Borbély László: Nincs mit húzni az időt

2010. 10. 19. 10:11Ugyan a beszélgetést nem ezzel terveztem kezdeni, de Marosvásárhelyre érkezve, a város széli ipari kombinátnak a várost elborító füstfelhőjét látva adódik a kérdés: az ilyen ipari nagyszennyezők esetében mit tehet a tárca?

Ezt a kombinátot mi úgymond örököltük az előző rendszerből, sehol a világon nem építenek egy ilyen üzemet gyakorlatilag bent a városban. Amikor átvettem a minisztériumot, vásárhelyiként ennek különös figyelmet szenteltem. Az EU-s normák szerint van egy bizonyos határérték az ammóniára is, aminek ezt a csípős szagát érezzük, s zavarja az embereket. Mi mérjük ezt a paramétert, s általában nem haladja meg az előírásokat, ami nem jelenti azt, hogy nem tehetünk valamit ellene. Korábban nem is történt szinte semmi. 2007-ben egy nagyon elnéző engedélyt adtak ki az üzemnek, ezt újraértékeltem, februárban ezért lehívtam a török tulajdonost, s meglepetésemre, talán azért mert elég kategorikus voltam, azt is elmondtam, hogy visszavonhatjuk az engedélyüket, sikerült egy protokollumot kötnünk, ami 130 millió dollár beruházást jelent 2015-ig ilyen téren. Le fogja csökkenteni ezt a szennyezést, ami nem jelenti azt, hogy teljesen megszünteti. Vagy bezárjuk ezt a gyárat, amire nincs törvényes lehetőség, vagy igyekszünk lecsökkenteni a szennyezés mértékét, amennyire lehetséges. Maga a szennyezés nem annyira veszélyes, mint a látványa alapján gondolnánk, de kellemetlen, mi a méréseket tovább végezzük.

A tárca sikeres kezdeményezése a Zöld Ház program, melynek célja, hogy a hagyományos fűtési rendszereket részlegesen, vagy teljesen újrahasznosítható energiaforrásokra cserélje le a lakosság. Hol tartanak két hónnappal az indulás után?

Július 1-jén indult be a Zöld Ház, az előkészítés során sikerült arról meggyőznöm a kollégáimat, hogy lehetőleg egyszerű legyen, a pályázatot a helyi környezetvédelmi ügynökségen keresztül lehet letenni minimális adatszolgáltatással, például az, hogy az illetőnek nincs az állam felé tartozása. Eddig semmilyen negatív hír nem volt az akcióval kapcsolatban. A programra összesen 110 millió lejünk van, s Bihar megye az első az igénylések tekintetében, már több mint 700 jelentkező van e megyéből, országos szinten 8000 körül járunk.

Nincsenek megyei plafonok az egyenlőtlenségek elkerülésére?

Van plafon, s Bihar már túl is lépte, de tudunk más megyéktől átcsoportosítani. Érdekes módon több déli megyében nagyon kevés az érdeklődő. Ilyen szempontból megnyugtathatok mindenkit, hogy lesz elég pénz, mi több jelentkezőre, kérésre is számítottunk. Az idén összesen mintegy tízezer napelemes vagy más rendszer alapján működő hőközpontot fel tudnak szerelni. Ez a Roncsautó Programhoz hasonlóan azért fontos, mert közvetlenül tudjuk általa támogatni az embereket. Kiszámítható, hogy mennyit kap, elkészíti a költségvetését, nincs semmilyen sumákolás, bürokratikus háttere. Ennél egyszerűbb nem lehet.

A világ sok részéhez hasonlóan az idén Romániában is súlyos pusztítást okoztak az árvizek. A megelőzés kapcsán ilyenkor többnyire távú tervekről hallunk, miközben az embereknek azonnali segítség kell. Hogy lehet ezt a kettőt összehozni?

