Foghíjas gyógyellátás Romániában

2013. 08. 08. 23:42

Nem kell szakértőnek lenni Romániában, hogy tisztában legyünk azzal: az egészségügy állapota pocsék. A pénzhiány mellett az ágazat irányítása a régi-új liberális miniszter alatt minden korábbinál elhibázottabb. Összeállításunk nem a teljes rendszer működési bajait veszi sorra, csupán néhány, a média számára rendszeresen témát jelentő ügyet a tb-kártyáktól a fogászati ellátatlanságig.



Mindennaposak a hírek a hazai egészségügy válságával kapcsolatban. Egyik nap tömeges felmondással fenyegetnek az orvosok, máskor intézmények ellehetetlenüléséről hallani, panaszkodnak a háziorvosok, s aki megengedheti magának, igyekszik elkerülni az állami kórházak „vendégszeretetét”. Az egyik visszatérő téma a megyei egészségügyi igazgatóságok (DSP) helyzete. Tar Gyöngyvér, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője úgy tudja, az igazgatóságok nem kerülnek át teljesen az önkormányzatokhoz, csak bizonyos osztályok a jelenlegi struktúrából. „Nem is lenne jó, ha átkerülne az egész intézményrendszer – fogalmaz, – hiszen az önkormányzati átvétel politikai alárendelést jelentene, politikai függést okozna. Ez egy ellenőrző, engedélyező hatóság. Ha a megyei tanácselnök megharagszik valamelyik polgármesterre, nehéz elképzelni Romániában, hogy uralkodni tud majd magán, és betartja a hivatali protokollt, s csak akkor és ott rendel el ellenőrzést, ahol gond van. Megteheti, hogy a neki nem tetsző politikai ellenfelét így tartja sakkban. Ez egyszerű logika, de a gyakorlat az mutatja, hogy működik. Ezért nem kerülhet soha sehol ellenőrző szerv politikai struktúra befolyása alá. A regionalizációs reform során felmerült, hogy regionális egységekbe tömörítenek, ez másik gondot vet fel. Az eddiginél nagyobb lesz a körzet, nő a távolság, nekünk tömegek egészségügyi problémáját kell megoldani. Az egészségügyben a szakember személyes jelenlétére van szükség. Az, hogy mondjuk Fehér megyéből a Hargita megyei népegészségügy esetén (ételmérgezések, katasztrófa-elhárítás) hatékony legyen a beavatkozás – ez a távolsági beavatkozás szinte elképzelhetetlen. Itt fél órákon múlhat a siker, közeli jelenlétre, laborvizsgálatokra van szükség, emberekkel kell tartani a kapcsolatot.”

Tar Gyöngyvér szerint ugyancsak gondot jelent, hogy sok területen szükséges az egészségügyi engedély kibocsátása, ez esetben, például az orvosi rendelőknél minden beavatkozás közegészségügyi engedélyhez kötött. „Ha régiós központok lesznek, akkor is el kell utazni Gyulafehérvárra, ha egy csíkszeredai orvos át akar helyezni egy ajtót a rendelőjében, mert ez is engedélyhez kötött. Jelenleg van egy megyeközponti hatósági iroda, és van kihelyezett iroda Gyergyóban és Udvarhelyen. Így le lehet lefedni a megyét. Mindezt felszámolni, egy régióközpontba helyezni nehéz. A költséghatékonysági érveket is cáfolnám, azt, hogy olcsóbb az összevonás, mert az új intézmény létrehozása is plusz költséget jelent, új épület kell, új berendezések, soha nem veszik át a régi infrastruktúrát. Csak önmagunkat csapjuk be, hogy a bevált megyei rendszert le lehet cserélni egy bizonytalanra. Elfogult vagyok, mert több éve vezetem az intézményt, és most úgy látom, nehéz lenne újat, ennél jobban működőt kitalálni.”

Kártyával kiszűrhetők a csalások A Hargita megyei egészségügyi vezetőt a tb-kártyák kiosztása körüli vitákról is kérdeztük. „Sokakkal ellentétben én úgy vélem, mégis a családorvosok lennének a legalkalmasabbak – némi áldozat árán – arra, hogy a kártya kiosztását adminisztrálják. Ha a postás vinné ki, vagy bármilyen nem kompetens hatóság, megfosztanánk a pácienst attól, hogy az orvossal konzultáljanak a kártyáról, a beteg biztosított helyzetéről, egészségügyi állapotáról. Évente egyszer úgyis minden biztosított vizsgálatára szükség lenne, és ez az éves egy találkozó jó alkalom a kártya átadására-átvételére. A kártyát hasznosnak tartom, alig várom, hogy beinduljon a használata, mert ha tényleg korrekt a rendszer – amit most nem tudok megítélni –, akkor nagymértékben kiszűrhetőek a csalások, amelyek terhelik a rendszert. Erkölcsileg is sokat jelentene, mert most sokan úgy gondolják, rengeteg a visszaélés az egészségügyben, ne kerteljünk, az, hogy csalunk, hogy lopunk. Most követhető lesz a kártya révén, hogy hova lesz a pénz. Tudomásul kell venni, Romániának húszmillió lakosa van, ebből 14 millió jogosult ellátásra, közülük 8,6 millió járul hozzá az egészségügyi rendszer finanszírozásához, de csak 6,6 millió embernek van bére-fizetése. Kétmillió ugyanis kisnyugdíjas. A képlet most az, hogy nagyon kevés kereső ember lát el sok gyógyulni vágyó, teljes körű ellátásban részesülő embert. Ezért szaporodnak a botrányok. A kártya hozzájárulhat az átláthatóság, a követhetőség megteremtéséhez.”

