Habzsi-dőzsi mindhalálig

2016. 08. 14. 14:04

Ma már hatodik napja járunk a tilosban, túlléptük az idei keretet, ami alapján kvázi büntetlenül fogyaszthattunk a Föld erőforrásaiból. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Szemléletes ábrázolás az Ökológiai Túllövés Napjáról. Kifacsarjuk az utolsó cseppig

 

Idén minden eddiginél korábbra, augusztus 8-ra esett az Earth Overshoot Day, azaz az Ökológiai Túllövés Napja, innentől év végéig – sajnos nem csak képletesen szólva – a jövőt éljük fel.
És ez nem csak hangzatos szólam, hanem a valóság. Kicsit közelebbről megvilágítva egy gyakorlati példával: olyan ez, mint amikor valaki nem elégszik meg a bankban lévő pénze kamataival, hanem a tőkét kezdi dézsmálni, méghozzá jellemzően felesleges kiadásokra költve azt. Mint tudjuk, ennek egyetlen eredménye lehet: egyszer csak vége szakad a szép időknek, ott marad üres zsebbel a járdaszélen.
Kis közgazdasági analógiánk alanyára minden józan gondolkodású ember azt mondja: felelőtlenség, butaság, amit csinál, miközben az emberiség hozzávetőleg a múlt század nyolcvanas évei óta ezt műveli, ugyan nem (csak) a pénzzel, hanem az életéhez elengedhetetlen erőforrásokkal. Ha ez így folytatódik, járdaszél sem marad...
A dolog logikája viszonylag egyszerű: az emberiség lélekszáma nő, a fogyasztás mértéke egyre fokozódik, a Föld viszont pontosan ugyanakkora marad, mint ahogy a biológiai kapacitása is nagyjából változatlan, tehát adott az a szén-dioxid mennyiség, amit a légkör képes elnyelni, adott halfajból is csak bizonyos mennyiséget lehet halászni a kihalás veszélye nélkül. Aki nem hiszi, járjon utána, hány, akárcsak kedvtelésből vadászott állatfajt sikerült kipusztítanunk már, vagy a kihalás szélére sodornunk. Megint egy közelebbi példa a felsorolás végére: az erdők is csak bizonyos arányú kitermelés mellett tudnak megújulni, azt túllépve maradunk az üres hegyoldalakkal.
Természetesen a Föld biológiai kapacitása nem számítható ki napra pontosan, de érdekes adat, hogy az első ökológiai túllövés napjáról 1987. december 17-én tettek említést, tehát alig harminc év alatt ugrott a túlterhelés négyhavi mennyiséget.

Nyolc hónap alatt feléljük, ami egy évre jut a Föld erőforrásaiból

 