Igazából ezt tettük az idén. Örvendek annak, hogy a minisztériumban már volt egy beindított folyamat, ezt csak fel kellett gyorsítanunk. Véglegesítettük a hosszú távú stratégiát, amely 2035-ig megmondja, mire , mennyi pénz kellene, milyen stratégiai döntések szükségesek. Mielőtt még jött volna az árvíz, már eldöntöttem, hogy ebben az évben több pénzt kell adni a megelőzésre, s 1990 óta valóban az idén költjük el erre a célra a legnagyobb összeget, mintegy 900 millió lejt, ami recesszió idején különösen nagy összeg, ráadásul nem a költségvetésből, hanem a környezetvédelmi alapból. Az nem igaz, hogy nem lehet tenni, nem igaz, hogy nem tudjuk kézben tartani. Létrehoztam a minisztériumon belül egy hatóságot, amely mindennel foglalkozik, ami a vízügyhöz tartozik, s át fogjuk venni a Talajjavító Ügynökségnek azt a részét, amely a nagyobb gátakat illeti, hozzájuk több ezer kilométer gát tartozik. Egységes adminisztráció kell.

Magyarországon egyre több szakember mondja, különösen a Tisza esetében, hogy nem elegendő a gátak magasítása, más megoldásokat keresnek. Ez az új megközelítés nálunk is érvényesülhet?

Ez így van, én is tanultam, tanulok most is ezekben a kérdésekben, hiszen nem vagyok vízügyi szakember. Nem lehet egy országot gátrendszerek közé szorítani. Ahol indokolt, kell persze gát is, de kellenek vízgyűjtők, kellenek kisebb polderek, zsebek, amelyek elterelik a vizet, ott ahol minden évben nagy az adott folyó hozama. Ugyanakkor a Dunát a régi medrébe kell visszavinni ott, ahol ez lehetséges. Vannak erre tervek, elképzelések, de ehhez persze politikai döntés kell, hiszen ezeken a helyeken mezőgazdasági területek vannak, de úgy 30 százalékban a Duna mentén ezt meg lehetne oldani. Így is mindig ezeket a területeket önti el. Ezeket a dolgokat össze kell hangolni szomszédainkkal is, éppen most volt itt Barsiné Pataky Etelka, aki a Duna-stratégiát irányítja Magyarországon, mely stratégia jövőre, Magyarország uniós elnöksége idején kiemelt jelentőségű lesz.

Vízügyi, árvízvédelmi szempontból a Duna jelenti a legnagyobb gondokat?

A legkomolyabb problémák Moldvában vannak, a Szeret és a Prut nagy veszélyt jelent, nem véletlen, hogy a legtöbb pénz oda jutott az európai uniós alapokból is. Két nagy gyűjtőtavat is meg kell építeni, ha azok meglesznek, sokat javul a helyzet, a Hidroelectrica cég építi, ezek nagy befektetések. Azért vízügy tekintetében Románia nem áll olyan rosszul, láttuk, mi volt az idén Európában, miközben mi az utolsó pillanatig a medrében tartottuk a Prutot, a Szeretet és a Dunát is. Nagy tragédia akkor történt, amikor ez az óriási mennyiségű eső leesett, azzal nincs mit csinálni. Lehet bármilyen gátrendszer, ezek ellen ilyenkor nincs mit tenni, a Székelyföldön is ez okozta a legtöbb kárt.

Hosszabb távon van megoldás e vizek megfogására, a károk enyhítésére?

Van elképzelés, az olyan helyeken, ahol fennáll a veszélye, hogy nagy mennyiségű víz zúdul le egy nagy eső után, ott természetes akadályokat lehet csinálni, hogy a víznek ne legyen olyan sodrása, s el lehessen terelni, mielőtt leér a völgybe. Persze, a víz többnyire nem ott jön le, ahol várjuk. Az idén sokkal több pénzt adunk erdősítésre is, az agrártárcán belül is jut erre támogatás, függetlenül attól, hogy az igénylő jogi vagy magánszemély. Románia elmarad az Európai Unió 32 százalékos átlagától az erdők aránya tekintetében a maga 27 százalékával. El kellene érnünk az európai átlagot.

A környezetvédelemről szólva Romániában hosszú évek óta megkerülhetetlen kérdés Verespatak, az ott tervezett aranykitermelés. Hol tartunk most e végtelennek tűnő történetben?

