Erdélyi magyar polémia Genfben

2010. 10. 19. 10:35Időnként a világ országai jelentést írnak az ENSZ-nek amelyben ismertetik, miként alkalmazzák a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló egyezményt. Románia az idén a kisebbségek helyzetéről prezentált országjelentést. A szakértők által elkészített hosszú dokumentumot az ENSZ Faji Megkülönböztetések Elleni Bizottsága vitatta meg Genfben. Ebben nincs semmi különös, időként felkérik a tagországokat, hogy számoljanak be a területükön élő kisebbségek helyzetéről. Kétszer félnapos ülésen a bizottság elemzi a jelentést, a tagok kérdéseket tesznek fel az adott ország, jelen esetben a romániai küldöttség tagjainak, majd közzétesznek erről egy véleményezést.
Szakértők szerint az ENSZ-bizottság véleményezésének egyfajta politikai jelentősége van, de az európai országok esetében alig van súlya, hiszen ezek az államokban többé-kevésbé fejlett demokrácia működik. Ennek ellenére az ajánlásokat illik végrehajtani.
Markó Attila államtitkár (képünkön), a Riportnak nyilatkozva elmagyarázta: a bizottság akkor fogalmaz markánsabban, és bír nagyobb súllyal a véleményezése, ha az adott országban népirtást, fajgyűlöletet, gettósításokat hajt végre valamilyen politikai vagy katonai erő. Romániából a hivatalos országjelentés mellett a bizottság két háttérjelentést is kézhez kapott. Az árnyékjelentésnek is nevezett dokumentumokat általában civil szervezetek fogalmazzák meg, saját meglátásukat ismertetve. Ez gyakori eljárás az EBESZ emberjogi kérdésekkel foglalkozó ülésein, de divatos az Európa Tanácsban is. Markó Attila szerint ezek a jelentések segítik a testületek munkáját, mivel általuk árnyaltabb képet kapnak az adott országról.  
Ez esetben a Romani Cris roma szervezet nyújtott be háttérjelentést a romániai romák helyzetéről, valamint közösen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Pro Regio Siculorum Egyesület, valamint a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a romániai magyar oktatásról és az autonómia kérdésköréről írt helyzetjelentést.
A Romani Cris háttérjelentésében konkrét példákat írt le: szegregációs iskolákat, ahol külön helyezik el a romákat, illetve a székelyföldi romaveréseket.
A magyar szervezetek által benyújtott dokumentum a romániai magyar felsőoktatást, az önálló magyar egyetem kérdését, a magyar közösség alulreprezentáltságát a közintézményekben, valamint az autonómia különböző vetületeit taglalta.
Az ülésen az árnyékjelentést megfogalmazók képviselői nem szólalhatnak fel, de a bizottság tagjai külön elbeszélgetnek velük, és ha érdekesnek, fontosnak találják a benyújtott dokumentumot, a beszélgetés során elhangzottakat, akkor a bizottsági tagok tehetnek fel az árnyékjelentésben megfogalmazottakkal kapcsolatban a hivatalos küldöttségnek.

Árnyékvádak. A genfi ülést követően nyilatkozatháború tört ki a romániai magyar szervezetek és a kormányküldöttség RMDSZ-es tagjai között. Az EMNT, a Pro Regio Siculorum és a BKB vezetői egyre-másra adták ki a nyilatkozatokat, mondták el újságíróknak, hogy Asztalos Csaba és Markó Attila „bagatellizálni” próbálta az árnyékjelentésben felvetett kérdéseket. AZ EMNT egyik nyilatkozatában többek között az áll, hogy szervezet „nehezményezi és elítéli azt az igyekezetet, ahogyan a hivatalos román kormányküldöttség RMDSZ-es tagjai – különösen Asztalos Csaba delegációvezető, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke és Markó Attila etnikumközi ügyekért felelős államtitkár – próbálták elbagatellizálni az árnyékjelentésben felvetett kérdéseket. A Toró T. Tibor ügyvezető elnök és Szilágyi Zsolt külpolitikai elnök által aláírt nyilatkozat szerint Asztalos Csaba és Markó Attila a kormányzati hűség kedvéért felrúgtak egy már korábban elfogadott, megalapozott magyar közösségi álláspontot. „A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevői, Székelyföld választott magyar önkormányzati tisztségviselői által az elmúlt év szeptemberében elfogadott Memorandum – erre alapoz az árnyékjelentésünk is – ugyanis egyértelműen megfogalmazza: az erdélyi magyarokat hátrányosan érinti, és kimeríti az etnikai diszkrimináció fogalmát a jelenlegi kisebbségi közösségekre vonatkozó törvényi keret és hatósági gyakorlat.”
