Je suis supporter

2016. 06. 12. 23:35

Egy hónapon át szeretnénk írni a labdarugó Európa Bajnokságról. A fociról, s arról, ami körülveszi. Asszociálni minden olyan szakterülettel, ami nap mint nap foglalkoztat minket: a színház, az irodalom, a képzőművészetek, a szociológia és az antropológia. Sarvadi Paul és Sipos Krisztina rendhagyó foci EB krónikájának első része.

 

Franciaország terrorfenyegetettség mellett látja vendégül Európát

 

Kezdjük mindjárt az elején egy klasszikussá vált idézettel. Bill Shankly, a Liverpool FC legendás vezetőedzője mondta a fociról: „Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”

A világon 200 országban, csaknem 240 millió ember rendszeresen futballozik. Európában, de főleg Latin-Amerikában és Afrikában a labdarúgás társadalmi szerepe túlnőtt valóságos jelentőségén. Fanatikus rajongók kisérik figyelemmel a játékot. A történelem azt is jegyzi, hogy az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott elősegítette a fegyverszünet rögzítését a 2005-ös polgárháborúban, ahogy azt is, hogy a labdarúgás volt a közvetlen oka az 1969 júniusában kirobbant, Salvador és Honduras közötti háborúnak, illetve a sport súlyosbította a feszültséget az 1990-es évekbeli délszláv háborúban.

 

Fociművészet

A művészet sem maradt távol a focitól. Az évek során sok író, színész vagy zenész vállalta nyilvánosan a focidrukkeri státuszát, sőt, akadtak olyanok is, akik profi szinten űzték a sportot.

A legismertebbek közé tartozik a Nobel-díjas Albert Camus, aki egy argentin focicsapat hálóőre volt, de James Joyce és Vladimir Nabokov is rúgta a bőrt. JK Rowling többször álcázta magát, hogy zavartalanul nézhesse kedvenc londoni focicsapata, a West Ham United meccseit. Julian Barnes Leicester drukker, Salman Rushdie pedig 1999-ben cikket írt a The New Yorker-nek, az utóbbi cím alatt: „A nép játéka egy focirajongó nevelése.” Anthony Burgess ezt írta: „ (…) Öt nap munka, ahogy a Biblia mondja, a hetedik nap az Úr napja, a hatodik pedig a focié”.

Nick Hornby angol író, az Arsenal rajongója

 

Megtéveszthetetlen stílusában Gabriel Garcia Marquez egy egész fejezetet szánt önéletrajzában a futballnak és kedvenc csapatának a Club Junior de Barranquilla-nak, s annak a napnak, amikor legyőzték a kőkemény Millonariost (2-1) úgy, hogy Alfredo Di Stéfano, Adolfo „Mester” Pederson, Néstor Rossi és Julio Cozzi is az utóbbit erősítették.

Nem kellene elfeledni Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című darabját sem, melynek szereplői focibírók; Nick Hornbyt, aki óriási sikerű regényt írt a londoni Arsenalról Fociláz címmel; Tom Cruise-t, aki a Real Madrid rajongója, ugyanúgy mint Antonio Banderas, Penelope Cruz vagy Viggo Mortensen. És ha már szóba jött a Real Madrid, ne hagyjuk ki Julio Iglesiast sem, aki ifjú korában a Real Madrid Castilla kapusa is volt, de egy autóbaleset következtében abba kellett hagynia a futballt.

Bernard Pivot kritikus és irodalmár, a francia kortárs kultúra meghatározó alakja huszonöt éven át vezette az egyik leghíresebb irodalmi tévé-műsort. Meghívottjai között voltak Nabokov, Szolzsenyicin, Simenon, Ionesco és Bukowski. Bármilyen nézettséget értek is el műsorai, akármennyire is nőtt a népszerűsége, ami nem változott soha Pivot életében, az a foci iránt érzett szeretet és életre szóló elkötelezettsége a St. Etienne csapat iránt.

