérosztályi kapcsolatok keretében közös kirándulásokra, illetve cserenapokra kerülne sor a jövőben, s ez – a közvetlen célok mellett – a Bánság jövőbeni magyar közösségének építése szempontjából is fontos barátságok, személyes kapcsolatok megalapozója lehet” – mondta Pataki Adél.

Elsődleges a gyermek fejlődése Pető Csilla, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének oktatási ügyvezető alelnöke, volt parlamenti képviselő szerint lényeges, hogy ne csak a nagyvárosokban, hanem a kistelepüléseken, a szórványban élő szülők is megértsék: gyermekeiknek segítenek, ha magyar iskolába íratják őket. „Bihar megyében már tavaly a kampány mellé álltak a történelmi egyházak, a civil szervezetek, és örömünkre a sajtó is támogatja a kezdeményezést” – mondta az Erdélyi Riportnak a pedagógusi gyakorlattal is rendelkező szakpolitikus. Pető, aki jelenleg egyetemi oktató is, kifejtette, hogy felkeresik azokat a fiatal szülőket, akik ebben az időszakban döntés előtt állnak. Fontos az időzítés, ugyanis most íratják be a gyermekeket óvodába, előkészítő osztályba és első elemibe. „Azzal, hogy milyen nyelvű óvodába, iskolába íratják kicsinyeiket, gyakorlatilag meghatározzák gyermekük életének elkövetkező húsz esztendejét” – hangsúlyozta a szakember.
Tájékoztatása szerint egyes szülők nem biztosak abban, hogy mi lenne jobb gyermekük számára. „Vegyes házasságokban az is előfordul, hogy a szülők nem tudnak megegyezni, milyen nyelven tanuljon a gyerek. Az ingadozókat, a szórványtelepüléseken élőket kell megszólítani különböző találkozók alkalmával, szülői értekezleteken. Összejöveteleket kell szervezni a fiatal szülőkkel és tudatosítani bennük, hogy román iskolában a gyerek nem hall majd Toldiról, Ludas Matyiról, a Pál utcai fiúkról. Kimarad az olvasmányélményekből, melyek meghatározóak a korosztálya számára” – számolt be a „meggyőzési technikáról” Pető. Ebben az időszakban a Bihar megyei óvónők, tanítók elsődleges feladata, hogy megszólítsák a szülőket, mert ők vannak szoros kapcsolatban a kisközösségekkel.
Nagyon fontos megértetni a szülőkkel, hogy semmilyen hátránnyal nem jár, ha magyar iskolába járatják gyerekeiket. Sőt, veszítenivalója van a gyereknek, ha más nyelven tanul, mert olyan közösségbe kerül, ahol nem szentelnek kellő figyelmet a sajátos gondjaira.
„Az a gyerek, aki nem anyanyelvén tanul, elbátortalanodik, nem találja meg a helyét a közösségben, a csoportban, nehezebben szerez barátokat. Pszichológusként is elmondhatom, hogy a gyermek szellemi és fizikai fejlődése megsínyli, ha nem anyanyelven sajátítja el a tudást. A gyermeklélektanban fellehetők olyan esetek, hogy a más nyelven tanuló gyerekeknél álmatlanság, bevizelés lép fel. A gyerek befelé fordulóvá válik, nem kommunikál, nem szeret közösségbe menni. A szülő csodálkozik, hogy csemetéje nem fejlődik, nem tudja elsajátítani a tudásanyagot, és a tanulásban nem éri el az életkorának megfelelő szintet. A gyereknek pedig nincs sikerélménye, mert a tanulásban nem tud versenyezni más anyanyelvű társaival, vagy nincs hozzá elég önbizalma” – magyarázta Pető.
A bizonytalan szülőknek azt ajánlja, kérjék ki szakemberek véleményét, ha nem tudják eldönteni, milyen iskolába vigyék a gyereküket. Nagyobb iskolában vannak pszichológusok, forduljanak hozzájuk bizalommal. Mint mondta, az RMDSZ is a szülők rendelkezésére áll, tapasztalt pedagógusok, iskolaigazgatók, tanárok, óvó- és tanítónők bármikor szívesen elbeszélgetnek velük a beíratás gondjairól.
Pető rámutatott, az sem gond, ha a kistelepüléstől, ahol a gyermek lakik, távolabb esik a magyar iskola, hiszen vannak iskolabuszok, és a tanügyi törvény előírja, hogy ha az iskola messze van, a gyermek lakhelye szerinti polgármesteri hivatalnak meg kell térítenie az ingázás költségeit.