A nyilatkozat megfogalmazói szerint az EMNT elítéli, hogy Asztalos Csaba úgy véli „a magyar kisebbséget illető problémák belföldi szinten kezelhetőek, nem jelentenek olyan gondokat, melyekhez nemzetközi segítségre lenne szükség”, valamint Markó Attilának azt az álláspontját is, hogy az ENSZ nem akarja megoldani a magyar kérdést. „Vajon az RMDSZ csúcsvezetői – akik az erdélyi magyar választópolgár akaratából a fentnevezett tisztségviselők kinevezéséről dönthettek – akarják-e?” – olvasható a közleményben. „Megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy nem. A többségi hatalom elvárásainak eleget tenni és annak morzsáiból részesedni viszont igen, hiszen már 15 éve rendelik alá az önálló erdélyi magyar külpolitikát az egységes nemzetállami érdeket megjelenítő román nemzetpolitikának, és jobb esetben elbagatellizálják, de inkább ellehetetlenítik azok munkáját, akik – helyettük – próbálják megragadni a nemzetközi intézmények kínálta lehetőségeket értékeink védelmében és érdekeink érvényesítésében” – áll a közleményben.
Az EMNT szerint nem odázható tovább a konszenzus kialakítása az erdélyi magyar ügy külpolitikai képviseletében, és kezdeményezik a kérdés megvitatását az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) soron következő ülésén. Eddig a nyilatkozat.
Hantz Péter a BKB elnöke a Krónika napilapnak elmondta, hogy nem voltak megelégedve a kormányküldöttség magyar képviselőinek hozzáállásával, sem ők, sem a szintén árnyékjelentést benyújtó Romani Criss roma emberjogi civil szervezet képviselői. Hantz szerint Markó Attila rózsaszínre festette a romániai kisebbségek helyzetét, az erdélyi magyarok jogait érintő komolyabb problémák esetében – a közigazgatásban alulreprezentált magyarok ügyét leszámítva – pedig ködösített. Hantz Péter ugyanott kifejtette: bízik abban, hogy az általuk készített árnyékjelentés több pontja is bekerül majd a végleges ENSZ-országjelentés ajánlásai közé. Hantz egyúttal elutasította Asztalos érvelését, miszerint az ENSZ emberjogi bizottsága kizárólag egyéni jogokkal foglalkozik, ezért értelmetlen közösségi jogokról beszélni előttük.

Bagatellizált diagnózis? A BKB alelnöke szerint az egyéni jogok gyakran közösségi jogokkal esnek egybe, és a bizottság amúgy is tett fel ilyen irányú kérdéseket a kormányküldöttségnek. Hantz ismertette a Krónikának, hogy az árnyékjelentést készítő civil szervezeteket ő és Cunnold-Benkő Erika, a Pro Regio Siculorum Egyesület küldötte képviselte Genfben. Cunnold-Benkő Erika a Székelyföld specifikus gondjairól beszélt. Vázolta: habár a lakosság 80 százaléka magyar nemzetiségű, a magyar nyelvnek nincs hivatalos státusa, nem használható a formális állami kommunikációban, és a hivatalos dokumentumok többsége csak román nyelven jelenik meg. A Székelyföld infrastruktúrája, a régió alacsony állami támogatása miatt, elmarad az országos átlagtól, a munkanélküliség pedig átlag fölötti. A Pro Regio Siculorum Egyesület elnöke a Székelyföld etnikai arányainak megváltoztatására irányuló törekvésekre, például a militarizálásra, az ortodox egyház térhódítására és moldáviaiak betelepítésének terveire is felhívta a figyelmet.
