Parlamenti arcképcsarnok
 

Parlamenti arcképcsarnok

2016. 12. 15. 20:28

A PSD jó kampány, ellenfelei dadogásai nyomán aratott elsöprő győzelmet. A jövő titka, hogy a baloldal él, vagy visszaél az előtte megnyílt lehetőséggel. Furcsa, hogy négy nappal győzelmük után sem lehet tudni, ki lesz a szociáldemokrata kormány miniszterelnöke. Simon Judit elemzése.

 

Dragnea pártelnök leadja szavazatát. Törvény vs. ambíció

 

A Szociáldemokrata Párt (PSD) hatalmas főlénnyel megnyerte az idei törvényhozási választásokat. Lehet szörnyülködni, lamentálni, sápítozni, sőt pánikba esni, de ez mit sem változtat a tényeken. A szocdemek elsöprő győzelmének számos oka volt, és senki számára nem okozott meglepetést, hogy 2017-től a baloldal kormányozza az országot.

A felmérések jóval a választás előtt figyelmeztették a politikai alakulatokat, hogy alacsony részvételre számíthatnak december 11-én. Ez bejött, a választásra jogosultak kevesebb, mint kétötöde, 39,50 százaléka ment el voksolni. Ez nem meglepő, nem sorfordító választások zajlottak, az országot nem fenyegette veszély, a hangoskodásokat, szapulásokat, a nacionalista fellángolásokat, ijesztgetéseket megszokták. Kampányban mindenki megbolondul, kormányalakítás után magukhoz térnek – szól a szakértői bölcsesség. Van ebben valami, ha nem is ez a teljes igazság.

Zömmel bejöttek az exit-poll eredmények is, ami azt mutatja, a lakosság nem fél, nem bujkál, a fülke magányából kilépve is elmondja, melyik párt jelére ütötte a pecsétet.

Akik szavaztak, úgy gondolták, az országnak nincs szüksége falrengető reformokra, és az is benne volt a pakliban, hogy a szocdemek leígérték a csillagokat az égből. A kisnyugdíjastól a vállalkozókig, mindenki talált magának valami vonzót a programjában. A PSD történetének legegyszerűbb, mégis legjobb kampányát tudhatja maga mögött. Dragnea és társai nyugodt erőként tudták pozícionálni a pártját, pont annyi nacionalizmussal, populizmussal fűszerezve, amennyi szükséges az ötven fölötti bázisszavazóiknak, hogy bízzanak abban, a szocdemek nem adják el az országot a gyíkembereknek, emelik a béreket és nyugdíjakat, csökkentik az adókat és az illetékeket. Az alakulat a radikális, szélsőséges retorikát leosztotta a soraiból kivált Bogdan Diaconu vezette Egyesült Romániáért Pártnak (PRU). Az új pát mondott is mindent, ami belefér, hajmeresztő álhírektől az idegengyűlöleten át a magyarellenességtől az antiszemitizmusig terjedt a repertoár. Egy adott pillanatban még Victor Ponta volt kormányfő is beszélt arról, hogy kacérkodik a gondolattal, Diaconu alakulatában politizáljon. Jelzés volt ez a nacionalistáknak és a szélsőségeseknek, hogy a két alakulat egy tőről fakadt, jó barátok. Azért a PSD-t legkevésbé sem érdekelte, mi lesz a szatellitpárt sorsa: ha bejut a törvényhozásba, akkor szövetséges, ha nem jut be, annál jobb, megszabadulnak a külföldön rosszul csengő retorikát folytató alakulattól.

A magát jobbára megszokásból szociáldemokratának nevező párt elnöke, akinek épp lejárt felfüggesztett börtönbüntetése, de újabb vizsgálat indult ellene, többször kijelentette, nem ő a kormányfői fotel várományosa, igaz, mást sem nevezett meg, nehogy a személye visszatetszést keltsen. A választók tehát nyugodt lelkiismerettel voksolhattak a PSD-re, abban a hiszemben, hogy nem egy priuszos politikus vezeti majd a kabinetet. Más kérdés, hogy a közel ötven százalékot látva, Dragnea mintha megkívánta volna a miniszterelnökséget, de ez a meccs még nincs lejátszva, pláne, hogy a bírót Klaus Iohannisnak hívják. Az államelnöknek ugyan nincs nagy mozgástere, de beleszólhat, ki vezesse a kabinetet, hivatkozva az éppen szocdemek szorgalmazta törvényre. Egyikük sem tűnik a kompromisszumok művészének.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) gratulálhat magának, hogy hozzásegítette ellenfelét győzelemhez. Alina Gorghiu úgy viselkedett a kampányban, mintha nem is ezen a világon, ebben az országban élne. Még azután sem ébredt fel, hogy elnöktársa, Vasile Blaga kénytelen volt lemondani, mert eljárás indult ellene. Ha Gorghiu okos politikus lenne, akkor időben észreveszi, hogy besétál a PSD-féle zsákutcába. A jobboldal vereségének másik oka, hogy a szakértői kormány első embere, Dacian Cioloș is későn kezdett segíteni a liberálisoknak, ráadásul olyan diskurzussal, aminek megértéséhez legalább érettségi szükséges, de nem árt az egyetem. A kormányfő beszállásáig a kampány a nullával volt egyenlő, a pártelnökre aligha figyelt valaki. A jobboldal – nevezzük így – várta a húzóembert, a liberálisok kormányfőjelöltjét. Meg is érkezett, ekkor a kampány valamelyest felélénkült, csak éppen arról szólt, ami az állampolgárok nagy többségét nem igazán érdekel.

