Jobb jeggyel is a sereghajtók közt

Egyre több ország vesz részt a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programjában, a PISA-méréseken. Legutóbb 2012-ben mérhette össze 15 éves diákjai olvasási, matematikai és természettudományos képességeit 65 ország, köztük minden EU-tagállam. Az eredmények szerint Románia enyhe javítással továbbra is rosszul szerepelt. Az okokról Papp Z. Attila oktatáskutatót Kustán Magyari Attila kérdezte.

Egy évvel ezelőtt volt alkalmunk beszélgetni a 2009-es PISA-mérések üzenetéről. Akkor úgy fogalmazott, a romániai oktatás helyzete siralmas. Most milyen jelzőt használna?

Ha egyszerűen kell válaszolnom, akkor azt mondom: nemzetközi összehasonlításban továbbra is siralmas a helyzet, de már valamivel jobb, mint 2009-ben. Nem beszélhetünk nagy javulásról, az ország 445 ponttal a 45. helyen áll a 65 országból, az átlag alatt jóval, tehát a listán most is elég hátul van Románia, de kevésbé, mint eddig. Az is kijelenthető, hogy a matematika kompetencia-átlaga emelkedett picit, de ez máshol is így van, például Szerbia is jobban teljesített ezúttal. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy sok helyen kezdik megszokni és alkalmazni a tesztelési módszereket – amikor első alkalommal vettek részt a méréseken, sok országban ezek még ismeretlen módszernek számítottak.

Ez azt jelenti, hogy a diákokat ezúttal jobban felkészítették a PISA-mérésekre?

Van, ahol csak felkészítették őket, Romániában, Szlovákiában is szerveztek például előteszteléseket, de Szerbiában új képzési formákat is átvettek. Bizonyos értelemben az mondható, hogy a világban tudatosan, nem tudatosan, formálisan vagy nem formálisan kezdenek ráhangolódni a mérésekre, de az is igaz, hogy ez nem változtat lényegesen bizonyos makrotrendeken. A délkelet-európai országok, mint például Szerbia, Románia, Bulgária, de akár Albánia, Montenegró, legalábbis az Európai Unióhoz mérten továbbra is sereghajtók. Ez Magyarországgal összevetve is érdekes képet nyújt: míg 2006-ban utóbbiról azt mondhattuk, hogy nagyságrendekkel jobb eredményeket mutat fel, az idei 477 ponttal már ugyancsak közeledett az említett országokhoz.

Ha már Magyarországot említettük: nemrég kijelentették, a PISA-mérések igazolják a beiktatott változások szükségét. Ez a kijelentés mennyire állja meg a helyét, hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy oktatási reformnak hatása legyen akár egy ilyen felmérésre?

Magyarországon nem olyan nehéz beazonosítani az okokat: 2012-ben volt a mérés, az oktatási rendszert pedig 2010 után radikálisan átalakították, ami minden bizonnyal kihatott az eredményekre. Persze, minden összefügg mindennel, de azt gondolom, hogy a kompetencia alapú oktatás jelenléte vagy hiánya mindenképp kihat az eleve kompetenciákat mérő PISA-mérésre. Romániára kell csak gondolnunk, ahol minden lózung és jogi lehetőség ellenére sem jelenthető ki, hogy rendszerszinten hangsúlyt fektettek volna a képességek, készségek fejlesztésére, Magyarországon pedig korábban törekedtek erre, de 2010 után visszaszorították ezt.

Egyébként legalább másfél stabil kormányzati ciklusra, öt-hat év oktatáspolitikai folytonosságra van szükség egy reform megalapozásához és véghezviteléhez, ez majd biztosan meglátszik az eredményeken is.

A romániai diákok 40,8 százalékát sorolhatjuk a nagyon gyengén teljesítők közé. Mit jelent ez a kategória?

 A korábbi eredményekkel összehasonlítva még mindig jobban áll az ország ebben a tekintetben, 2006-ban például 50 százalék körül mozgott ez az arány. Ezek a diákok gyakorlatilag funkcionális analfabéták, és úgy azonosítják be őket, hogy a tesztek során képességpontokat határoznak meg, amelyeket szintekre osztanak fel. A nagyon gyenge besorolás a 2-es szint alatti gyereket jelenti, és nemzetközi összehasonlításban a romániai diákok közül rendkívül sokan sorolódnak ide. Az Európai Unió meghatározott egy küszöbértéket erre vonatkozóan, amit 2020-ra kellene teljesíteni, ez pedig 15 százalék.

Lehet robotképet rajzolni erről a negyven százalékról? Mit tudunk róluk, kik ők?

