Az elefánt átsétált a tű fokán
2016. 12. 15. 15:07Rácáfolva minden várakozásra, nem mondta ki december 9-én a csődöt a bíróság a marosvásárhelyi ASA labdarúgóira, amely ma már csak a három kezdőbetűben azonos a város egykor népszerű csapatával. Ami igazán aggasztó, hogy futball címén a város urai inkább a közpénzekkel játszottak. Bögözi Attila írása.
Az ASA jelenleg is Trans-Sil néven működő stadionja
Nem kell ahhoz föltétlenül sportrajongónak lenni, hogy Bölöni László nevének hallatán az embernek Erdély-szerte (és nemcsak) ne Marosvásárhely és annak egykor legendás futballcsapata, az ASA jusson eszébe. Az a csapat, amelynek színeiben, az 1970-es években a ligeti stadion gyepére kifutó játékosok 10-12 ezer nézőt csalogattak ki egy-egy bajnoki rangadóra, nemzetközi kupatalálkozóra, és az sem volt ritka, hogy 15 ezren szorongtak a 12 ezer férőhelyes (azóta romhalmazzá lett) létesítményben.
Igaz, a legendák rózsaszín köde már rég szertefoszlott, és sok víz is lefolyt a Maroson, amióta az aranycsapat fénykorát élte. Az ASA (a hozzá nem értők kedvéért, Asociația Sportivă Armata, a Hadsereg 1964-ben alapított sportegyesülete) az 1989 utáni állandósult átmeneti korszak negyedszázados forgatagában 2005. július 1-én sokéves agónia után kimúlt, megszűnésének legfőképp anyagi okai voltak.
Aztán a Főnix madár ASA képében föltámadott.
ASA – nem ér a neve
Hosszú történet, hogy alig három évvel ezelőtt miként lett ez a mozaiknév, ASA, egy szintén vásárhelyi focicsapat neve, összemosva a régi dicsőséget egy olyan együttessel, amelynek az égvilágon semmi köze az egykori ASA-hoz, ám annál több köze van Marosvásárhely magyarfaló polgármesteréhez, Dorin Floreahoz, és a helyi tanácshoz (de erről majd később).
A vérbeli ASA drukkerek szerint egyenesen istenkáromlással felérő bűn, hogy ez az újkori ASA – kihasználva azt, hogy annak idején senki nem védte le az egykori ASA mozaiknevét – az Asociația Sportivă Ardealulból csinált, (és használ mai napig) ugyancsak ASA nevet, azt sugallva ezzel, hogy a néhai ASA támadott fel hamvaiból. Ebben a történetben az a legkevesebb, hogy ez a névbitorlás messzemenően kimeríti a közönség tudatos félrevezetését, amit bűnös cinkossággal tolerál a szakszövetség is, olyan körülmények között, amikor példának okáért az élvonalbeli bukaresti katonacsapat, a Steaua névhasználata körül évek óta folyik az iszapbirkózás. (Itt is van fejlemény: Steaua Bucuresti néven várhatóan a negyedosztályban indul majd az eredeti név használatára jogosult csapat, Becali együttese Steaua FC néven maradhat az élvonalban.)
Kétségtelen, az egykor az UEFA kupa küzdelmeit is megjárt vásárhelyi egyesület neve minden időkben jól csengett a focirajongók fülében, így nem csoda, hogy a Florea-féle városvezetés felismerte, hogy a kultuszból jó üzletet lehet csinálni, és lőn sebtében (át)keresztelő egy olyan csapat esetében (FC Municipal), amely – bár a polgármesteri hivatal támogatását élvezte – eredmények nélkül leginkább csak vitte-vitte a közpénzeket.
Az új ASA vezetőtanácsának oszlopos tagja ki lehetett volna más, mint Florea hűséges aktatáska-hordozója Claudiu Maior, aki ma csupán a sokadik mandátumát nyüvő polgármester tanácsadója, mert alpolgármesterként a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kezdeményezésére, összeférhetetlenség miatt, három évre mindenféle választott tisztségtől eltiltotta. Újrafogalmazták a klub identitását, s kihasználva azt, hogy az ASA név örök időkre összefonódik a marosvásárhelyi labdarúgás történetével, bevitték a névadásba a korábban már említett csavart, de csupán az ASA mozaiknevet jegyezték be, a betűszó feloldása nélkül. A két név, a két identitás összemosását azzal habosították tovább, hogy a klub mottója „egy név, egy hagyomány” lett, ám amilyen szédületes gyorsasággal, szinte a semmiből nőtte ki magát az Ardealul sportegyesület, épp oly tiszavirág életű volt tündöklése (2014-ben ugyan szinte bajnokságot nyert), s mára a csőd szélén tántorog.