Az Európai Unió jövője, Románia helye a világban, viszonya Brüsszelhez és Washingtonhoz, demokrácia, jogállam, korrupció megfékezése, makrogazdaság stb., noha létfontosságúak, a választók többségét nem hozza tűzbe. A PNL és Cioloș retorikájában a választópolgárok többsége nem fedezte fel a neki szóló üzeneteket, nem értette, hogy mindez hogyan javíthatna az életminőségén. Ugyanakkor az európai hangú és szellemiségű programnak ellentmondott a párt kampányarcainak és vezetőjének agresszív, személyeskedő támadásai. Goghiunak sikerült sokak szemében viktimizálni Dragneat és társait. Akit folyamatosan ócsárolnak, szidnak, azt egy idő után megsajnálják. A nemzeti liberálisok szinte mindent egy lapra tettek fel, a Cioloș vagy Dragnea dilemmájára. Nem járta meg az eszüket, hogy a „falusi fiú” szocdem elnök sokkal közelebb áll a néplélekhez, mint az „Európából érkezett” szakpolitikus.

Azt sem mérték fel, hogy noha az államfő nyilvánvalóan nekik szurkolt, Iohannis nem az a fajta, aki nyíltan támogasson egy pártot. Ugyan kijelentette, hogy politikai, s nem szakértői kormányt szeretne, s azt is mondta, nincs sok tárgyalnivalója a szocdemekkel, de innen hosszú az út odáig, hogy beavatkozzon a kampányba. Iohannis nem Băsescu, Gorghiu nem Udrea.

Mindezeken felül a liberálisok támogatottságának az sem tett jót, hogy év közben megjelent egy új alakulat, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR).

A Nicusor Dan és egy francia üzletasszony, Clotilde Armand nevével fémjelzett USR a harmadik helyet szerezte meg. A pártot a közösségi média alakulatának nevezik, eredményüket annak tulajdonítva, hogy vezetői, és tagjai többsége a civil szférából érkezett. Más szóval, a civileknek sikerült helyet szerezniük maguknak a törvényhozásban. Ennek azok is örülnek, akiknek tudniuk kellene, a civil szervezeteknek nem ez a dolguk, de hát Románia a lehetőségek és lehetetlenségek hona. Az értelmiség már akkor azonnal beleszeretett, amikor a helyhatósági választás előtt, mint Mentsétek meg Bukarestet elnevezéssel léptek színre. Nyert is a fővárosban... a PSD.

Feltűnő volt, hogy csak az USR eredménye módosult az exit-poll előrejelzéseihez képest. Gonoszul azt lehetne mondani, mintha láthatatlan kezek visszafogták volna a százalékokat, nehogy túlnyerjék magukat. Újonnan alakult párt soha nem ért el ilyen eredményt Romániában, felmerül a kérdés, kik ezek a lányok, fiúk. Lehet, hogy a véletlen műve, de tény, hogy ahol eddig megjelentek, ott nagyot nyernek a szocdemek. Egyik magyarázat, hogy a nemzeti liberálisoktól „lopták” el a szavazatokat, másik magyarázat egyelőre nincs, vagy ha van, nem lehet bizonyítani. A kormányalakításkor, illetve a törvényhozási munkában derül majd ki, ki és mit képvisel a „civilek pártja”.

A várt eredményt hozta a Călin Popescu Tăriceanu vezette Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE). Akkor alakult, amikor szétrobbant a PSD-PNL paktum (az USL, ha emlékeznek) és a valamikori kormányfő néhány társával otthagyta a liberális pártot. Új néven a szocdemekkel szövetkezett, nem utolsó sorban azért, hogy Tăriceanu lehessen a szenátus elnöke, azaz az ország második embere. A kampányban is együtt masírozott a PSD-vel, és ha hinni lehet Dragneanak, akkor együtt is kormányoznak. Legalábbis addig, ameddig össze nem vesznek. Tăriceanu már most távolságtartón nyilatkozik a közös kormányzásról, lehet a PNL elnöknőjéhez hasonlóan várja a csodát. Holott a politikában aligha történnek csodák.

Azon sem lepődött meg senki, hogy a Traian Băsescu vezette Népi Mozgalom Párt (PMP) utolsó pillanatban a bejutási küszöb fölé kúszott. Szánalmas lett volna, ha a volt államfő alakulata kiesik, bejutása garancia arra, hogy legalábbis a felsőházban, ahol a volt elnök mandátumot szerzett, nem lesz okuk unatkozni.

Egyetlen nyíltan nacionalista, szélsőséges alakulat sem lépte át a bejutási küszöböt. A már említett PRU a voksok alig két százalékát, a Vasgárda szellemiségét melegen tartó Marian Munteanu (akit amúgy nyáron a nemzeti liberálisok indítottak volna főpolgármester jelöltnek, ennyit a liberálisok európaiságáról) pártocskája alig haladta meg az egy százalékot. Úgy tűnik, a román lakosságnak nincs ellenére némi szalonnacionalizmus, de a szélsőséges, radikális gyűlöletbeszéd terepéül meghagyja a vadabb hírtelevíziók esti beszélgetős műsorait.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!