Nem a mérleg a hibás

Bármiről essen szó mostanában, percig se feledjük: novemberig a hazai belpolitikában minden az elnökválasztásról szól, megeshet tehát, hogy a szocdem matematika szerint a kivonás művelete következik, Ponta első fordulós győzelmének előfeltétele a kormány magyartalanítása. Szűcs László vezércikke.

Akár a mesebeli terülj, terülj asztalkán, a bukaresti kabinet közös bútordarabján is gazdag a választék az RMDSZ előtt, ha okokat keres a kilépésre a szociáldemokratákkal kötött nem éppen nagy, inkább tarka koalícióból. Ugye, a PSD mellett ott volt eddig is a két töltelék pártszerűség (PC, UNPR), most a jelenleginél is biztosabb többséghez, meg a megyék felügyeletéhez előbb beemelték a PPDD nevű politikai abszurdumot, továbbá a Iohannis-féle német tanfolyamból nem kérő, inkább Tãriceanu új pártjához szegődő kóbor liberálisokat.

Tehát most ül a kormány rúdja mellett egy szociál-konzervatív, haladó liberál-populista katyvasz, a kalap mellé tűzött tulipánnal. Egyelőre.

Ok a kilépésre, hogy több hónap után sem teljesült az RMDSZ-szel kötött koalíciós szerződés mindegyik pontja. Ugyancsak nyomós ok, hogy a miniszterelnök mindmáig késlekedik a másod-harmadvonalbeli kinevezésekkel, gondolok például a Maros megyei prefektusra. Aztán itt a legfrissebb ok neve: Titus Corlãtean, a magyar-román viszonyok mumusa. A külügyminiszter előbb einstandolta a marosvásárhelyi és nagyváradi magyar konzuli irodák megnyitását, majd helyet kért Romániának abban a perben, amelyet az őshonos kisebbségek képviselete tárgyában indított az Európai Bizottság. Ha a román diplomácia vezetője mindezeket partizánakcióban, Ponta tudta nélkül cselekedte, az ugyanúgy nagy baj, mintha főnöke tudtával, támogatásával és biztatásával tette volna meg.
Bármiről essen szó mostanában, percig se feledjük: novemberig a hazai belpolitikában minden az elnökválasztásról szól, megeshet tehát, hogy a szocdem matematika szerint a kivonás művelete következik, Ponta első fordulós győzelmének előfeltétele a kormány magyartalanítása. Milyen szépen is mutatna, ha a jelöltség augusztus elsejei formális vállalásáig ellenzéki sorba lehetne kényszeríteni az RMDSZ-t. Oda a komor német fickó mellé. Ráadásul mennek maguktól, ha nem tetszik nekik a per, amiben Románia partnere az Európai Unió, az RMDSZ-nek pedig... Na kik is?
Közben van még két, a kormányon maradás, illetve a kilépés szempontjából lényegi elem. Ugyebár e napokban készül el az újabb székelyföldi autonómia-tervezet, amit az RMDSZ vezetői közlésük szerint kormányerőként óhajtanak a törvényhozás elé terjeszteni. Hogy e szép szándék milyen eredménnyel kecsegtet, arról nem nyitnék vitát, viszont az jó lenne, ha a sok térképészkedés közepette egyszer ennyi energiát és figyelmet fektetnének a közoktatás helyzetének a javítására. Tessék már megnézni a magyar fiatalok bukásának arányát a képességvizsgán és az érettségin!
Egy másik tényező, amivel számolni kell, hogy az RMDSZ-en belül a Pontáék féle erkölcstelen magatartás ismeretében sem örvend népszerűségnek az ellenzékbe vonulás gondolata. Úgyhogy bölcsességre lesz szükség a rövid és hosszú távú érdekek mérlegre helyezésekor. S bármerre is billenjen a mérleg nyelve, lesznek csalódottak, elégedetlenek. A lényeg, hogy ne a mérleget hibáztassuk majd, hanem azt, aki egyensúlyi állapotából kibillentette.