Csak visszalépés van Ellenzéki politikusként érthető módon elégedetlen az egészségügy irányításával Cseke Attila volt miniszter. „Semmi nem valósult meg abból, amit a Szociál-Liberális Szövetség és Eugen Nicolãescu miniszter korábban ellenzékből megígért – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak a Bihar megyei képviselő. „Sőt, kisebb az egészségügy költségvetése, mint a mi kormányzásunk idején” – tette hozzá a volt miniszter, aki szerint amióta Nicolãescu átvette az egészségügyi tárca irányítását, a hazai egészségügyben nem történt semmi. „Csak visszalépés van” – jelentette ki.

A képviselő szerint a hazai egészségügy „szinte minden gondja-baja” abból fakad, hogy a Ponta-kormány az ígértnél kevesebbet fordít az ágazatra. Ennek következménye az is, hogy megszűntették az egyik legfontosabb országos programot, az iskoláskorúak ingyenes fogászati kezelését. Cseke emlékeztetett arra, hogy a fogászati ellátást az állam még a kilencvenes évek elején privatizálta, csupán az iskolai hálózatban maradt meg hosszabb ideig az ingyenes kezelési program. „Nem véletlenül, mert a gyerekkor az, amikor a legjobban kell vigyázni a fogak épségére. A kormány most azt a programot szüntette meg, amely a gyerekek egészségét védi. Ezt butaság volt” – összegez.

Az egészségügyi kártyák adatfeltöltése és szétosztása miatti háziorvosi zúgolódás kapcsán emlékeztet arra, hogy a kártyák bevezetését Nicolãescu első mandátumának idején, 2006-ban foglalták törvénybe. A jogszabály szerint a kártyákat 2008 január 1-ig szét kellett volna osztani, ám 2010-ig nem történt semmi. Cseke hangsúlyozza, hogy a kártya bevezetése az országos biztosító feladata, nem tartozik az egészségügyi tárca hatáskörébe. „Amikor átvettem a minisztériumot, próbáltam nyomást gyakorolni a biztosítóra. Kiemelten fontos volt számomra a kártya bevezetése, mert 20-25 éves lemaradásunk van Európához képest ezen a téren. A kártya prototípusát is én mutattam be” – emlékeztetett a képviselő.

Cseke szerint már az ő mandátuma idején vita folyt arról, miként kellene feltölteni és eljuttatni az egészségügyi kártyákat a lakossághoz. Akkor az USL politikusai ellenezték, hogy a háziorvosokra háruljon ez a feladat, most ők akarják az orvosokra tukmálni. Mindazonáltal a volt miniszter egyetért azzal, hogy a kártyákat a háziorvosoknak kellene adatokkal felölteni és eljuttatni a lakossághoz. „Ez logikus lépés, hisz a lakosság egészségére vonatkozó adatok az orvosoknál vannak. Szinte mindenkinek van háziorvosa. Ha az egészségbiztosító kezdené összeírni a sok millió kártyatulajdonost, soha nem jut el az emberekhez” – vélekedik Cseke, aki nem érti a háziorvosok ellenkezését. Tudomása szerint akadnak orvosok, akik elvégeznék ezt a feladatot, de csak pénzért. „A beteg érdekében elvégezhetnék ezt a munkát. Annál is inkább, mert ez egyszeri feladat. Arról nem is beszélve, hogy utóbb, ha valamilyen módosulás áll be a páciens egészségi állapotában, azt szintén a háziorvosnak kell majd a kártyán rögzítenie” – szögezte le.

