Hazai zöldmozgalmak: mindenki harca mindenki ellen
 

Hazai zöldmozgalmak: mindenki harca mindenki ellen

2015. 05. 23. 16:11

A nacionalizmus, idegen- és magyarellenesség összenő Romániában a zöld mozgalmakkal. Legyen szó a verespataki beruházásról, az erdészeti törvényről, a palagáz-kitermelésről, vagy a folyók szennyezéséről, újra és újra felbukkan a „haza nem eladó”, a „mi földünk, mi erdőnk nem az idegeneké” jelszó. A jelenség azért érdekes, mert legalább annyira mobilizál zöld ügyekben, mint amennyire ellehetetleníti a széleskörű együttműködést. Néhány szón, gesztuson múlik, hogy gyűlöletkampány vagy környezetvédő akció részesei leszünk. A legutóbbi erdővédelmi-megmozdulások pontosan szemléltették, milyen csapdákkal küzd a hazai zöld-aktivizmus. Parászka Boróka ökoszemléje.

 

 

Május elején kétszer is volt több romániai megyére-városra kiterjedő zöld tüntetéssorozat. Bukarestben a jelszavak illeszkedtek a ma nagyon élesen politikaellenes közhangulathoz, az emberek azt kiabálták „a pártok lopják el az erdőinket”. A pártokkal szembeni általános kritika évek óta visszatér. Vannak vélemények, amelyek szerint a teljes politikai elit vétkes a hazai erdős területek kizsákmányolásában, és vannak olyan álláspontok, amelyek pártalapon differenciálnak. Így gyakorta bukkan fel az RMDSZ, mint a Hargita megyei erdőirtások fedezője-támogatója (http://bit.ly/1FK7Ipy). Nem csak a politikusok kerülnek célkeresztbe, gyakran épp a politikusok jelölik ki, hogy ki a célpont. A legutóbb Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba  fogalmazott úgy: Székelyföldet árulja el az, aki „idegeneknek” adja el az erdejét. Hogy az „idegen” mit jelent, azt ez a nyilatkozat nem pontosítja (idegen lehet a „nem székelyföldi”, a „nem székely-nem magyar” is).

A leggyakoribb a zöld ügyek etnicizálódása: hallhatóvá válnak azok a hangok, amelyek szerint a „román” erdőket a „magyarok” lopják el. Ennek egyik fontos alesete, amikor az erdők visszaszolgáltatását minősítik illegálisnak, és nemzetellenesnek. A birtokba helyezett magyar erdőtulajdonosok e szerint nem kártalanított birtokosok, hanem a román erdők kifosztói. „Szörnyű, Erdélyt a magyar grófok leszármazottainak adják vissza” – panaszolja a marosvásárhelyi Ioan Sabău Pop ügyvéd, a helyi Petru Maior egyetem tanára.  http://bit.ly/1LoNRKE Ami most történik visszaszolgáltatás címén – ismétlik a hasonló álláspontok – az történelmi, az évszázadokon át tartó románellenes kizsákmányolás megismétlése.

A zöldmozgalom etnicizálása nem feltétlenül magyarellenes. Kolozsváron a májusi tüntetéseken az a jelszó bukkant fel, hogy a „mócok” küzdenek az erdőlopások ellen, az öko-mozgalom tehát román nemzeti mozgalom, előkerültek a nemzeti hősök is a bannereken, mint például Horea, a felvonulók pedig román trikolórok alatt tüntettek a zöld erdőkért, ahogy erről a Ziarul Unirea is tudósított.

Gyulafehérváron, az egykori országegyesítő nagygyűlés helyszínén azt kiabálták a demonstrálók: „El a kezekkel a román erdőktől”. Iasiban a hársfák melletti tüntetés idején természetes volt, hogy felcsendül a himnusz, az „Ébredj román”.

Az etnicizálás nem csak a román zöldekre, a magyarokra is jellemző. A Székelyföldi Erdőkért Facebook-csoport az „Isten adta, őseink őrizték, Schweighofer viszi” feliratú kampányfotóval mozgósított. Jellemző, hogy a most kirobbant vitában nem a „román állam államosította” érv bukkant fel, ez a több évtizedes „epizód” most nem bizonyult lényegesnek. A románellenesség (vagy a román állammal szemben megfogalmazott kritika) másodlagos a „multikkal”, a „nemzetközi nagytőkével” vagy az „osztrákkal” szembeni kiálláshoz képest.

 

 

Másik lehetséges perspektíva az erdővédelem és az autonómia-mozgalmak összekapcsolódása. A Székelyföldi Erdőkért oldalán volt olyan hozzászóló, aki úgy érvelt: a székelyföldi autonómia segítheti a székelyföldi erdők megmentését.

Ugyancsak az erdővédelem kapcsán vetődött fel a konfliktusoknak egy újabb formája: a magyar-székely ellentét. Volt, aki úgy vélte, hogy ha a „magyar” (magyarországi) erdőkitermelések ellen nem szólaltak fel a székelyek, így a székely erdők sem érdemelnek „magyar szolidaritást”. A magyar-székely, magyar-román, székely-multi szimbolikus háború mellett folyamatosan ott lappang a cigányellenesség is, hiszen a „mezei”, „talpas” falopásokat a közvélekedés szerint kizárólag ők követik el. Ennek a cigányellenes szemléletnek egyik továbbgondolása  a „román-cigányokkal” szembeni előítélet: „Ezt csinálták mindig Trianon óta. Raboltak, fosztottak, életeket tettek tönkre, most pedig a megmaradt utolsó értékeket próbálják elrabolni. Ezért nem érdemelték meg soha Erdélyt. Erdély soha nem volt az övéké és nem is lesz. Remélhetőleg az utolsókat rugják a fosztogató vlach cigányok” – vélekedik egy hozzászóló (a hozzászólást betűhíven idézzük).

A nacionalista ellentétek mellett a nemzeti összefogás is „zöld” értelmet nyer, ezt egy kommentelő ugyancsak betűhíven közölt hozzászólásában így foglalja össze: „ha erdőről ha hazáról beszélünk kellene érdekeljen egymás sorsa mert Székely főd is nagy Magyarország része vólt. De ne felejtsük el azt se hogy a Székely sz*rta a magyart. Csak ugye hamar el van felejtve egyesek részéről a történelem s menyi Magyar ember nem méltó arra hogy a Magyar főldet taposson amire anyi Székely vére fojt ki. Nem akartam esetleg megbántani senkit tisztelet a kivételnek!”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!