Bukásra áll a közoktatás

A diákok harminc százaléka megbukott az idei általános iskolai záróvizsgán, az oktatási rendszer összes hibája kiütközött ezen a megmérettetésen. Nincs esélyegyenlőség, nem biztosított a minőségi oktatás, reform reformot követ, de az áldozati nemzedékekig alig ér el a változtatási szándék. Parászka Boróka írása.

Négy, de az is lehet, hogy nyolc évvel ezelőtt kezdődött az idei nyolcadikos záróvizsga, ami országos botrányban tetőzött: a szülői érdekvédelmi szövetség és a diáktanács is tiltakozott a román nyelv- és irodalmi tételsorok összeállítása, és a javítás módszertana miatt, a diákok egyharmada pedig megbukott. A minisztérium válaszában jelezte: a tételek megfeleltek a tantervnek, a javítás módszertana pedig elég rugalmas volt ahhoz, hogy értékeljék az önállóan dönteni-fogalmazni tudó, a javítórácstól eltérő, helyes megoldásokat javasoló diákokat. Remus Pricopie tanügyminiszter ráadásul „fedve van”, a második félév elején szervezett próbavizsgák után jelezte: felkészületlenek a diákok, ezért magas lesz a bukási arány az idén, ha az utolsó hónapokban nem lesz komolyabb a felkészülés-felkészítés. Csakhogy „hegy alatt abrakolni” erre a típusú vizsgára, ami valóban önálló készségeket, biztos információkezelést vár el a diákoktól, nem lehet.

Viszonylag korszerű megmérettetésről van szó, amelynek úgy lehet megfelelni, ha a nyolc évnyi általános iskolai oktatás is korszerűen működik, nem funkcionális analfabétákként hagyják el az alapképzést a diákok, hanem olyanokként, akiknek nincsenek írás- és olvasászavaraik, akiknek a matematikai készségeit kiaknázták, fejlesztették.

Ez a bizonyos nyolc év hiányzott ahhoz, hogy az idei záróvizsga sikeres legyen. Az általános iskolát végzettek majdnem harminc százaléka megbukott ezen a megmérettetésen, és az a hetven százalék, amelyik teljesítette az elvárásokat, az is nagyon felemásan, alacsony jegyeket kapva, egyáltalán nem megnyugtató sikerrel folytathatja középiskolai vagy szakiskolai a tanulmányait.