A hatások már szinte mindenki számára ismertek, elég a hőségrekordokra gondolni, idén a mérések megkezdésétől szinte mindegyik hónap az eddigi legmelegebb volt. A sarki jégtakaró a mérések 1979-es megkezdése óta idén a legvékonyabb, egészen szokatlan helyeken, Texasban, Tasmániában árvíz pusztít, sosem látott erdőtüzek tombolnak Kaliforniában, Szibériában óriási metánbuborékok olvadnak ki a talajból… Ezek nem a klímaváltozással összefüggő jelenségek, hanem maga a klímaváltozás, sőt a tudományos élet legújabb kifejezését használva klímavészhelyzet, hiszen a változás mértéke és menete kiszámíthatatlan.
A NASA szerint a globális felmelegedés 1880 óta 1,4 Celsius foknál tart. A jelenlegi számítások szerint 3,5 Celsius fokos emelkedés jelen tudásunk alapján a tápláléklánc összeomlásával, ergo az emberiség kihalásával jár, de a tudósok által kidolgozott modellekben már ennél kisebb felmelegedésnél is városok kerülnek víz alá a kiolvadt sarki jég által megemelt tengerszint miatt, sok területen pusztíthatnak az eddigieknél is gyilkosabb viharok, háborúk törnek ki az ivóvízkészletek birtoklása felett.
Felmerül a kérdés, mit lehet, illetve kell tenni a katasztrófa elkerülése érdekében. Először is csökkenteni kell a légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségét (ez történhet a fosszilis energiahordozók – szén, kőolaj, földgáz – felhasználásának csökkentésével, illetve az ezen gázok elnyelésére alkalmas erdők irtásának leállításával), másrészt pedig meg kell próbálni alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. A klíma nagyjából változatlan volt az elmúlt 12 ezer évben, ami nagymértékben hozzájárult a ma ismert életformánk kialakulásához. Minél gyorsabb a változás, annál nehezebb alkalmazkodni. Jóllehet, a klímaváltozás globális jelenség, egyes területeken viszont más-más kihívások elé állítja a közösségeket, így a megfelelő megoldások keresésében az egyes országokra, sőt városokra, egyénre szabott feladatok várnak.
A legtöbbet természetesen a szénbányászat, a gáz- és a kőolajipar képviselői tehetnék a katasztrófa elkerülése érdekében, de ők egyértelműen ellenérdekeltek. A Citi Bank 2015-ben készült számításai szerint a globális felmelegedés 2 Celsius foknál történő megállítása esetén a jelenleg ismert kitermelhető kőolajmennyiség egyharmada, a gázkészletek fele, a szénnek pedig a 80%-a földben maradna, ami jelen piaci értéken számítva hozzávetőleg ezer milliárd amerikai dollár veszteséget okozna az érdekelt iparágaknak. Ebből kifolyólag nem könnyen vehetőek rá a változásra és a lobbi-kapacitásuknak köszönhetően politikai döntéseket is nehéz hozni ez ügyben.
Viszont mi sem vagyunk tétlenek, hogy az emberiség (vagy legalább a magunk) ökológiai lábnyomát csökkentsük. Ha valaki nem ismerné, az ökológiai lábnyom azt mutatja, egy adott egyénnek vagy közösségnek mekkora földterületre van szüksége önmaga fenntartásához és a termelt hulladék elnyeléséhez.
Én például kis lakásban lakom, kevés húst eszem, igyekszem figyelni a vízfogyasztásra, amit lehet (bár ezt lakásban nehéz) újrahasznosítok, ritkán járok autóval, próbálom szelektálni a hulladékot, a kothalo.hu kalkulátora alapján mégis 2,7-es, azaz a 2,2-es világátlag feletti , a román átlaggal pontosan megegyező az ökológiai lábnyomom. Szóval bőven akad még tennivaló.

Több tényező is terebélyesíti az ökolábnyomunkat

 

Kis szemléletváltással rengeteg változást érhetünk el magunk is: megfelelő hőszigeteléssel és energiatakarékos berendezések használatával csökkenthető otthonunk energiafelhasználása, amit nem csak a környezetet, de a pénztárcánkat is jótékonyan érinti. Zuhanyozásnál harmadannyi vizet használunk, mint kádban fürdéskor, mosogatni sem csak folyóvízben lehet, az elhasznált mosogatóvíz pedig kiválóan alkalmas lehet vécéöblítésre. Akinek kertje van, a locsoláshoz nem kell feltétlenül a vízhálózatot használnia, kiválóan megteszi az összegyűjtött esővíz, a növények is jobban szeretik.
A háztartási berendezések készenléti üzemmódban a teljes fogyasztásuk 5-15%-át fogyasztják, egy billenőkapcsolós áramelosztóval ez könnyedén megspórolható.
Bevásárlásnál is sokat tehetünk, ha igyekszünk helyi szezonális termékeket beszerezni, illetve a nagyobb kiszereléseket választjuk, hiszen így kevesebb hulladék landol a remélhetőleg szelektív hulladékgyűjtőben. Azt már csak halkan teszem hozzá, nem kell napi háromszor húst enni…
Ezek az apróságok – ha nem válik tömegessé a mentalitás –, a sötét jövőt nem fogják elodázni, de legalább egy árnyalatnyival halványabban piruló arccal nézhetünk gyermekeink, unokáink szemébe, akiknek a lába alól (szinte szó szerint) kirántjuk a talajt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!