Egy név, egy hagyomány, sok-sok adósság
Önként a csőd felé
Alig egy hete szinte mindenki biztosra vette a klub csődjét, aminek még a dátumát is pontosan lehetett tudni: december 9. Ekkorra várták azt a bírói (taláros, nem sípmester) ítéletet, amely kimondja a csődöt, ami annyira biztosnak látszott, hogy a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) elnöke, Răzvan Burleanu a Digi TV-nek nyilatkozva borítékolta, biztosan kizárják az 1. ligából a Marosvásárhelyi ASA csapatát, miután bejelentik a Sziget utcai klub csődjét. Mint ahogy éppen szerdán immár végérvényesen, jogerősen a Bukaresti Rapiddal is megtörtént. Rossz nyelvek azzal kajánkodtak, valószínűbb, hogy az elefánt átsétál a tű fokán, mint az, hogy az ASA a csődtől megmeneküljön.
A csőd felé vezető vásárhelyi folyamat előzménye, hogy a csapat két játékosa, Cosmin Nicolae Băcilă és a brazil Bruno Martins de Jesus, megelégelve azt a hintapolitikát, amellyel a klub elmaradt fizetésük (168 ezer és 192 ezer lej) folyósítását hónapokon keresztül halogatta, közös ügyvédjük, Anca Mituică kezdeményezésére október 24-én csődeljárást kért a klub ellen.
Ez a két, fentebb számszerűsített összeg azonban csepp a tengerben ahhoz a tartózáshoz képest, amelyet a klub – alig két éve alatt! – halmozott fel, s végösszege, információink szerint, 26.5 millió lej, aminek törlesztésére nem volt és most sincs fedezet. Ez kényszerítette arra a klubot, hogy a könnyen előrelátható, sorozatos behajtási pereknek elébe menve, ez év április 8-án fizetésképtelenség megállapítását kérje önmaga ellen, ami meg is történt.
A DigiSport hozta először nyilvánosságra, hogy az ASA amellett, hogy fizetésképtelen, játékosaival szemben sem jár el tisztességesen. A sportcsatorna egy másik játékos, George Țucudean esetét említette, aki azért, hogy biztos legyen, hogy kap valamennyi pénzt a marosvásárhelyiektől, beleegyezett, hogy 50 ezer eurós elmaradt fizetése fejében 35 ezer eurót akkor inkasszáljon, amikor a klub megkapja a televíziós közvetítési jogdíjat. Csakhogy az ASA a csődbiztos javaslatára, egyoldalúan felmondta a megállapodást, mire Țucudean törvényszékhez fordult, amely végleges ítéletben kimondta, hogy jogosult a 35 ezer euróra.
A csődeljárást kért két játékos jogos igényét eredetileg fedezet nélküli követelésnek minősítette az ASA, ami közérthetőbben azt jelenti, hogy a klub átszervezése esetén a kárvallottak bottal üthetik a pénzük nyomát. A brazil futballista nem nyugodott ebbe bele, perelt, nyert, és követelése nem folyósított fizetésként bekerült az adósságtengerbe.
De pénz ebből sem lett. Csak a csőd kimondására vonatkozó folyamodvány. És azért volt olyan biztos a csőd kimondása, mert, ha a két játékos történetesen megkapja járandóságát, a csődbíró ezt úgy is értelmezheti, hogy a klub adósságkövetelői körében egyikkel-másikkal jogtalanul kivételezett, annál is inkább, mivel szinte minden játékosával szemben volt, van adóssága az ASA-nak.
Ilyen előzmények után hatalmas meglepetés volt, hogy december 9-én az elefánt mégiscsak átsétált a tű fokán.
A vásárhelyi focicsapat játékosai 1975-ben. Románok és magyarok
Amikor szembejön a múlt
Ez azt jelenti, hogy az ASA megmenekült a csődtől. Legalábbis egy időre. Azt, hogy miként, még nem egészen világos. Csak annyi biztos, hogy a klubnak állítólag sikerült megállapodnia valamennyi partnerével, akik elmaradt pénzük folyósítását szorgalmazták, így okafogyottá vált a csőd kimondása. Újságírói kérdésre Dan Alexa vezetőedző csak annyit erősített meg, hogy múlt héten kifizették a játékosok elmaradt fizetésének egy részét, hogy miből, azt nem kötötte a sajtó orrára.