Hantz Péter az oktatási rendszerben tapasztalható diszkriminatív elemekről beszélt: a magyar etnikum alulreprezentáltsága már a középiskolában elkezdődik, részben azért, mert a magyar diákoknak a román nyelvet anyanyelvi szinten kell tanulniuk, és anyanyelvi szintű vizsgákat kell tenniük ebből a tárgyból. A felsőoktatásról szólva a BKB alelnöke kifejtette: míg a magyar nemzetiség az ország lakosságának 6,6%-át teszi ki, a romániai felsőoktatásban tanuló diákok mindössze 1,6%-a tanulhat magyarul. Megoldást az állami magyar egyetem visszaállítása, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami támogatása jelenthetne. Végezetül a dél-tiroli példát említve, ahol Olaszország és Ausztria közti ENSZ-közvetítéssel valósult meg az autonómia, az ENSZ közbenjárását kérte Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása érdekében.
Az első bökkenő, hogy az ENSZ tagállamok között és nem országokon belül közvetít. A második bökkenő, hogy az ENSZ-bizottság nem foglalkozik a kollektív jogokkal, csak az egyéni, emberi jogokkal. Ezeket állítják a szakértők, de állította a bizottság egyik tagja is az árnyékjelentéssel kapcsolatban.
Bökkenő továbbá Markó Atilla szerint, hogy az árnyékjelentés java része olyan kérdéseket feszegetett, melyek nem tárgyai az ENSZ egyezménynek. A diszkrimináció egyik definíciója szerint megakadályoznak, vagy korlátoznak valakit alkotmányos jogai gyakorlásában. Az autonómia olyan jog, ami nem szerepel Románia alkotmányába. „Ezért küzdünk mindannyian, az EMNT az RMDSZ, hogy ezt elérjük”. Ha az alkotmányban létezne az autonómiához való jog, akkor lehetne azt mondani, hogy ennek a hiánya diszkrimináció” – magyarázta a Riportnak az államtitkár. Markó Attila elmondta azt is, hogy a bizottság egyik tagja, Patrick Thornberry brit jogtudós, ugyan régi barátja az erdélyi magyaroknak, mégsem volt hajlandó feltenni Hantz Péter kérdéseit a romániai küldöttségnek. Feltett kérdéseket a szegregációval kapcsolatban, és más romákat érintő témákban, de szót nem ejtett az autonómiáról.
Egy másik bizottsági tag tételesen elmondta, hogy a háttérjelentésben megfogalmazottak bizonyára fontos és tartalmas kérdések, de nem tartoznak a bizottság hatáskörébe, illetve az ENSZ-egyezmény hatáskörébe.
„Szerintem ezért jelent meg a sajtóban a nyilatkozatözön, hogy mi elbagatellizáltuk az erdélyi magyarság ügyeit. Pedig nem bagatellizáltuk el, hanem éppen ellenkezőleg. Magam a kérdésekre válaszolva elmondtam, igaz, hogy ezek nem tartoznak a témához, de elmondtam azt is, hol tart a decentralizáció, hogy gondok vannak az oktatásban, hogy jogos igény a felsőoktatás. Továbbá elmondtam, hogy valós az alulreprezentáltság, de összehasonlíthatatlan a tíz évvel ezelőttivel,” – fogalmazott Markó Attila, aki szerint az egész úgy festett, hogy bement János bácsi a cipőboltba és lekváros kenyeret akart venni. Nem oda tartoztak a felvetett kérdések.