A bér nem jogi kérdés Cseke Attila szerint központosítás, nem pedig decentralizáció a mentőszolgálat, a megyei közegészségügyi igazgatóságok és biztosító pénztárak regionális központokba történő összevonása, amit a miniszter márciusban jelentett be. A helyzetet egy példával illusztrálta. „Ha mondjuk egy intézmény valamilyen rendezvényt szeretne szervezni Marosvásárhelyen, a törvény szerint biztosítania kell a mentősök jelenlétét az eseményen. Képviselőjük elmegy a vásárhelyi mentőszolgálathoz, amely most aláírással és pecséttel rendelkező jogi személy, és megköti a szerződést a rendezvény résztvevőinek orvosi ellátásáról. Ha megtörténik az átszervezés, az intézmény képviselőinek Brassóba, Nagyszebenbe vagy Gyulafehérvárra kell utazniuk pecsétért és aláírásért, mert ott lesz a régióközpont. Tehát azt, amit most a megyében meg tudok oldani, egy ilyen átszervezés után már nem lehetséges” – magyarázta. Hozzátette, szerinte az átszervezésből nem azért nem lett mindeddig semmi, mert nagy volt az ellenállás. „Ha egy miniszter valóban végre akar hajtani egy ilyen reformot, akkor megvannak az eszközei erre. Csakhogy az USL-ben is rájöttek, hogy a miniszter ötlete butaság, ezért leállították” – fogalmazott.

Cseke butaságnak és demagógiának nevezte a miniszternek azt az elképzelését is, hogy a kórházi orvosok bérproblémáit úgy rendezné, hogy többé nem lennének közalkalmazottak, hanem a kórházmenedzserekkel között egyéni szerződés alapján, teljesítmény szerint kapnák a fizetésüket. „A kórházak költségvetési bevételének 80 százaléka jelenleg is a bérekre megy. Honnan tud majd nagyobb fizetést adni az orvosoknak a kórházmenedzser? Az orvosok jogállásának a megváltoztatása nem jelent több pénzt a kórházaknak, ez ugyanis nem jogi, hanem anyagi kérdés. Rendeljenek hozzá pénzt is, és akkor könnyű fizetést emelni” – magyarázta. Cseke amúgy egyetért azzal, hogy az orvosokat teljesítmény szerint kellene fizetni. Emlékeztetett arra, hogy mandátuma idején a minisztérium a teljesítményarányos bérezésről törvénytervezetet is készített. Ezt a rendszert kísérleti jelleggel négy nagy kórházban vezették volna be, a pénzügyminisztérium azonban megvétózta.

Káros regionalizáció Bónis István képviselő, a parlament egészségügyi bizottságának a tagja egyetlen mondatban foglalta össze az Erdélyi Riport számára Nicolãescu eddigi mandátumát: „Olyan bejelentései vannak, amit aztán a mögötte álló emberek és a kormány nagy kínok árán próbálnak el nem hangzottnak tekinteni”. Az RMDSZ-es politikus a miniszter legnagyobb hibájának azt tartja, hogy gazdasági kérdésnek tekinti az egészségügyet.

A civilben fogorvos Bónis szerint a gyerekek ingyenes fogászati kezelésére irányuló országos program már a megszüntetése előtt sem működött rendesen, ugyanis mindössze 300 lejt biztosított havonta erre a célra a programban részt vevő fogorvosoknak. „Ez az összeg lassan egy tömés ára, ez nem támogatás” – fogalmaz. Elmondta: már Nicolãescu első mandátuma idején, 2004 után kérte a minisztert, hogy az iskolákban alakítsanak ki országos fogorvosi hálózatot. Ezt szerinte az állami költségvetésből kellene finanszírozni, mert a biztosítónak nincs elegendő pénze erre. „Rengeteg a fogyóanyag és a gyermekekkel a legnehezebb dolgozni, ezt meg kellene rendesen fizetni” – magyarázta.

Cseke Attilával ellentétben Bónis István nem ért egyet azzal, hogy az egészségügyi kártyákat a háziorvosok töltsék fel adatokkal és osszák ki. „Engem azért képeztek ki Marosvásárhelyen, hogy gyógyítsak, nem azért, hogy bürokratikus munkát végezzek. Jogos az orvos kollégáim felháborodása” – jelentette ki. A képviselő sok háziorvossal beszélt az utóbbi időben, s mindegyikük arra panaszkodik, hogy a minisztérium bürokratikus terheket ró rájuk. „Jómagam 1991-ben indítottam a magánrendelőmet, de nem kötöttem szerződést a biztosítóval, épp a bürokrácia miatt” – tette hozzá.

Bónis szerint a miniszter már első mandátuma idején, 2007-ben át szerette volna szervezni a megyei mentőszolgálatokat, a közegészségügyi igazgatóságokat és biztosító pénztárakat. Abban a formában azonban, ahogy ezt Nicolãescu meg szeretné valósítani, az átszervezés nem decentralizációt, hanem központosítást jelent. Csekéhez hasonlóan Bónis azzal érvel, hogy a regionális hatóságok kialakításának az állampolgárok látnák kárát. „Ha valaki Szatmárnémetiben építkezni szeretne, az ehhez szükséges közegészségügyi engedély Váradról kell majd beszereznie, ha Nagyváradon lesz a regionális központ” – magyarázza. Hasonló központosítási törekvésnek nevezte, hogy a kormány az egészségügyi minisztérium hatáskörébe helyezte vissza a közbeszerzési folyamatok lebonyolítását. Eszerint minden közbeszerzést, amelyeket a kórházak helyi szinten végeztek, ezen túl a szaktárca végezne. A képviselő emlékeztetett, az erről szóló törvényt azt RMDSZ megtámadta az Alkotmánybíróságon.