Pedig nem mindegy, hogy megint milyen pénzeket (esetleg közpénzeket), milyen utakon és kik tereltek a csapat megmentésére, ugyanis az ASA fő finanszírozója a helyi önkormányzat. És napra pontosan egy éve a testület nagyon-nagyon megégette kezét, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügynökség (DNA) hivatali visszaélés, pénzalapok eredeti rendeltetésüktől eltérő célra való felhasználás gyanújával vádat emelt még Dorin Florea polgármester ellen is, és elrendelte bíróság elé állítását. Nem egyedül, hanem Kiss Imola gazdasági igazgató, Maria Cioban volt jegyző, Claudiu Maior alpolgármester, Benedek István és Ioan Fărcaş korábbi közgyűlési képviselők, Bakó Attila, Virgil Măceşan köztisztviselők, s Ioan Nucu Man, az ASA 2013 Sportegyesület elnöke társaságában. A vád szerint a vádlottak kezdeményezték, illetve megszavazták az ASA futballklub helyi költségvetésből történő finanszírozását, ami a vádhatóság véleménye szerint 7 millió lejjel kurtította meg a város költségvetését.
Dorin Florea mindmáig azt állítja, a városháza és az önkormányzat törvényesen járt el, amikor támogatásban részesítette a város élcsapatait, köztük az ASA labdarúgó együttesét.
Ezt azonban nem így látja az idei helyhatósági választáson összetételében jelentősen megújult önkormányzat, amely az augusztusi költségvetés kiigazításakor nem szavazta meg az ASA további finanszírozásról szóló határozattervezetet. Mi több, a tanácsba frissen bekerült Szabad Emberek Pártja (POL) azt követelte, azonnal bontsák fel az ASA-val kötött társulási szerződést, ugyanis a klub ellen fizetésképtelenségi eljárás van folyamatban.
Játék a ligákkal és a milliókkal
Ám a csoda mégis megtörtént, viszont ez nem oszlatja, hanem sűríti a csapat körüli ködöt. Mert téved az, aki azt hiszi, hogy a DNA-s affér, ami alapjaiban rengette meg a polgármesteri hivatalt is, az egyetlen sötét folt a Florea-Maior tandem által feltámasztott marosvásárhelyi futball háza táján.
Minden 2004-ben kezdődött, amikor Trans-Sil Târgu Mureș néven a helyi közszállítási vállalat bábáskodásával fociklubot alapítottak. Pontosabban a közszállítási társulás köré, mert akkor már szabályos házasságlevél (123/2001-es tanácsi határozat) szentesítette a Helyi Közszállítás Rt. (SC Transport Local S.A.) és a Siletina Impex Kft. egyesülését, ez utóbbi lévén az akkor még csak szürke kisegér, Claudiu Maior tulajdona.
Senki sem értette, hogy egy olyan vállalat körül, amely 2011-ben 10,4 milliárd régi lej adósságot halmozott fel, szolgáltatásainak minőségében pedig tömegközlekedés helyett csupán tömegnyomort nyújtott az utazóközönségnek, mi a csudának kell, hacsak púpnak nem, még egy futballcsapat is. Maior azonban, naná, hogy közpénzen, szívósan nevelgette kisdedét, az együttes azonban három szezont kínkeservesen csak a III. ligában izzadt végig. Bár ezt soha sem lehetett bizonyítani, a városban az hírlett, hogy a Tras-Sil pénzmosodaként fungált, amit a nyomok eltüntetésé végett gyorsan el is tüntettek, és 2008-ban sebtében átkereszteltek FCM Târgu-Mureșre. És mert minden megvásárolható – jó pénzért a nagyszentmiklósiaktól megvásároltak a csapatnak egy II. ligás helyet. Jött aztán újabb 4 év, leginkább hullámzó teljesítménnyel, amikor a csapat még az I. ligába is feljutott, ahol szereplése leginkább botrányoktól volt hangos. A csapat vezetője az a Sorin Țerbea üzletember volt, aki Florea jó haverjaként a Salubriserv köztisztasági vállalatot birtokolta és jutatta ebek harmincadjára, miközben eurómilliós nagyságrendű közpénzek folytak saját és haveri zsebekbe. A zavaros gépkocsi-ügyletekkel foglalkozó üzletembernek (két évre el is ítélték, de Emil Constantinescu elnöktől – befolyásos kapcsolatai révén – kegyelmet kapott) Dorin Floreaval ápolt barátsága révén hullott ölébe a vásárhelyi szemét biznisz, és mellé ráadásnak a focicsapatot, ahol a fő szempont nem az értékorientált teljesítmény volt, hanem a csalás, a feketepénzek, a korrupció. Nem véletlenül került 2011-ben Țerbea a DNA látókörébe, s a központi bírói kollégium akkori elnökével, Vasile Avrammal vesztegetésért le is tartóztatták. A vád szerint közel 20 ezer eurót fizetett a sportvezetőnek azért, hogy a FCM-nek kedvezően fütyülő bírókat delegáljon a csapat A divíziós mérkőzéseire. E mellett Avramot Bukarest és Marosvásárhely között ingyen fuvarozta magánhelikopterével. S bár óvadék fejében szabadlábra került, 2013-ban bekövetkezett tragikus kimenetelű helikopter balesete miatt nem indult ellene bűnvádi eljárás.