Értarcsa vonzza a magyar gyerekeket Mára már az Érmellék egyre több magyar iskolája is a megmaradásért küzd, szükség mutatkozik a beiskolázási kampányra. A régió több tanintézetében cigány gyerekek teszik ki a diáklétszám zömét. Sok esetben ettől idegenkednek a szülők, és hajlamosak más település iskolájába elvinni gyermekeiket. Kivételnek számít a Bihar megyei Értarcsa, melynek iskolája nemcsak küllemében, de belső felszereltségében is nagyvárosi színvonalú. Gáspár Tünde iskolaigazgató 1987-ben került a községbe, 1998-ban lett a tanintézet vezetője. Értarcsa falvainak iskolái is hozzá tartoznak: Gálospetriben száznegyven óvodás- és iskoláskorú gyermek van, Tarcsán százhúsz, Éradonyban közel száz.
Számtalan tevékenység zajlik e modern és kellemes belsőtér-kialakítású emeletes iskolában, ahol az otthonosság érzete tölti el a látogatót. Egyedi jelleget kölcsönöznek az iskolának a belső tér festett ajtóüvegei, amelyek Gáspár ízlésvilágát dicsérik. Az igazgatónőtől megtudtuk, hogy a kötelező tanítási időn túl számtalan foglalkozást tartanak a diákoknak: táncoktatás folyik a fiatalok számára, rendszeresen ellátogatnak színházi előadásokra, minden évben négy alkalommal részt vesznek a nagyváradi filharmónia leckekoncertjein, ahol komolyzenei ismeretekre tehetnek szert a tanulók.
Az igazgatónő szerint úgy lehet hosszú távon fenntartani a magyar gyermekek anyanyelvű oktatását, ha az iskola és a pedagógusok vállalják a tanítási időn túli feladatokat, a gyermekek széles körű foglalkoztatását, és a tanintézetek a lehető legjobban fel vannak szerelve. Szorgalmazza az iskolák összevonását, főleg a felső tagozatosak esetében, illetve azt, hogy a rossz, rozoga iskolaépületekből nagyobb iskolaközpontokba irányítsák a gyermekeket. Példaként említi Tarcsát, ahol megfelelő körülményekkel tudnák fogadni a községhez tartozó két falu diákjait. Úgy véli, hogy a náluk megteremtett jó körülményekkel, a gyermekek széles körű foglalkoztatásával sikerült elérniük, hogy a közeli város, Érmihályfalva, illetve Nagyvárad elméleti líceumai ne térítsék el tőlük a helybeli iskolásokat. Azok a gyermekek tanulnak tovább magyar középiskolában, akik az általános iskolát is anyanyelvükön végzik; csak jó alapra lehet sikeresen építkezni.
Szerinte a szülők attól való idegenkedését, hogy magyar iskolába írassák gyermekeiket, két módon lehet ellensúlyozni: a már említett jó példákkal, valamint a roma gyerekek minél hatékonyabb felzárkóztatásával. Főként a módosabb roma családok esetében tapasztalható előrelépés, a gyerekek ápoltan járnak iskolába, részt vesznek a közös tevékenységeken és egyre jobban tanulnak.
A magyar gyermekek megőrzésének egy másik formája a megfelelő oktatási módszerek kidolgozása. Ennek egyik napszámosa, élharcosa a községhez tartozó Gálospetriben élő Szász Dezső tanító, aki társszerzőként nemrég jelentetett meg egy nagyszerű segédkönyvet Tanítói kézikönyv címmel; ebben az egyre elterjedtebb osztatlan iskolai szimultán foglalkozásokra is kitér. Meghatározza az órakeretet, az újabb szakirodalomban használt terminusokra ad szómagyarázatot. A munka úttörőnek számít, a Kárpát-medencében még nem jelent meg hasonló jellegű kiadvány. A román pedagógustársadalom is érdeklődik iránta, felmerült a műnek az állam nyelvére való lefordítása is.
A magyar iskolák számára való gyermekmentési „akcióban” nem lehet figyelmen kívül hagyni Böjte Csaba szerzetes közismert tevékenységét. Amellett, hogy enyészetre ítélt, magyar múltra mutató ingatlanokat ment meg, számtalan gyermeket ad a magyar nyelvű oktatásnak is. Gálospetriben ő hívta életre a Fráter-kúriában működő Szentháromság Gyermekotthont. Az ott nevelkedő huszonhat gyermek mindegyike magyarul tanulja a betűvetést.