Először is ők azok, akik például tudnak olvasni, de a szöveg megértése során már nagy nehézségeik vannak. Vagy ők azok, akik alap matematikai képességekkel rendelkeznek, de új helyzetekben már nem tudják ezeket alkalmazni. Túl azon, hogy ennek kialakulásában meghatározó a szülői háttér is, a 2012-es adatok szintjén még két aspektust vizsgáltam. Az egyik, hogy területileg a falusi és a városi iskolák között Romániában nagy eltéréseket látni: a szövegértés területén például az egész világon csak Peruban és Bulgáriában nagyobbak az eltérések. Egy másik aspektus, ami kihat a teljesítményekre, hogy a szülők, vagy a gyerekek választhatnak-e intézmények között. Ahol a szülők nem, vagy legfennebb két iskola között dönthetnek, ott nagyon lecsúszik a diákok teljesítménye, ahol viszont nagyobb választási lehetőségük van, ott nagyságrendekkel jobbak az eredmények. Mindezt úgy értelmezhetjük, hogy komoly térségi lejtő érvényesül az iskolák között, a falusi és kisiskolák nagyon lemaradnak.

A másik pólus 3,2 százalékot fed, ők a nagyon jól teljesítők. Mintha ebben sem teljesítenénk túl, Magyarországon például háromszoros érték jött ki ezen a téren. De még érdekesebb kérdés, hogy az iskolában kapott jegyek és a PISA-mérések eredményei között mekkora az összefüggés?

Ezt nem tudjuk megmondani Romániára vonatkozóan, Magyarországon azonban az országos – tehát nem a PISA – kompetenciamérések eredményei összevethetők az érdemjegyekkel. Tanulmányok azt mutatják ki, hogy nincs teljes átfedés, amikor a tanárok érdemjegyeket adnak, akkor nem föltétlen képességeket osztályoznak, hanem egyéb társadalmi tényezőket is, legyen szó családi háttérről, vagy akár megjelenésről, tanár-szülő ismeretségről stb. Aki stréber, és mindig jó jegyeket kap, az lehet, hogy még a kettes szintet sem ér el a PISA-méréseken.

Az előző méréseket követően a kisebbségben élő magyarok eredményeit külön is értékelhettük. Erre vonatkozóan már vannak adatok?

Még csak fenntartásokkal beszélhetünk ezekről, hiszen minél kisebb a határon túli magyarok PISA-mérésen belüli mintája, annál nagyobb a statisztikai hibalehetőség. Ennek ellenére a PISA módszertanában vannak olyan feltételek, amelyekkel a bevándorlók eredményeit külön vizsgálják, és ezek a módszertani feltételek a magyar kisebbségekre is alkalmazhatók. 2009-es vonatkozásban tudom elmondani azt, hogy az akkori romániai magyar eredmények azért voltak viszonylag jók – az anyanyelvükön tanulók esetén –, mert a tanulók jobb családi háttérrel rendelkeztek az átlagnál. A PISA egyik nagy üzenete tulajdonképpen az, hogy ez a szempont, a családi háttér nagy szerepet játszik az iskolai teljesítményben, ezért ez kihatott a romániai magyarok anyanyelven tanulók adataira.

Kijelenthető azonban 2012-re is, hogy akik nem az anyanyelvükön tanulnak, rendszerint gyengébb eredményeket érnek el, ez pedig Romániában különösen érződik, kisebb mértékben pedig a szerbül tanuló vajdasági magyarokra is érvényes.

Szlovákia érdekes példa azonban, itt a nem anyanyelvükön tanulók 2009-ben kissé jobban teljesítettek, de csak a nem annyira nyelvfüggő matematika terén, 2012-re viszont úgy tűnik, a tannyelv szerint a magyarok eredményei nem térnek el jelentősen. De ami a határon túli magyar oktatás vonatkozásában 2012-ben is látszik, hogy Erdélyben és Vajdaságban a magyar nyelvű oktatás jobb vagy legalábbis eléri az országos szintet, Felvidéken viszont – ahogy szinte minden mérés során – 2012-ben is a magyar nyelvű képzésben részt vevők szignifikánsan alulteljesítenek az országos átlagokhoz képest.

A PISA-mérésekkel járnak együtt intelmek, megfontolandó tanácsok?

Ez a teszt egy kincsesbánya olyan szempontból, hogy rengeteg adat kiolvasható belőle, és mérhető össze más országok eredményeivel. Összefoglaló jelentések is születnek ilyenkor, és ezekben mindig külön alfejezet olvasható az oktatáspolitikai beavatkozások lehetőségéről. Az egyik legfontosabb jelentés a méltányosságról szól, amely annak alapján készül el, hogy senkit nem érhet hátrány az oktatási szolgáltatások igénybevétele területén etnikai, nemi, társadalmi származás miatt. Egyrészt a már említett kettes szint alatt teljesítőkről van szó itt, másrészt azokról a hátrányos helyzetűekről, akik jó eredményeket értek el családi helyzetük ellenére. Ezeket rezilienseknek nevezik, ez az arány Magyarországon az összes diák négy, Romániában pedig a három százalékát jelenti.