A törvénykezésünk abszolút EU-konform, s tudni kell azt is, hogy létezik biztonságos ciános technológia, s ez több európai államban működik is. Jártam Svédországban, meghívott az ottani miniszter, nézzem meg, hogyan működik egy ottani bánya zárt rendszerben, éjjel-nappali monitorizálással. Mire az anyag visszakerül a zagytározóba, már nem is lehet mérni a ciántartalmát. Tehát nem igaz, hogy nincs biztonságos technológia, a kérdés, hogy aki idejön, az tartsa be.
Szerintem a román állam a hibás. Ahol van háromszáz tonna arany, sok ezer tonna ezüstöd, akkor garantálom, egy ország sem gondol arra, hogy ezt ne bányássza ki. Kell kötni egy előnyös szerződést az állam számára, a mostaninál mindenképpen lehetett volna előnyösebbet kötni, s meg kell találni azt a modus vivendit, hogy a beruházás a lehető legkevésbé befolyásolja károsan a környezetet. Tény, ha beindul ez a munka, ott ez befolyásolja a környezetet, hiszen két vagy három hegy ott gyakorlatilag eltűnik. RMDSZ-es politikusként azt mondhatom, mi voltunk az egyik kezdeményezője annak a törvénykezdeményezésnek, hogy tiltsák be a ciántechnológiát. Ez egy politikai döntés lett volna, ami nem ment át a parlamenten. Most ott sem vagyunk, mint 2007-ben Korodi Attila idejében. Most kezdjük ismét a hatástanulmány elemzését a törvény szerint. Kellenek a biztosítékok arra, hogy majd amikor bezárják a bányát, lehessen újra környezetbaráttá tenni. Amikor mindezzel végzünk, a kabinet kormányhatározattal fogadja el az elemzést. Kelemen Hunor minisztertársamnál is van egy hasonló felmérés a kulturális hagyatékkal kapcsolatban.
Az nyilvánvaló, hogy a 2000-es nagybányai környezetszennyezés után mindenki odafigyel Romániára, s szerintem ez a jó. Ez a beruházás csak akkor fog beindulni, ha a nemzetközi közvélemény is odafigyel, ezért mi is meg kell tegyünk mindent annak érdekében, hogy az európai szabályozás érvényesüljön.

Kevésbé „zöld kérdés”, mire számít ősszel a belpolitikában, s az RMDSZ helyzete, szerepe elvárásai szerint ebben hogy alakul?