Még a Botoșani is magyarabb
A Țerbea után maradt romokat el kellett takarítani, s miközben a Salubriserv hirtelen kiesett a városháza kegyeiből (azóta is agonizál), a focicsapatot megint – alig kilenc év alatt harmadszor – átkeresztelték. És lett Asociația Sportivă Ardealulból új ASA.
A többit már tudjuk.
Azaz, mégse.
Mert azt még el kell mondani, annak ellenére, hogy a Florea által még a Trans-Sil-nak megépített és tőle megörökölt stadionban (új buszok helyett stadion!) a csapat mérkőzéseire néhány száztól néhány ezer néző volt kíváncsi, az új ASA-t a vérbeli marosvásárhelyi drukkerek sohasem érezték igazán magukénak. A magyarok egészen biztosan nem.
Elek Tibor „hivatásos szurkoló” (így szereti megnevezni magát) portálunknak az mondta, az igazi ASA drukkerek szívük mélyén sohasem tudták összemosni a két ASA-t, az újat maguk között mindig is csak „Florea csapataként” emlegették.
„Az egykori ASA-nak olyan játékosai voltak, mint Ráksi Gábor, Publik Antal, Bálint Andor, Nagy Miki, Kiss Madocsa, Czakó János, Hajnal Gyuszi, Fazekas János, Szöllősi László, Both Gyuri, Kirner Sándor, Balázs Imre, Bay György, Ungvári István, Csutak László, Tóth Ferenc, Sólyom Csaba, Végh János, Kanyaró Attila, Sikó Árpád – és csak találomra soroltam a neveket. Amellett, hogy magyarok voltak, többségük mind vásárhelyi volt. A mostani ASA kezdő tizenegyébõl csupán egyetlen játékos Maros megyei születésű (Gabi Mureșan, segesvári), vásárhelyi egy sem.
Magyar nemzetiségű játékos sincs a keretben, egy olyan városban, ahol a lakosság majdnem fele még mindig magyar. Bezzeg a Botosani-nak három kezdőjátékosa is (Fülöp István, Fülöp Lóránt és Elek Róbert) magyar. Vásárhelyen van viszont szenegáli, izraeli, nigériai, de volt kameruni, spanyol, bolgár, brazil és az ég tudja, hogy még milyen nációjú játékos. Csoda, hogy semmi kötődésük a városhoz?” – dohogott az Erdélyi Riportnak a „hivatásos szurkoló”.
Szöllősi László a régi ASA kiváló hátvédje a lényeget így összegezte: „Több mint ötven év távlatából visszatekintve, ma már világosan látszik, hogy a kommunista rezsim milyen mélyen lógatta bele politikai farkincáját az akkori történésekbe, ennek ellenére, vagy még inkább ezzel súlyosbítva, sokan az ASA sikereinek kulcsát mégis abban vélték felfedezni, hogy annak idején, az „aranycsapatban” gond nélkül játszhattak magyarok és románok. Etnikai feszültség nem érződött, a fiuk együtt örültek a sikereknek, és együtt szenvedtek a sikertelenségek miatt”.
Bizony, érdemes mindezeken elgondolkodni.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
