Kincsek és gagyik a plázában

2016. 09. 13. 21:54

Az egyik marosvásárhelyi bevásárlóközpontban immár sokadik alkalommal megrendezett régiségvásárról, az értékes és értéktelen holmik keveredése láttán a szemlélő Bögözi Attilának a lecsó jutott az eszébe.

 

A szerző felvételei

Régiségvásár. Azt hinné az avatatlan szemlélődő, hogy ilyen helyen, mint nimfák a dús habokban, úgy fürdik a tekintet a csupa értékes, régi portékák, antik műtárgyak, felfedezőre váró kincsek, patinás tárgyak színes hullámaiban. Csakhogy az ábrándok bűvöletéből a való világba vezető legrövidebb út mindig a csalódás, s a Marosvásárhelyen sokadik alkalommal megrendezett szeptember eleji régiségvásáron hamar rá kellett jönnöm, hogy idén sem sikerült kitörni abból a bűvös körből, amely évek óta tartja fogságban a hasonló rendezvényeket, s amely nem tud, vagy nem akar különbséget tenni a valóban értékes antik műtárgyak és az értéktelen, filléres bóvlik között.

Mert a giccs akkor is giccs, ha történetesen régi.

És ha összeeresztjük az apró csecsebecséket, a divatból kikopott ruházati cikkeket, a nippek végtelen hadát, az érték nélkül zörgő régi pénzek sokadalmát, a tányérok, evőeszközök, jelvények, mécsesek, órák, és még ki tudja milyen megunt, vagy padlások, pincék mélyéről elővakart tárgyakat, az antik bútorok, könyvritkaságok, értékes festmények, míves ékszerek jobb sorsra érdemes kuriózumaival, akkor abból nem lesz más, mint lecsó.

A lecsónak pedig az a tulajdonsága, hogy ételnek remek, ám minden másban súlyos értékvesztést jelent, leginkább a minőségben, legyen szó művészeti alkotásról, vagy közönséges régiségvásárról.

És bármennyire próbálom is szelídíteni a minősítést, az egyetlen szó, ami eszembe jut a vasárnap zárult három napos régiségvásárral kapcsolatosan, az a lecsó.

Mert hiába sereglett össze Kolozsvártól, Bukarestig, Nagybányától Aradig, Resicától Botosányig, Szebentől Karakalig mintegy félszáz kiállító a Promenada Mallban, a több tucat helyi guberáló annyira felhígította a rendezvényt, hogy az helyenként az ócskapiac kétes színvonalával vetekedett. Így nem csoda, hogy a standok előtt nem tolongtak a vásárlók, a kíváncsi bámészsereg pedig többnyire a hétvégeken amúgy is szokásosan itt plázázókból verődött össze.

Így, a múltbéli kincsek vásárán a szellemi katarzissal kecsegtető élményt maga alá gyűrte a zömében vacak, gagyi, gyatra, satnya, tropa, ramaty minőségű kütyük, ketyerék szűretlen hordaléka, ami színesnek ugyan színes volt, de kétséges értékű.

A helyszínen készült, szépia tónusi fotók pótolni próbálják azt, ami a régiségvásárról leginkább hiányzott.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!