Egy óriási felelősség van rajtunk, ezt már tudtuk az elején. Sajnos az utóbbi két évben a választások miatt egyszerűen nem tudták, nem akarták Romániában a kormányok meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek kicsit enyhíthették volna azokat a radikális megszorításokat, amelyeket most meg kellett hozni. Ilyen szempontból ez áldozati kormány, s nem olyan rossz, mint amilyen rossz az imázsa, de persze ez magának a kormánynak a hibája, például az, hogy nem tud időnként kommunikálni. Az RMDSZ vezette minisztériumok felé nem fogalmazódik meg annyi kritika, persze ez nem vigasztal minket, ha a kormány egészének teljesítményét nézzük. Az majd a kormányülések jegyzőkönyveiből egyszer kiderül, hogy milyen álláspontot képviseltünk a kormányüléseken, ahol néha nagyon kemény viták vannak. Van, mikor tudjuk érvényesíteni az álláspontunkat, máskor pedig nem. Kérdés, hogy ezt meddig lehet vállalni. A létszámcsökkentésekre mindenképpen szükség volt, hiszen valóban vízfejű volt az adminisztráció.
Visszatérve az őszre, eltelt nyolc hónap, megcsináltuk a mi elemzésünket erről, ebből is kiderül, hogy nem történtek előrelépések, ami a mi kéréseinket illeti. Õsszel e téren igenis előre kell lépni. Például a tanügyi törvénnyel, ha másképpen nem akkor sürgősségi kormányrendelettel. Be kell induljon végre a kisebbségi törvény tárgyalása, s záros határidőn belül meg kell szavazza a parlament. A régiók kérdésében is kell döntést hozni. Azokat a kérdéseket, amelyeket a kormányprogram tartalmaz, gyakorlatba kell ültetni. Ezzel nincs mit húzni az időt, ez az őszi parlamenti ülésszak témája kell legyen. Ha úgy látjuk, nem működnek a dolgok, akkor a saját magam számára levonom a megfelelő tanulságot, 2010. december 31.-ig adva határidőt e dolgok teljesülésére. Ezt az RMDSZ-en belül is meg kell tárgyaljuk, lássuk, meddig tudunk így tovább menni, s mikortól nem érdemes.
Közben úgy látom, lesz egy kormányátalakítás, talán már szeptemberben, s nem tabutéma semmi, még a miniszterelnök személye sem. Õ maga is veszített a hiteléből. Ez is téma kell legyen, hogy mi a hatékonyabb a koalíció számára, az átalakítás vagy az, hogy jöjjön egy új kormány. Én úgy látom, hogy a PD-L-n belül egyelőre nincs olyan markáns egyéniség, aki átvenné a kormányfő teendőit. Az államfő mellett, az ő árnyékában nem tudott ilyen kinőni, s ezt most érzik is, visszaüt rájuk, mint egy bumeráng. Ezt ők kell eldöntsék. Én úgy látom, azért jó lenne ezt az őszt kihúzni. Ha megint elkezdődik valami áldatlan tárgyalás, hogy megbukjon a kormány vagy sem, az megint visszaveti az országot, a gazdaságot. Én úgy érzem, december végéig kell ezeket lezongorázni, mind RMDSZ-álláspont, mind koalíció szintjén.

December vége után pár héttel, februárban kongresszust tart az RMDSZ. Mit vár ettől, hogyan látja a szervezet jövőjét?

Szeptember végéig Markó Béla eldönti, hogy mit csinál, vállal-e még egy mandátumot vagy sem. Az óriási dolog, hogy együtt maradtunk, hogy huszonegy éve meghatározó tényezőek vagyunk a román politikai életben. Az RMDSZ az egyetlen olyan magyar politikai szervezet a Kárpát-medencében, amely azokkal a vitákkal, kritikákkal, amelyek természetesek, mindmáig legitim képviselője a magyarságnak, parlamentben, önkormányzatokban.
Nagyon nehéz időszak következik, sok minden múlik Markó Béla döntésén, ami engem illet, őszintén örülnék, ha még vállalna egy mandátumot. Meg kell nézzük, hogyan tovább, jobban meg kell szervezzük az RMDSZ-t. Tudatosabban kell bizonyos dolgokra odafigyelni, gondolok itt akár az Ügyvezető Elnökségre, akár az önkormányzati vezetőkre. Azok, akik megpróbáltak úgy lebegni valahol, mint Tőkés László, aki előbb a püspöki státusát használta fel, aztán mint EP-képviselő. Õ most már politikus, akinek vállalnia kell mindazt, ami ebből fakad. Õ eddig azt mondta, összefogja a magyarságot mindenek fölött, most pedig megint azon ügyködik, hogy egy politikai pártot alapítson. Ez figyelmeztető, hogy is vagyunk mi ezzel az összefogással. Ilyen szempontból nagyon nehéz lesz, hiszen a román politikum nagymértékben azon dolgozik, hogy minket megosszanak. Ha valaki ezt nem hiszi, nézzen körül. Találjunk ki valamit 2012-re, de ne pártok létrehozásával. Szlovákia, Vajdaság bebizonyította, hogy amikor összefogtak a pártok, sikeresek voltak, amikor széttagolódtak, akkor nem. Kárpátalján most, lám leült a két eddig egymással nem beszélő mozgalom, hogy kitaláljanak valamit. Elő kell jól készíteni a kongresszust. Ha Markó Béla nem vállalja, olyan csapatot kell kialakítani, amely ezt a munkát végig tudja vinni. Ami engem illet, én segítek a továbbiakban is, szívügyem az RMDSZ, a romániai magyarság sorsa. Ennyi.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!