Bukók, eltűnők, aggódók A magyar lakta megyék megint alulteljesítettek, ahogyan ennek immár évek (évtizedek) óta sajnálatos hagyománya van. Kovászna megyében 1543 vizsgázó diák közül 1095-en értek el ötös osztályzatot. A román nyelv és irodalom vizsgára 1527-en iratkoztak be, a jelentkezők 56 százaléka, 855 tanuló érte el az ötöst, vagyis 44 százalék megbukott. Magyar nyelvből 1103 diák jelentkezett vizsgára, és 1015 diák, a vizsgázók 92 százaléka ért el ötösnél nagyobb osztályzatot. Matematikából a végzős 1552 tanuló 73 százaléka, 1095 diák kapott ötöst, vagy annál nagyobb jegyet. Románból a bukók aránya nyolc százalékkal volt nagyobb, mint a tavaly. A többségében magyarok által lakott megyében nem csak a rendkívül rossz román nyelvi mutató aggasztó, hanem az is, hogy ötszáz végzős egyáltalán nem jelentkezett záróvizsgára. Többek pótvizsgára buktak az alapképzésen, ezért nem jelentkeztek a végső megmérettetésre, de számos olyan diák is van, akinek az esetében nehezen tisztázható a távolmaradás oka. Nagyon valószínű, hogy ők nem bíztak a sikeres részvételben, esetleg a továbbtanulás nem jelent számukra alternatívát.
Az általános iskola utolsó tanéve a záróvizsgára való felkészüléssel kezdődött. Mivel a román, anyanyelv (kisebbségieknek) és matematika tantárgyakból írt vizsgák jegyei mellett az általános iskolai osztályzatok is számítanak (a tavalyinál kisebb arányban, a végső jegy 25 százalékát teszi ki ez az értékelés), ezért idén nehezebb kiszámítani, ki milyen eredménnyel a háta mögött választ majd iskolát. Várhatóan kisebbek lesznek a bejutási átlagok a tavalyinál (tavaly a fenti arány 50 százalékos volt, sokat dobott a médián az általános iskolák zömében könnyen szerezhető évközi átlag). Változik a szakiskolák és az elméleti líceumok megítélése is: míg az elmúlt évtizedekben magas volt az elméleti oktatást biztosító intézmények presztízse, addig ha nehezen átlátható ütemben, de most javul a szakképzés megítélése. „Olyan iskolát mutassanak, ahonnan majd munkahelyre küldik őket” – kéri egy törékeny alkatú, marosvásárhelyi, belvárosi nyolcadikos fiú anyja a záróvizsga után, amikor a felvételi jelentkezést a szülők jelenlétében, digitálisan továbbítják a központi elosztó rendszerhez. „Ilyen iskolán hamarabb kellett volna gondolkodni, nem tetszett látni a felvételi tájékoztatót?” – válaszol az egyik osztályfőnök, aki jelzi: nagyon sok szakiskolában alkalmassági vizsgákat is tartottak, így ezekbe korábban kellett jelentkezni. Az anyuka elismeri, hogy az apró betűs felvételi tájékoztatót nem olvasta át alaposan, így a gyerek sorsa bizonytalan a július 16-i végső eredményhirdetésig. Ha a szülő alaposabb lett volna, akkor sem biztos, hogy az átlagok algoritmusában, az iskolák átláthatatlan kínálatában eligazodik. Látszólag sok mindent ígér a kamaszoknak a hazai tanügy, valójában sem a minőségbiztosítás, sem a felvételi módja, sem a záróvizsga rendszere nem átlátható.

Köziskolák, magánórák Két alternatíva közül választhat az, aki az utolsó vizsgákon jól akar szerepelni: vagy már első, esetleg ötödik osztályban nagyon jól teljesítő általános iskolát választ (kérdés, hogy ezekben mi az ára a bejutásnak), vagy a szülők saját erőből, magánórákkal pótolják azt, amit az oktatási intézmények elmulasztanak. Rendkívül nagyra nyílt ugyanis a minőségi olló a hazai intézmények között. Marosvásárhelyen „biztos” helye az elismert középiskolákban azoknak van, akik a Bolyai vagy az Unirea általános iskolai osztályaiba jártak. A városban, ahol a magyar oktatásért folytatott harcnak 25 éves hagyománya van, a magyar általános iskolák a vártnál kiábrándítóan rosszabbul teljesítettek. Még azokban az iskolákban is, amelyeket kifejezetten jónak tudott a városi közvélemény, így a névadási harcról elhíresült Bernády általános iskolában is.
A leggyakoribb panasz az oktatási intézmények többségében a tanárok fluktuációja. Matematikából, románból évente váltják egymást a pedagógusok, megbízhatóan teljesítő magyar tanárokat pedig alig találni – nagyon nagy a pályaelhagyók aránya. Nem lehet követni, hogy az általános iskola alsóbb osztályaiban hol kezdik, hol végzik a tanárok a munkájukat, milyen tudással adják-veszik az osztályokat. (Egy lapunknak nyilatkozó szülő arról számolt be, nyolcadikot végzett gyermekét négy év alatt öt román szakos tanárnő oktatta.) Másik probléma, hogy érdemi oktatás nem a közoktatás keretein belül folyik, hanem magánórákon. Ugyanazt az anyagot, amelyet tanórán kellene leadni, csak magánórán mondják el – azoknak, akik fizetnek. Aki nem fizet, az ülhet az általános iskolai padban, másolhat a tankönyvből csendben óráról órára egy-egy alibifeladatot. Arra is volt példa, hogy a pedagógus a magántanítványaival foglalkozott az iskolában, amíg a „köztanítványok” unatkoztak a hátsó padokban. Általános iskolában esélyegyenlőségről, tehetséggondozásról, az egyre fogyatkozó nemzedékek megbecsüléséről, fejlesztéséről, csak ritka esetekben lehet beszélni.