A romákról hallgattak. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke vezette a román küldöttséget. Erre jegyezte meg az egyik bizottsági tag, hogy ha egy ország ilyen jelentős intézményének kisebbségi közösséghez tartozó elnöke van, akkor bizonyára nem lehet komoly megkülönböztetésekről beszélni abban az országban.
Tény, hogy a bizottság elsősorban a romák kérdéséről érdeklődött behatóan. Asztalos szerint, amikor a székelyföldi cigányverésekről érdeklődtek a bizottság tagjai, az árnyékjelentés megfogalmazóinak képviselői mélyen hallgattak.
Asztalos az Erdélyi Riportnak elmondta, „szó nem volt arról, hogy bagatellizálni akartam volna a három szervezet munkáját és arról sem, hogy én az ország arculatát védtem volna. Részint arról van szó, hogy a dokumentum, amit a magyar szervezetek benyújtottak, nem emberjogi kérdéseket tartalmazott, nem szolgált konkrétumokkal, kivétel a Bolyai Egyetem kérdéskörét tartalmazó fejezet, amely valamelyest komolyabban volt kidolgozva. „Én ezt a dokumentumot politikai anyagnak minősítettem, amely politikai célokat szolgál. Ezt bizonyítják a bizottsági ülést követő nyilatkozatok”. Asztalos Csaba szerint az erdélyi magyarság körében nem folyik emberjogi tevékenység „nincs olyan szervezetünk, amely monitorizálja, nyilvántartást vezessen, statisztikákat készítsen a magyarságot érti emberjogi sérelmekről, felvállalja ezek orvoslását, panaszokkal éljen bel- és külföldön. Ilyen tevékenység hiányában nehéz bizonyos kérdéseket megfogalmazni, következtetéseket levonni”. Asztalos szerint nem lehet állítani, hogy magyarverések történnek, ameddig nincsenek konkrét esetek leírva, és akkor is adatokkal kell szolgálni, ha azt állítják, hogy militarizálják a Székelyföldet, hiszen senki nem kért adatokat erről, senki nem perelte be az államot. „Nem mondhatjuk, hogy másodrendű nyelv a magyar Hargita és Kovászna megyében, ameddig nincs kimutatás arról, hol és hányszor használták a nyelvet az igazságszolgáltatásban, a közhivatalokban. Hiányos a nyilvántartás arról, hány magyar dolgozik a közigazgatásban. Annyit tudunk, hogy 2009-ig 50 százalékra nőtt ez az arány, ami persze nem elegendő.” Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke megjegyezte: nincs tudomása arról, hogy az árnyékjelentést benyújtó három szervezet szót emelt volna a romák jogaiért, elhatárolódott volna a romákat ért atrocitásoktól, vagy a Székelyföldön megjelent antiszemita feliratokról.
Asztalos úgy véli, nem lehet azt állítani, hogy 1999-től 2008-ig, amikor Románia letette az országjelentést az ENSZ-hez – a küldöttség aktuális adatokkal is szolgált – nem történt előrelépés a magyarság jogait illetően. Kivételként említi a felsőoktatást, de haladásnak tekinti az alkotmány módosítását, és nagy előrelépésnek, ha megszavazzák az új tanügyi törvényt, valamint a központosítás lebontását.
A bizottságban elmondták, hogy a háttérjelentés a kollektív jogokra összpontosít, holott az ENSZ emberjogi egyezménye az egyéni jogokat védi. „A dokumentum tartalmazott egy olyan részt, amely az autonómiát fogalmazza meg, mint célt, ami persze legitim, csak éppen azt nem tartalmazta, hogy mit értünk autonómia alatt, milyen típusú autonómiát szeretnénk – kulturálist, területit, közigazgatásit, etnikait. Nem szerencsés dolog felébredni és Koszovóról beszélni, pár napra rá a katalánokat emlegetni, és ha jelen van az államelnök, akkor már kulturális autonómiáról beszélni” – fogalmazta meg fenntartásait Asztalos, aki imidzs-építő tevékenységnek tartja a háttérjelentést, ezért kifogásolta nyilatkozatában azt a hozzáállást, hogy „ki, mikor és hol árulja el a magyar közösséget”.