A Real Madrid horvát sztárja, Luka Modric nagy góllal nyerte meg a meccset a törökök ellen

 

Szándékok

A néhány napja elkezdődött labdarúgó Európa-bajnokság idén, történelmében először 24 résztvevővel rajtolt Franciországban. Erről az eseményről szeretnénk meghatározott időközönként írni, együtt. Mindketten teatrológusok vagyunk, Paul fanatikus foci imádó, Krisztina pedig nagyon kezdő rajongó. Én fiú, ő meg lány. Én nézném éjszakánként a Copa America-t is, de a három meccses nap így is elég bonyodalmat okoz. Én drukkolok a románoknak, az angol focit imádom és az olaszok mindig nagy kedvencek voltak. Idén különösen kedvelem az izlandiakat, és úgy gondolom, a horvátok nagyon erősek lesznek. Krisztina még nem tudja, kivel tartson, de a svájciak és az angolok mezei már megtetszettek neki.

Máshogy fogunk írni az idei labdarúgó EB-ről. Érdekelnek a párhuzamok az irodalommal, a színházi helyzetekkel. Kiváncsian várjuk, hogy változni fog-e a környezetünkben valami ettől a több száz millió embert megérintő eseménytől. Keressük benne a ritka pillanatokat, azt, amit érdemes észben tartani, és az igazán érdekes történéseket. Az allegóriákat és a példaértékű eseményeket. A szimbólumokat, focin belül és kívül.

Az első két nap eseményei máris drámákat, gyönyörű gólokat és emlékezetes történéseket generáltak. Ígéretesnek tűnik a bajnokság, már most, minden szempontból!

Testvérharc a pályán, a Xhaka fivérek a svájci és az albán válogatottat erősítik

 

Európa tükörképe

A 24 résztvevő ország közül Románia az egyetlen, amelynek játékos keretében nincs olyan, aki az ország határain kívül született volna, vagy akinek bevándorlók lennének a szülei. Az 552 focista közül, akik kint vannak az EB-n, 80 játékos más országot képvisel, mint amelyben született, 22 közülük pedig nem is Európában látta meg a napvilágot. Ebben a statisztikában Svájc áll az élen, 14 más származású játékossal. Köztük van török, spanyol, kongói, elefántcsontparti, zöld-foki szigeteki, s hat (!) koszovói albán. Az albán válogatott tagjai közül pedig kilencen nőttek fel Svájcban, a Xhaka fivérek egyike svájci, másika albán színekben játszik Franciaországban. Az abszolút mesztic pedig a francia csapat kapitánya, Patrice Evra, aki Senegalban született, Guineea Bisau-i anyától és Zöld-foki szigeteki apától. De az osztrák Alaba sem panaszkodhat, hisz egy picit nigériai és egy picit fülöp-szigeteki is.

Legközelebb szerdán jelentkezünk. Addig is mindenkinek hajrá, végszóként pedig eláruljuk, kiknek drukkolnak (vagy nem) néhányan a Romániában és Magyararoszágon élő színházi emberek közül.

Benkó Bence, a k2 Színház alapító tagja, színész és rendező Németországgal tart. Aszalos Géza színész (Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház) Belgiumnak szorít. Adorjáni Panna kritikus így válaszolt: „Nem érdekel és nem követem, de amúgy egyértelmű, hogy Románia volna, ha érdekelne és követném.” Csepei Zsolt, a kolozsvári Váróterem Pojekt független színházi társulat művésze egyszerre tart Romániával, Magyarországgal és Angliával. Bodolai Balázsnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészének nincs tévéje, miközben Simó Emese (Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház) ezt nyilatkozta: „Senkinek, de ha pénzetek van, bárkinek fogok!” Varga Anikó kritikus mosolyogva hárította el a kérdést: „Sajnos, én nem követem a focit.”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!