Fantomtantervek A magyar oktatás látványos minőségromlása még azzal együtt is tetten érhető, hogy a román nyelvű megmérettetés a román anyanyelvű diákok számára is nehéznek bizonyult. Idén Ion Minculescu szimbolista versét kellett elemezni, továbbá egy, az Adevãrul napilapban megjelent cikk alapján kellett szöveget írni. Ezekkel a tételekkel kapcsolatban fogalmazott úgy a szülői érdekvédelem és a diáktanács, hogy felelősség terheli az összeállítókat, és le kell vonni a szakmai tanulságokat. A kritika megfogalmazói szerint Minculescu versét ugyanis azok tudják igazán értelmezni, akik már ismerik a középiskolai tananyagot, és rendelkeznek a megfelelő érett szövegalkotási készségekkel. A szaktárca ugyanezeket a tételeket közepes nehézségűnek nevezte, és elhárította a kritikákat. Az országos bukási átlag románból 27 százalék, ami nem a szaktárcát igazolja. A most végzős általános iskolások az elmúlt nyolc évben román nyelvből és irodalomból nagyon vegyes oktatásban részesültek. A tanterv szerint valóban szövegértési és -alkotási feladatok sorát kellett volna végigcsinálniuk, tehát elvileg esélyt kaptak az eredményes felvételire. Nagyon sok iskolából azonban hiányzott az ilyen jellegű oktatásra felkészült pedagógus, infrastruktúra, vagy az érintett pedagógusból az akarat az ilyen jellegű oktatásra. Ez ugyanis azt feltételezi, hogy minden diákkal személyre szólóan foglalkoznak, folyamatosan olvastatják, ellenőrzik az olvasási készségeit, fogalmazásokat íratnak vele, és azokat el is olvassák, kijavítják. Ehelyett az általános iskolák zömében még mindig folyik a tömeges „magoltatás”, az irodalmi szövegekről szóló elemzések bebifláztatása.

A nyelvtani gyakorlatok román nyelvből túlbonyolítottak, a beszélt nyelvi problémáktól távol esőek, és semmiképpen sem segítik a nyelvtanulást – ez különösen a nemzetiségi diákok esetében súlyos probléma.

A záróvizsgán pontos, és részletes elvárásrendszer van, amelyet a vizsgázók zöme, mint utaltunk rá, nem ismer: a helyben, egyénileg alkotott szövegeknek (és nem bebiflázott egyen meghatározásoknak) relevánsnak kell lennie a témával kapcsolatban, térben, időben koherens tételeket kell kidolgozni. „Csak ne opínia legyen” – ezt a jajongást lehetett hallani Marosvásárhelyen, az egyik vizsgaközpont közelében, magyar diákoktól a román vizsga napján, ahol a nyolcadikosok abban reménykedtek, hogy mégis inkább valamilyen sztenderd szöveget kérnek számon rajtuk, és nem kell majd saját fogalmazást íni. „Nem volt szerencséjük”, nem azt kapták, amire az elmúlt nyolc évben felkészítették őket.