A bizottságban a hivatalos küldöttség elmondta, hogy több megközelítése van az autonómiának, és egyik lehetőség a központosítás lebontása.    
A romániai delegáció elnöke elmondta lapunknak, hogy a bizottságban kifejtette, korántsem tekintik megoldottnak a Bolyai Egyetem kérdését, de az oktatási törvény előírása, hogy kötelezően kisebbségi közösségből kell rektor- és dékán-helyettest kinevezni, előrelépést jelent. „Az autonómia-kérdést úgy lehet megközelíteni, hogy tárgyalásokat szorgalmazunk és nem oldunk meg semmit, vagy megoldásokat keresünk.
Az EMNT állítására, miszerint az ENSZ-bizottság „érdemben foglalkozott a Székelyföld területi autonómiája kérdésével, az erdélyi magyarság oktatási rendszerével, Asztalos azt válaszolta, hogy „az EMNT-nek azt tanácsolom, olvassa el az interneten a bizottság közleményét, és akkor rájön, mivel és mennyire foglalkozott”. Asztalos szerint a raportőr záróbeszédéből arra lehet következtetni, hogy a véleményezésben a tanügyi törvény és a kisebbségi törvény elfogadása szerepel ajánlásként, a szegráció megelőzése a tanintézményekben, továbbá a kormány tegyen intézkedéseket a gazdasági válság enyhítésére, különös tekintettel a szegényekre. További javaslat volt, hogy az ajánlások közé kerüljön bele a rasszizmus megfékezése az interneten és a sportpályákon.
A sajtóanyagban nem szerepel a kisebbségi törvény, s nem szerepel az autonómia sem. Azt viszont szerepel benne, hogy az ENSZ-bizottság nem kollektív, hanem egyéni jogokkal foglalkozik.

Mikor alma, mikor körte. Az EMNT felvetésével kapcsolatban, hogy közös külpolitikát kellene kialakítani, Markó Attila azt mondta: „az RMDSZ-nek van külpolitikai programja. Nem hiszem, hogy az RMDSZ által felvállalt célok ellenkeznének valamilyen módon az EMNT céljaival. Nem hiszem, hogy lennének lényegi eltérések, és azt sem hiszem, hogy valós probléma lenne a külpolitika, amikor nincsenek különbségek. Az RMDSZ képviseli külföldön a magyar érdekeket. A bizottsági ülésen hangsúlyoztam, hogy ugyan a kormányt képviselem, de az RMDSZ tagja vagyok. Különbséget kell tenni, milyen minőségben szólalunk fel. Vélhetően abból adódik Hantz Péter és a többiek egyik problémája, hogy összemosták a minőségeimet. Pedig én mindig figyelmeztetek arra, hogy alma vagy körte vagyok”, – magyarázta a Riportnak az államtitkár, majd hozzátette: „Nem tudom úgy képviselni az RMDSZ-t, mint kormányküldöttségi tag, ahogy aktivistaként képviselném. Hantz Péter helyében talán nála is keményebben fogalmaztam volna, de nem az ENSZ-ben, hiszen nem ott van a helye ezeknek a kérdéseknek. Markó Atilla hozzáfűzte: nem RMDSZ-politikusként, hanem a román állam képviselőjeként volt jelen az ENSZ-bizottság ülésén. „Nem az RMDSZ programját vittem a táskámban, hanem a már korábban letett román országjelentést”. Végezetül az államtitkár hangsúlyozta: úgy véli, az RMDSZ és az EMNT programjában nincsenek olyan eltérések, melyek külön egyeztetést igényelnének, és a tévedés onnan adódott, hogy a bizottságban a küldöttség tagjaiként nem az RMDSZ programját képviselték.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!