Diyarbakir: aknák, hullák, kávézók

2016. 08. 13. 13:30

Európa még védett, békés övezetéből utazom Törökország délkeleti városába. A helyre, amelyről azt mondják, ez itt a „Gázai övezet”, itt „szíriásodik el” az ország. A műemlékek vonzanak ide, és a rendkívül tevékeny kurd civil élet, amelyet évek óta követek – de bármerre fordulok, a háborúval szembesülök. A veszély ott van a teáscsészék alján, a kávézaccban. Parászka Boróka riportja, első rész.

 

A négylábú minaret Sur világtól elzárt, kilakoltatott részében   A szerző felvételei

 

Egy éve tart a legújabb kori ostrom Diyarbakirban: tavaly júniusban, a törökországi választások idején egy merénylettel kezdődött (négyen meghaltak, százan megsebesültek), és aztán hónapokon át zajló összecsapásokkal, katonai beavatkozással folytatódott. Az elmúlt egy évben nem volt olyan hónap, hogy valamilyen erőszakos cselekményre, robbantásra, lövöldözésre, utcai összecsapásra, gyilkosságra ne kerüljön sor ebben a térségben. Ellentmondásos információk vannak arra vonatkozóan, hogy hányan vesztették életüket ez idő alatt. A török hatóságok nyilvántartása szerint 500, a Kurd Munkáspárt kötelékébe (PKK) tartozó – ahogy a hivatalos források fogalmaznak – „terroristát” öltek meg Törökország délkeleti részén. Az Amnesty International adatai szerint 200.000 civil él fenyegetettségben az érintett településeken. Az idei év tavaszáig 198 civil halt meg (44 nő és 33 gyermek is az áldozatok között van). Negyven ember Diyarbakir (a kurd „főváros”) történelmi negyedében, Surban vesztette életét, miután a török hadsereg megszállta és kiürítette a műemlékeiről híres körzetet. A megszállt területet, a világörökség részét képező diyarbakiri városfal veszi körül (az ostromban ez is megsérült), és a közelben találhatóak a szintén UNESCO védelem alatt álló, a Tigris folyó mellett elterülő nyolcezer éves Hevsel-kertek.

A lezárt Surban az elmúlt hónapokban 6300 telket államosítottak, és állami tulajdonba került a Közel-Kelet egyik legismertebb örmény temploma, az ötödik században épült Szent György templom is, hasonlóan a szír ortodox, káld kegyhelyhez. A kegytárgyakat elszállították (ellentmondásos hírek vannak ezek további sorsáról), Sur szellemvárossá vált: lakóit – 30.000 ember – kitelepítették, a közműszolgáltatást megszűntették, a bent lévő műemlékek 80 százaléka a kurd fegyveres ellenállással folytatott harcban megrongálódott, illetve megsemmisült.

1500 olyan épület található itt, amely műemlékvédelem alatt állt, és amelyek számára a török kormány kiemelt figyelmet garantált: egy évvel ezelőtt még olyan beruházásokról, restaurációs munkákról volt szó, amelyek révén Sur Közel-Kelet Toledójává, a műkincseket kedvelő turisták zarándokhelyévé válhatott volna. Azzá a központtá, ahol követhető: hogyan találkozott a hellén, a muszlim és a keresztény kultúra. (Képünkön még láthatók a turistákat útba igazító táblák, de bemenni már nem lehet.)

A tervek és az ígéretek el