Mindenki mindenki ellen Ilyen körülmények között zajlott és zajlik a nyolcadikos záróvizsga és felvételi, ami jó egy hónapot tart: június közepén kezdődött, a végső eredményeket, amikor a vizsgák érdemjegyeit és az általános iskolai médiát átlagolják, 16-án teszik közzé. Ez alatt az idő alatt azonban sok minden történik. Van, aki azt mondja, a központi, számítógépes „diák-elosztás” jó, mert legalább megszűnik a helyi, iskolánkénti korrupció. Vannak szülők, akik szerint ez a személytelenség csak azt jelzi: ahogy nem volt diákközpontú az általános iskolai képzés, úgy nem lesz az a középiskolai sem. „Elvárnám, hogy behívják a gyerekemet a középiskolába, ahova járni szeretne. Beszélgessenek el vele a tanárok, tegyenek fel neki kérdéseket, mérjék fel nem csak azt, hogy hogyan teljesít egy-egy tantárgyból egy adott vizsgán, hanem azt is, hogy milyen az érdeklődése, melyek a továbbtanulási tervei. Lehet, hogy a román, a magyar vagy a matek vizsgája nem lett tökéletes. De lehet, hogy ez a gyerek kitűnő fizikából, vagy biológiából, vagy remek angolos. Ez mind nem számít?” -- panaszolja az egyik szülő. A másik arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a záróvizsga eredmények most „tisztának” tűnnek, és a felvételi során nem mutatott arra jel, hogy visszaélések történtek volna, a fellebbezések esete már nem ilyen egyértelmű. „Aki elég elszánt, az bemegy és javíttat, sokszor egy egész jegyet emelnek, mondjuk a román jegyen. Mi nem tülekedtünk, de azt látjuk, hogy itt bizony furcsa változások voltak” – magyarázza egy apa. Sokan még mindig azt kifogásolják, hogy nagy az iskolai átlagok közötti különbség, vidéki iskolákból nagyobb médiával jelentkeznek a gyerekek, mint a megyeközpontok általános iskoláiból. Általános a gyanakvás, és az indulatok annál élesebbek, minél tovább tart a végső eredmények közzététele.

A városiak a vidékiekre, a vidékiek a városiakra, a belvárosiak a külvárosiakra, a külvárosiak a belvárosiakra haragszanak.

A magántanítványokat kinézik a „köztanítványok”, az előbbiek szülei pedig azt számolgatják, hány havi fizetésükbe került, hogy a gyerek jó, de legalább átmenő jegyet kapjon a záróvizsgán. Egy óra 35-50 lej körüli összegbe kerül, ha valaki mindhárom tantárgyból jár korrepetálásra, akkor a minimálbért közelítheti a „tandíj” havonta. És még nem számoltuk a különböző példatárak, segédeszközök, a fénymásolások, a szöveggyűjtemények árát, valamint az iskolaalapba befizetendőt, mely pénzösszeg gyűjtése ugyan illegális, de különböző formában azért csak becsatornázzák a családi kasszából a közoktatási intézmények ezt a támogatást.
„Végül is miért idegeskedünk? Azért, hogy aztán bekerüljön a gyerek a várva várt líceumba, ha szerencséje van. Ahol néhány hónap alatt kiderül – mint ahogy a nagyobbik gyerek esetében tapasztaltam – hogy az oktatás minősége mégsem olyan kitűnő, mint reméltük. Négy év múlva ugyanezt a cirkuszt végigcsináljuk az érettségin, ami után boldog boldogtalan egyetemre megy, mindegy hogy hol végzett, milyen tudást visz, vagy nem visz magával. Sokan fognak majd egyetemi diplomát is szerezni, és milyen sokan lesznek majd rosszul képzett, vagy jól képzett állástalanok. Az állástalanság szempontjából aztán tényleg mindegy, hogy mi van gyerek fejében,” – mondja fanyar iróniával egy, a lánya záróvizsgai eredményeit tartalmazó dossziét szorongató apa. Akármi is lesz a felvételi eredménye, a vakációt a Hargitán töltik, és tesznek a világra, mondják nevetve. De sem a kamasz, sem a felnőtt szeméből nem tűnik el vakációs tervezgetés közben az aggodalom.