A kórházi orvosok bérezéséről elmondta: annak a híve, hogy az egészségügyi szakembereket a betegek száma és szakterületük függvényében fizessék. Így nem ért egyet azzal a miniszter által meghirdetetett elvvel, hogy a kórházmenedzserek fizessék meg jobban a népszerű szakembereket. „Korántsem biztos, hogy egy főorvos jobban és többet dolgozik, mint a beosztottjai. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen bérezési rendszer megosztaná az amúgy is széthúzó, egymásra irigykedő orvostársadalmat” – vélekedett a képviselő.

Bónis szerint nem méltányos a miniszternek az a javaslata sem, hogy két típusú szolgáltatáscsomagot vezessenek be az egészségügyben: egy, a biztosítottaknak járó ingyenes csomagot az alapszolgáltatásokkal, és egy fizetett kezeléscsomagot. Úgy véli, legalább három csomag kellene, két ingyenes és egy fizetett. Az egyik az anya- és csecsemővédelmet, továbbá a sürgősségi esetek ingyenes kezelését tartalmazná, a másik a biztosítottaknak ingyenesen járó alapszolgáltatásokat, a harmadik pedig egy kiegészítő jellegű, fizetett csomag lenne. „Ezzel a beteg már a kényelmet vásárolná meg, vagy a gyorsabb gyógyulást” – magyarázta a szakpolitikus.

Nem tudják, eszik-e vagy isszák Az egészségügy bajait vizsgálva a leggyakrabban visszatérő panasz a fogászati ellátásra vonatkozik, az állami szerepvállalás szinte teljes megszűnésére. Mint Sütő-Udvari Magda fogász főorvostól, a Temesvári Polgármesteri Hivatal Iskolaorvosi Szolgálat szakemberétől megtudtuk, májustól a 18 év alattiak ingyenes fogászati ellátása komoly pofont kapott, mivel az Egészségbiztosító egyoldalúan felmondta a fogászati magánrendelőkkel kötött szerződéseit, azt, hogy egy havi fix összeget fizettek a gyermekek és fiatalkorúak ellátására. „Az összeget többször is módosították, jellemzően 400-600 lej között mozgott, nem volt sok mindenre elég, viszont legalább valamiféle ingyenes alapellátást lehetővé tett, a keret kimerüléséig. Hogy a lépésre visszaélések adtak-e okot, arról nincsen információm, de tudjuk, a papír sok mindent elbír” – mondja a főorvos asszony, aki hozzáteszi: egyre komolyabb infrastrukturális problémákkal küzdenek. „Hajdan létezett egy gyermekellátó és iskolaorvosi hálózat, ami a fogászatot is magába foglalta, ami 2009 nyarától kezdve az Egészségügyi Minisztérium fennhatósága alól, darabokra szedve, átkerült a helyi önkormányzatok fennhatósága alá. Az átadás nem volt zökkenőmentes, főleg azért, mert a korházakat egy évvel később, ettől függetlenül decentralizálták, így mi közvetlenül az önkormányzatokhoz kerültünk. Ott meg azt sem tudták, tisztelet a kivételnek, hogy eszik-e vagy isszák ezt a dolgot, de ha lenne szakértelem és akarnának is segíteni, akkor sem tudnának, mivel a költségvetés szempontjából meg van kötve a kezük, fejlesztésre nem adhatnak pénzt, csak adminisztrálhatnak. Az egész rendszer lóg a levegőben. Ennek ellenére Temesváron jelenleg hat iskolaorvos működik, emellett három központ: egy a beiskolázatlan és nulladik osztályos gyermekeknek, egy az iskoláskorúaknak, egy az egyetemistáknak. Utóbbi korábban az egyik kórház részeként működött, végül ehhez a rendszerhez csapták. A magánorvosi rendelőkkel kötött szerződések felmondása azért nagy érvágás, mert a rendszer foghíjas, a meglévő intézmények pedig kizárólag a területükön élő gyermekek ellátását biztosítják, tehát ha hozzám Temesvárra behoznak egy óteleki vagy kisiratosi gyereket, nem láthatom el, a megye többi gyermekének kizárólag ezek a szerződések biztosították az ingyenes ellátást, tehát ezzel a lépéssel őket diszkriminatív módon kizárták a rendszerből.”

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!